Ékszerbe bújtatott asszisztens - Ford Fiesta teszt

Bár a spanyolországi menetpróbán is meggyőző volt az új, hetedik generációs Ford Fiesta, mindenki tudja, hogy az igazi próba a hazai. Hiszen végre van mód hosszabb távú fogyasztástesztre, kiderül, hogy a hétköznapi rutinban miként teljesít, és bizony mindannyiunknak megvannak a jellemző futóművallató helyei. Egy kisautónál nem az a fontos, hogy milyen tempóval tudunk vele felkanyarodni az autópályára (a Fiesta egyébként abban sem rossz), hanem az, hogy miként teljesít a fekvőrendőrökön, villamossínek keresztezésekor, illetve az itthon nem ritka kátyútengereken. Nos, nem akartam elhinni, hogy mit tud a 16 colos kerekekkel a Fiesta, két kategóriával nagyobb autókat megszégyenítő kényelemben visz át, még akkor sem vérzik el, ha négy felnőtt ül bele.[BANNER type="1"]
De még mielőtt útra kelnénk, érdemes egy kicsikét álló helyzetben is szemlélni. A hatalmas harcsaszáj már az elődnél is megvolt, körülötte azonban minden új, meg persze az is változott. Menet közben a fényszórón körbefutó LED menetfénnyel egyértelműen azonosítja magát az új Fiesta, pontosabban annak jól felszerelt Titanium Technology változata, ugyanis csak esetében jár alapáron. Cicomázni bőséggel lehet, a tesztautó esetében például a Vignale kivételével legerősebbnek számító szinthez is 70 ezer forint volt a szériában adottal egyező méretű, de annál puccosabb kéttónusú alufelni. A fényezések palettája széles és üdítő, három különböző szintű feláras is létezik, a tesztautó halvány mentazöld (hivatalosan Bohay Bay Mint) árnyalata a középső, 138 ezer forintos kategória, ráadásul kontrasztos fekete tetővel és tükörházakkal is kérhető, hogy még vagányabb legyen. A fényes fekete tető hatásosan adja el magát az amúgy szintén elérhető napfénytetőnek.
Az ajtókat nyitva feltűnik, hogy élükre védőgumi pattan ki, 30 ezer forintos extra, ami a zömében városban használt autóknál elképesztően hasznos extra, a puha plasztik ügyesen óvja saját autónkat, de a mellettünk parkolót is. A beltér barátságos, de feltűnően modern. Megosztó a középkonzolra kiállóan ültetett hatalmas tablet, de az biztos, hogy képe gyönyörű, kezelhetősége egyszerű. A műszerblokk vetített hatású, pedig az órák rajta hagyományosak. Ma már dicséretet érdemlő, hogy van vízhőfok-mérő. A kormánykerék nagyon jó fogású, de a Focusban pont jónak számító darab itt egy kicsit túlméretesnek tűnik, persze simán együtt lehet vele élni. Az első ülések pedig döbbenetesen kényelmesek. Az ülőlap sem rossz, van némi oldaltartása, de a háttámla egyenesen zseniális. Egy hétig sem tudtam betelni vele, rövid távokon kényeztetően jó tartású és hosszabb utakon sem nyomasztó. A helykínálat rendben van, a váltókar előtti hatalmas rekesz körül a műanyag szerencsére nem túl széles, átlagtermettel simán elfér a lábunk.
Hátul a 180 centis magasság a vízválasztó, felette mind a láb-, mind a fejtér kevés lesz, addig viszont oké, két gyerekülést is gond nélkül helyezhetünk be, a kellően szélesre tárható ajtókkal magukat a gyerekeket sem nehéz ki-berakosgatni, közöttük viszont, ahogyan az a kategóriában megszokott, nemigen marad hely. Kétgyerekes családok számára, vagy akár négy felnőttel még egy hétvégi kiruccanás is vállalható. A korábbinál valamivel nagyobb, alaphelyzetben 292 literes csomagtér már pont elég jó méretű. A fedélzetinél egy hajszálnyit is kisebb bőrönd állítva is befér, de hátizsákokkal még jobban kibélelhetjük. Az üléshajtás nem erősség: csak a támla dönthető le, az ülés pedig hatalmas lépcső a raktérben.

A Fiesta alapvetően két dologgal fogja megnyerni vásárlóit: az egyik vezethetősége, a másik pedig asszisztens-kínálata.

Vicces, de utóbbiakat nevezhetjük sofőr-helyettesítőnek, bár ma még inkább sofőrsegédnek érdemes. Szerepelhet sávtartó, távolságtartós tempomat, amihez a bekapcsolása nélkül is mindig aktív ráfutásveszélyre figyelmeztetés is jár. Valamint elérhető holttérfigyelő és volánpörgetős parkolóasszisztens is. Utóbbihoz az első-hátsó parkolóradar is jár, ami eleve megkönnyíti a parkolást. A csaknem 600 kilométeres teszt több mint felét autópályán megtéve bátran kijelenthetem: a távolságtartós tempomat és a holttérfigyelő tökéletesen dolgozik, így nagy mértékében könnyíti a hosszú távú használatot.
A teszt után is megmaradt az az érzésem, hogy ha nincs kifejezett szükségünk a nagyobb térre, a Fiesta ma jobb választás, mint egy Focus. Mondom ezt én, nem egész 180 centis magassággal, de egy nálam termetesebb embernél természetesen nem biztos, hogy így van ez. Egy biztos: a Fiesta tudásával mindenhol egy-két kategóriával komolyabb autónak tűnik, kiemelkedik a kisautók szegmenséből, miközben parkolóhelyből nem kér sokat. És benzinből sem: városban is el lehet vele járkálni 6,5 literes átlag körül, miközben a 100 lóerős EcoBoost dinamikája (főként egy-két fővel használva) untig elegendő. Autópályán - hála hosszúra áttételezett, de rövid úton, kiválóan kapcsolható váltójának - szintén nem száll el a fogyasztása. A 130 km/óránál 2550/perc körül forgó motor étvágya olyannyira 6 liter körüli, hogy 125-re állított tempomattal én 5,9 literes tesztfogyasztást produkáltam. Oké, ebben benne van az eco-vezetésem, amit nem tudok levetkőzni, de a forgalmat azért nemhogy nem tartottam fel, az átlagnál gyorsabb voltam.
Ha negatívumot is kellene mondani a Fiestára, akkor leginkább olyan dolgok említhetők, amik épp azért jutnak egyáltalán eszünkbe, mert általános tudásával nagyon magasra helyezi a lécet. Egy kicsikét magas az ára, de még mindig értékarányos, és biztos, hogy akciósan is csökkenthető lesz. Helykínálata éppen csak elegendő, de hiszen egy kisautó. Ahhoz képest, hogy mennyire kifinomult, egy-két helyen beltéri műanyagjai is olcsónak tűnnek. Naná, de a kategóriában azért nem rosszak, a felsőbb régiókat pedig - az ajtókon és a műszerfalon is - nagyon finom, puha plasztik borítja. Így aztán elmondható: az új Fiestát nem csak annak érdemes kötelező kipróbálnia, aki ma új kisautót vesz, hanem annak is, aki kompaktot keres, akár a prémium kategóriából, a Fiesta ugyanis velük is felveszi a versenyt, hozzájuk mérten pedig diszkont áron.