Egymillióért klímás autó a családnak

A „családi autó” fogalma tág körben értelmezhető meghatározás, de márkától és típustól függetlenül mindig ugyanoda vezet az elemzés: kinek mennyi pénze van, annyiért választhat magának kocsit. Ebből már sejthető, hogy minél vékonyabb a buksza, annál szerényebbek a lehetőségek, így most próbáltunk igazán reálisak lenni, és a milliókban nem dúskáló, nagy motoros, drága modelleket fenntartani nem tudók, vagy nem akarók szemüvegén keresztül vizsgáltuk a használtautós felhozatalt. Piaci körképünk kritériumait az alábbiak szerint állítottuk össze: a keresett autó maximum hat éves legyen, rendelkezzen nagy csomagtérrel, némi luxusérzetet nyújtva légkondicionálóval, vételára pedig egymillió forint környékén alakuljon – ettől plusz-mínusz 50 ezer forintos eltérést engedtünk meg. Mindent egybevetve három márka három típusára szűkítettük a kört, a Dacia Logan, a Fiat Albea és a Renault Thalia adta ugyanis a legnagyobb választékot, és ezek felelnek meg leginkább a meghatározott célnak. Itt jegyeznénk meg, hogy aki hozzánk hasonlóan belemerül a keresésbe, láthatja, akadnak kompakt típusok is ebben a sávban, és felmerülhet, ezeket vajon miért hagytuk ki? A válasz egyszerű, a kivétel nélkül puttonyos kisautóknak számító trió tagjai egyaránt bődületes, 500 liternél nagyobb csomagtérrel rendelkeznek, és ezzel a Golf-osztály akkor sem konkurálhat, ha összességében komolyabb, alkalmasint gazdagabban felszerelt, finomabban rugózó, kényelmesebb, tágasabb utasterű autókat tud felvonultatni.

Nem csak az ABC sorrend szerinti udvariasság miatt a Dacia Logan az első: a román autóból találtuk a legszerényebb választékot. A Dacia márkanév Magyarországon nem alaptalanul kelt rossz érzést, anno a Merkúros korszakban a hanyagul összeszerelt, típushibákkal rendelkező 1300-as és 1310-es széria mély nyomokat hagyott az emlékezetekben, és őszintén szólva, a Logan már más világ, de azért közel sem tökéletes. A silány műanyagok, a pontatlan kidolgozás jelensége ennél is kísért, a benzinmotorok nem a legkorszerűbbek, nagy a menetzaj, és szó sincs élményszerű vezethetőségről, bár ez utóbbi a másik két szereplőnél sem hozható fel pozitív érvként. Summa summarum, a Logan presztízsértéke igen alacsony, ellenben a megszabott egymillió forintért hozza mindazt, amit elvárhatunk tőle, és ezt a használói vélemények is megerősítik, sőt, utóbbiak szerint utóbbi éri meg leginkább az árát.
Három autót választottunk ki, a legolcsóbbat Budapesten találtuk, 2005-ös évjárattal, metálfényezéssel, bő 89 ezer kilométerrel, szellemeskedésnek szánt 989 900 forintos áron. Ugyancsak 2005. októberi a Csepelen kínált, metálszürke, gazdagabban felszerelt Laureate kivitel, amelyet szintén 89 ezer kilométeres futással, 1 035 000 forintra tartanak. Kicsit közhelyes, de igaz, hogy a legfiatalabb a legdrágább, a fővárosban hirdetett, 2006. júniusi Logan órája 78 ezer kilométert mutat, ára 1 040 000 Ft. Mindhárom autónál közös tulajdonság az 1,4 literes, 75 lóerős benzinmotor, amely se nem csendes, se nem nyomatékos, ám szerkezetileg megbízható, Renault darab, és átlagot megütő vehemenciával mozgatja a Daciát. A három típus közül egyedül a Logan rendelkezik még hatalmasabb befogadóképességű, akár hétszemélyes karosszériával, ám az MCV kombi bizony nem fért bele a keresésbe, az első példányok 1,8 millió forint környékén bukkannak fel – a családok legnagyobb bánatára.

A Fiat Albea papíron jobb vételnek tűnik. Alapvetően mindent tud, amit a Logan, sőt, olasz létére a stílusos, elegáns megjelenés is igen távol áll tőle, a felszereltsége azonban kifinomultabb. Amíg a román autónál sokszor nincs szervokormány és utas oldali légzsák, addig a Fiatban ezek a tételek megvannak, ezen felül pedig elektromos ablakokkal, fedélzeti számítógéppel, központi zárral, ködfényszóróval, kiviteltől függően pedig a durvább szövethez képest jobb közérzetet biztosító plüss kárpittal is többet nyújtanak az olasz törpelimuzinok. A precíz kidolgozás nem az Albea erőssége, a műszerfal és a belső burkolatok zörgései általános jelenségnek számítanak, továbbá az elektromos rendszer is sebezhető pont – például típushiba az idő előtt kiégő izzó a tompított fényszóróban. A Daciához képest nem csak a használói véleményezések pontozása hasonló, az árak és az évjáratok is közel állnak egymáshoz.
Sajnos titkolt futásteljesítménnyel hirdetik azt a budapesti, 2006-os, Dynamic komfortszintű metálfekete Albeát, amely 970 000 forintért várja új gazdáját. Motorja 1,2 literes, 80 lóerős – ez jellemző erőforrás ehhez a modellhez. Ugyancsak fővárosi és 1,2-es benzines az a metálkék kocsi, amely egy évvel idősebb (2005. június), de pár ezressel drágább – az irányár 998 000 forint, ám ennél sem tudható, mennyit futott az elmúlt hat esztendőben. Végezetül egy titkos tipp: 2006-ban a Fiat korszerűsítette a típust, így lehetőség szerint ilyet keressünk. Igazából szebb nem lett az Albea, de ahogy mondtuk, ez semmilyen szempontból nem az a kategória, ahol álmainkat megvalósíthatjuk. A megváltozott frontrészről - a nagyobb fényszórókról és hűtőmaszkról -, az új műszerfalról könnyen beazonosítható a típus, és az árban nem igazán jelentkezik az ugrás, mi gyakorlatilag egymillió forintért találtunk egy bordó metál, 2006. decemberi modellt, 109 ezer kilométerrel, a régi, de megbízható 1,4 literes, 8 szelepes benzinmotorral.

A Renault Thalia a kispénzű magyarok autós szinonimája lett, számtalan vicc és cikizés középpontjában ez a modell áll, pedig társaihoz hasonló recepttel készült: jó nagy popsit kapott a Clio, amitől persze ormótlan lett, de a csomagtartó 515 liternyi holmit képes elnyelni, és ez meggyőző érv lehet. Nem vitás, ebből a típusból a legnagyobb a választék, például dízelmotorral is megszerezhető, amit sem a Daciánál, sem a Fiatnál nem sikerült találni a kitűzött árért. Mivel a műszaki alapokat a Clio adja, a Thalia szervizelése, fenntartása nem problémás, bár a törökországi gyártás miatt a kidolgozási minőség nem éri el a francia termék színvonalát, és a használói vélemények értékelése alapján is a három típus közül a Renault mutatói a leggyengébbek, igaz, ennek a leghosszabb az előélete.
Nincs dömping az 1,2-es benzinesből, Kecskeméten bukkantunk rá egy ABS-szel felszerelt, sötétkék Perfect kivitelre, 2006. februári forgalomba helyezéssel, 106 ezer kilométerrel, 990 000 forintos áron. Zalaegerszegen első gazdás, ugyancsak Perfect ellátmányos, de már 1,4-es motoros Thalia várja új tulajdonosát - megkíméltnek hirdetve, 64 ezer kilométeres futással és vonóhoroggal, 1 049 000 forintért. A pontosan ugyanennyibe kerülő (1,049 millió Ft) dízel 1.5 dCi Expression budapesti kereskedésben található, a 2005. márciusi példány egyszer már gazdát cserélt, futásteljesítménye 112 ezer kilométer. A gázolajos motor fogyasztása szerény, de a turbóra sok a panasz, 120-140 ezres használat után, ha kíméletlenül használták, komolyabb gondok adódhatnak, és a javítás nem olcsó mulatság – ezzel kalkuláljunk, ha gázolajost szeretnénk.

Konklúzióként levonható, hogy a Dacia-Fiat-Renault trió tagjai hasonló évjáratokkal, futással és árakkal bírnak, igazából nincs köztük jelentős különbség. A Dacia Logan biztonsága csak szerény 3 csillagot ért a EuroNCAP teszten, felszerelése a legszerényebb, ennél igazán puritán példány is kifogható, míg a szabványos törésteszten nem vizsgált Albea és Thalia átlagát tekintve mind a biztonság, mind a komfort terén többet nyújt. Ha első gazdás, megkímélt példány akad az utunkba, ne vigyük feltétlen túlzásba a gyanakodást, mert ezeket az autókat nem a szépségük és a presztízsük adta el, könnyen lehet, hogy valóban garázsban tartott, keveset használt, idősebb emberek által birtokolt kocsira bukkanunk, de azért mindig legyünk óvatosak, mert a nepperek nem tegnap kezdték a szakmát. A legjobb magánszemélytől, ellenőrzött forrásból, átvizsgált példányt vásárolni, a hiteltelen, például „megkért az egyik barátom anyukájának a testvére, hogy adjam el a kocsiját, mert ő külföldre megy dolgozni”, és hasonló belépőszövegek után nem érdemes komolyan venni az eladót.