El nem, csak kikopni tud - Opel Astra Classic

Hamarosan arra a sorsra jut az F Astra, mint szellemi elődje. Tegye föl a kezét, aki az elmúlt héten látott E Kadettet! Az udvaron álló nem ér, rajtuk kívül kábé hárman lehetnek. Én nem láttam már jó ideje, ami nagyjából érthető is: a kihalás szélén áll. Pedig korának egyik legkedvezőbb légellenállási együtthatójával megrajzolt formatervet kapott, a rendszerváltás után pedig nálunk is a kedvelt import, tehát az álom nyugati autó volt. Ma ez a legtöbb helyen rozsdakupac, fölöslegessé vált lom, esetleg gazdaságilag nem éri meg felújítani. Szép volt, jó volt, ennyi, ehhez közelít most az F Astra is sajnos.
Hogy közel áll a szívünkhöz, az már csak a szentgotthárdi gyártás miatt is természetes, a hazai modern autógyártás pedig ezzel indult 1992-ben. Egy évvel korábban mutatkozott be az első Astra, hogy a Kadett név eldobása jó ötlet volt-e, nem tudni, mára egy ugyanakkora szériát húztak fel rá, mint a szellemi elődre, szóval végülis bevált. 1991-től egészen 2002-ig készült az első Astra, a második generáció 1998-ban érkezett, így jó ideig egymás mellett futott a két generáció. Az F Astrát '98-ban át is keresztelték Classicra és néhány apróbb ráncfelvarrással tartották életben és olcsón megvehetően. Az utolsó széria már csak Lengyelországban készült, ahogy a próbált 1999-es példány. Olvasónk szülei autóját menekítette föl vidékről Budapestre a kedvünkért, hogy még egyszer némi érdeklődés övezhesse az egyébként családilag elég nagy becsben tartott Astrát. Kicsit féltem a megbeszélt találkozónk előtt, hogy majd nem találom meg a bevásárlóközpont parkolójában, de valamilyen véletlen folytán ez volt az egyetlen Astra a parkolóban, nem mellesleg ezüst fényezése jobban csillogott bármelyik újnál.
Második tulajdonosánál futja a kilométereket, a család 2009-ben vásárolta az Astrát első tulajától, aki ideje nagy részében céges autót használt, így az Astra csak néha ment. Annyira, hogy a tulajdonosváltáskor csupán 8000 körül mutatott a kilométerszámláló, szinte még új volt 10 évesen. Érdekes, hogy az Opel mennyire különböző fényezéseket használt már akkor, és az ezt követő modelljeinél is, ez az ezüst olyan, mintha új lenne, pedig nagyjából 3 napot töltött eddigi élete során garázsban, a kék, vagy piros árnyalatú Astrák meg jószerivel mára kifehéredtek. Szintén különös a kor extráin elmélázni, ekkor még komolynak számított, hogy színre fújták a tükröket és a lökhárítókat, a színrefújt kilincs csak később lett divat. Érdekes, ugyanakkor nem túl időtálló extra, mint az látszik, a lökhárítókról elkezdett peregni a fényezés, ezeket még az eladás előtt rendbe szeretnék tenni. Igen, Az Astrának új helyet keresnek, mert hiába az egész jó állapot, az igényeknek és az igénybevételnek már nehezen tud megfelelni.
[BANNER type="1"]
Nem szívesen válnak meg tőle, mert kevés hasonlóan egyszerűen és olcsón karbantartható autó létezik. Az F Astrában már volt hengerenkénti befecskendezéses EcoTec motor, ám a kiforratlan technika elég sok galibát okozott, még a G sorozatnál is. Az utolsó szériás F Astrákban viszont még elérhetőek voltak az egyszerűbb motorok is, mint a 8 szelepes négyhengeres 1.4-es. Csupán 60 lóerő, ez az egyik indok, hogy mennie kell az Astrának, városi, vagy vidéki használatra elég, de autópályán már kicsit kellemetlen. Ugyanakkor a kötelező olaj- és szűrőcseréken kívül szinte semmit, sőt, semmit nem kellett javítani rajta, ami tönkrement volna. Csak a kopó alkatrészekből kért újakat, épp friss műszaki vizsgás, amire kapott első féktárcsákat - darabja kb 5-6 ezer forintos tétel, valamint fékbetéteket kapott előre és hátra újakat, szintén hasonló összegekért. Fenntartása tehát kétségtelenül pénztárca- és felhasználóbarát, egy Opel sose kop el, ahogy tartja az ősi mondás. Ha el nem is, kikopni sajnos tud.
Vezethetőségéről sokat nem érdemes beszélni, opelesen egyszerű, pláne, hogy itt még szervokormány is van. Szervo nélkül sem ördöngösség vezetni egy ilyen régi Opelt, tulajdonképpen az állóhelyzetben való kormánytekerésnél vesszük észre, hogy itt van rásegítés, menet közben egészen hasonló behatásokat érezni a kormányon, mint egy szervo nélküli Astrában, vagy B Corsában. Futása elég jó, érezni, hogy vigyáztak rá, komolyabb kopogást, vagy lötyögést nem érezni a futóműben. Ha kéne is cserélni valamit, szintén nem túl nagy összeg, a komplett egyoldali lengőkarkészlet is kijön 15, maximum 20 ezer forintból. Furcsa, de ezt a fajta kuplungot már tapasztaltam több Opelnél is, ami nem biztos, hogy betegség, de egészen alacsonyan fog, úgy az első két centin, így váltásoknál koppannia kell a pedálnak. A váltó egész feszes, a hátramenet kapcsolásához mindenképp meg kell állni, különben reccsen, ez a modernebb autóknál már nem mindenhol van így.
A belső is szép állapotban van még, a vezető ülése már sajnos kiszakadt az oldalpárnán, viszont még mindig kényelmes. Plusz pont, hogy az elsők magasságban is állíthatóak, így könnyen belőhető a vezetési pozíció, ha már a kormány nem állítható. Elektromos a két első ablak, de az utasoldali kapcsolóval nem lehet leengedni az ablakot, felfelé már húzza, vélhetően csak a kapcsoló hibás, ami helyett újat nem találtam az utángyártott alkatrészek kínálatában, de bontva vélhetően pár ezer forintos tétel, kicserélni néhány perc. Van kis folyadékkristályos fedélzeti óra és hőmérsékletmutató, ennél viszont sokkal fontosabb a két légzsák, ami garantáltan még mindig a helyén van, ugyanis

sosem volt törve, fényezése is mindenhol a gyári.

A rohadások már sajnos megkezdődtek, de közel húsz éves és a szabad ég alatt áll, így elfogadható, hogy a hátsó sárvédőív, az is csak a belső felén nekiállt átváltozni, illetve még néhány apróbb helyen, mint az első küszöbökön, ahová az ajtó vezeti le a vizet. Semmi tragédia, a kritikus helyek még mindig szépek. Egy valami hiányzik nagyon, az pedig a klíma, mondhatnánk, hogy egy gonddal kevesebb, de ez ma már szinte alap kritérium, ha közlekedésre választunk autót. Az Astra nyáron elképesztően forró tud lenni odabent, helyét mindenképp valami olyan veszi majd át, amiben már van légkondi. Ahogy az elején írtam, szükségautónak, vagy első autónak még mindig remek, ezzel az egyszerű technikával tényleg csak az igények állnak vele szemben. Remek autó, mindig is az volt, pakolni bőven lehet bele, de mai szemmel már elég puritán - valaminek mindig be kell töltenie a koptatós autó szerepét.