Elátkozott piros lámpák, amik feltartanak

Amikor az up! és a Twingo összehasonlító tesztjét csináltuk, majdnem kint ragadtunk a Hajógyári szigeten. Kifele jövet ugyanis szép kis, 7-8 autóból álló kocsisor jött össze az egysávos K-híd előtti piros jelzésnél. Kezdetben nem gyanakodtunk, ültünk türelmesen, ahogy az ilyenkor illik. Aztán kezdődött a fejforgatás, ide-oda nézés, töprengés, hogy mégis mikor mehetünk majd át. Legalább 6-7 perce ültünk az autóban, pont kezdtem azon agyalni, hogy még hatvan másodpercet várok, utána kitörünk, mint Zrínyi, de két autóval előrébb valaki még nálam is türelmetlenebb volt. Kitekerte a kormány, elhúzott az előtte állók mellett, elindult kifele, s már épp utána iramodtam volna, mikor végre megjelent a zöld jelzés, és az egész sor útnak indulhatott.
Pár héttel később egy barátom mesélte, hogy focira menet elnézte a lehajtóját, egy benzinkútnál visszakanyarodott, de aztán rájött, hogy szabályosan nem fog tudni balra kanyarodni a Soroksári úton, ezért behajtott az egyik jobb kéz fele eső kilencedik kerületi mellékutcába. Itt dobott egy Y-fordulót, majd szépen megállt a Soroksárira mindkét irányban kihajtási lehetőséget biztosító lámpánál, s várta, hogy mehessen sportolni. Várt, várt, várt. Várt még egy kicsit. Kicsit közelebb gurult a lámpához, majd várt. Ezután elkezdte nézegetni a telefonját, úgyhogy tudja, hogy pontosan 9 percig állt még, mire kikanyarodhatott.
És akkor sem magától váltott a lámpa: gyalogosok érkeztek, akik a Soroksári úton akartak átkelni, ők gombot nyomtak, ezzel zöldre váltották a zebrához rendelt lámpát, blokkolták a Soroksári forgalmát, és ezalatt a barátomat feltartó piros is engedett, így továbbmehetett labdát rúgni.
[BANNER type="1"]

Mivel elsőre még csak nagyjából tudtuk, hogy sokat vártunk, stopperrel is elmentem a cikket útnak indító két lámpához, hogy megmérjem a váltási időket. A Hajógyáriban nem kellett csalódnom. Épp akkor érkeztem, amikor zöldről pirosra váltott, úgyhogy indulhatott az időmérő. 11 és fél percet álltam az út szélén, ez alatt egyszer sem váltott, de ekkor érkezett valaki, aki autóval akarta elhagyni a szigetet. Beállt a záróvonalhoz, és 2 perc sem telt el, már meg is kapta a zöldet, és indulhatott. Gondoltam, várok még egy kört, hogy biztos legyen, és lőn, 7 perc után jött megint valaki, záróvonalhoz beállt, majd további 2 perc elteltével már ki is hűlt a helye. Gyanút fogtam. A lámpához sétálva láttam, hogy az aszfaltba szép széles négyszöget vágtak, ami általában az indukciós tekerccsel ellátott közlekedési lámpa legbiztosabb jele.

A IX. kerületben még kisebb szerencsével jártam. Barátom leírása alapján két hely, az egymás mellett található Földváry és Tagló utcák jöhettek szóba, így ebben a kettőben kezdtem lámpafigyelésbe. Bármilyen eldugott, kis forgalmú utcákról van is szó, 2 és fél percnél nem telt el több anélkül, hogy ne jött volna hátulról az indukciós tekercset és a hozzákötött jelzőlámpát aktiváló gépjármű. A kivágott négyszög ugyanis itt is megvolt az aszfaltban, így vagy az eredeti eseménynél fennálló rendszerhibára, vagy arra tudok következtetni, hogy emberem nem ment elég közel a záróvonalhoz: mivel régóta ismerem, ezt a lehetőséget ki kell zárnom.
Úgy tűnhet tehát, hogy a kezdetben felvázolt helyzetekben nem a forgalomirányítók szívatták az autósokat, hanem a sofőröknek nem volt tudomása az aszfaltba épített villanypásztorokról, s mindkét esetben ennek folyománya volt a hosszas várakozás. Ugyanakkor azért élünk a gyanúperrel, hogy kicsiny hazánkban léteznek minden logikát nélkülözően hosszúra állított piros jelzések, amikről hasznos lenne értesíteni a forgalom résztvevőit. Úgyhogy ezennel megkérjük tisztelt Olvasóinkat, hogy ha tudomásuk van ilyen, hosszas fennakadást, indokolatlan várakozást okozó jelzőlámpáról bárhol az országban, írjak meg a cikk alatti hozzászólásként, mi pedig értesítjük az anomáliáról az illetékeseket. Hátha ezzel is sikerül kicsit gördülékenyebbé tenni a közlekedést.