Élet a halál után? Renault Laguna használtteszt

Beszélő autó? Ma már nem annyira szokatlan, hiszen több autónak hangutasításokat is adhatunk, s néhány arra is képes, hogy például a vezetés közben kapott üzeneteinket felolvassa, de az már teljesen megszokott, hogy menet közben beszélünk a műszerfalnak, azaz kihangosítón keresztül telefonálunk. De 20 évvel ezelőtt egy beszélő autó még maga volt a varázslat, s nem csak Michael Knight, alias David Hasselhoff mesefilmbeli társától, Kitt-től kaptuk azt meg, hanem a Renault-tól is a 21-es utódjaként 1993-ban kigördített Laguna által. Aztán 1998-ban kijött a Laguna első frissítése, s bár a „kerek ködfényszórós” kiadás nem hozott ehhez hasonló, hangzatos újdonságot, sok apró változtatásával, friss, 16 szelepes benzineseket soroló motorpalettájával, a gyerekbetegségek kiküszöbölésével azonban nagyon komolyan kényeztető középkategóriás modell lett.
Az ezredforduló környékén egyik unokatestvérem céges, 5 millió forintos vezetői keretébe épp belefért egy RXT felszereltségű példány - alufelnikkel, automata klímával, távirányítós hifivel, bőr-szövet kárpitozásával felettébb elegáns, egészen tágas utastérrel. Listaáron 2000-ben 5 075 000 forint volt egy ilyen Laguna, s a sötétkék, felármentes színben is egészen jól mutatott. Alig több mint másfél éves tapasztalatról, élénk menetdinamikáról, kényelmes, de biztonságos futóműről szólnak az emlékek, s bár az elektronikával teletömött francia autótól előítéletesen senki sem várta volna, de az 50 ezer kilométeres használat teljesen hibamentesen, csupán a kötelező szervizelések karbantartásaival járt, s a Laguna, főként az a sötétkék Laguna a lenyűgöző kényelem és kényeztetés szinonimájaként él a családban. [BANNER type="1"]
E bevezető után gondolom, nem meglepő, hogy amint megláttam, lecsaptam a szintén már frissítés utáni, szintén bőr-szövet belsős, RXT ellátmányú, ugyancsak 1,6-os ötajtós és kék színű, 1999 novemberéből származó, tehát ma már több mint 12 éves, de sajnos a hazai autópark átlagéletkorát képviselő példányra. Milyen lehet ma egy Laguna? Felettébb érdekelt, s elsőre azt hittem, hogy egy ritkaságba futottam: órájában 327 ezer kilométer olvasható, ami reális, évi nem egész 30 ezer kilométeres használatról tanúskodik.
Faggatni kezdtem gazdáját, aki a teljes előéletről be tudott számolni. Családja a második tulajdonos, az első, amúgy ismerős gazda 3 évesen adta el a Lagunát, nem másért, mint egy Laguna II-ért. Nem hagyhattam ki a kérdést: mit hajt ma az öreg Laguna egykori első gazdája? Laguna III-at – kaptam a választ. Csalódást neki ugyanis nem okozott a Renault, s ez a Laguna a második gazdánál is tökéletesen, csupán a kötelező szervizek szükségességével, de amúgy hibamentesen szolgált. Mindaddig, amíg 60 km/órás tempóval telibe nem kaptak vele egy furgont. Két légzsákjának kinyitásával tökéletesen védte az utasokat a Laguna, sajnos az egyik hátsót is, ugyanis a hátsó középső, a többihez hasonlóan hárompontos öv egyik csatja épp rossz volt. Már érkezett az alkatrész, de nem tudta megtartani a középső utast – őt is az első légzsák fogta meg, hogy ne repüljön ki az autóból.
Így aztán nem csak anyagi, személyi kárral is járt a baleset, a Laguna ráadásul a légzsákok nyílása és orrának kvázi lebontása miatt gazdasági totálkáros lett. Tesztautónk így nem csak életkorával, múltjával is jól illeszkedik a hazai autóparkba, komoly mértékben törött volt, ami 12 éves kor mellett valóban nem ritka jellemző. Törésmentesnek nem csak ezen eset miatt nem mondható a tesztelt Renault, de legalább nagyjából becsületesen, persze a gyári minőségtől igencsak elmaradva, természetesen nem márkaműhelyben építették újra. Ismét kapott légzsákokat, elektronikai rendszerét is megpróbálták feltámasztani, ami ezen autónál nem hétköznapi kihívás – gigaszívás – volt. A Laguna ugyanis elektronikával figyeli és jelzi, ha kopottak a fékbetétei, indulás előtt műszerfalán mutatja az olajszintet, ugyanott a SERV lámpával jelez, ha akár csak egy izzó kiégett.
A Laguna életútjában egyébként nem is a baleset volt a legnagyobb törés, hanem amikor a feltámasztás, már a teljes rendbetétel után néhány évvel kiderült, hogy piaci értékkel nemigen bír egy komolyabb törés utáni példány – ma 300-400 ezer forint lenne az ára. Gazdái akkor bölcs döntést hoztak: a Laguna marad és szolgál, amíg tud, de ez azzal is járt, hogy részint melósautó is lett belőle. A fogyasztáscsökkentés érdekében legtöbbször rakterében hordozott tetőcsomagtartókon időnként vasszerelvényeket, a 452 literes, jól pakolható puttonyban szerszámokat cipel, s a munkába igyekvő vagy épp onnan haza tartó csapat pedig időnként nem épp tiszta ruhában kénytelen autóba ülni. Ennek ellenére a világosszürke bőr-szövet üléskárpitok, bár a textilrészeken néhol foltosak, s a jelenleg egyszerre négy sofőr által is használt autó vezetőülésénél – korábbi – cigarettázások általi égésnyomok is felfedezhetők, de a beltér a múlthoz képest egészen egyben van. A szálcsiszolt alumíniumnak tűnő műanyagbetétek szinte új fényüket hozzák, s az elektronikák ellenőrzéséről és esetleges hibáiról szóban beszámoló fedélzeti számítógép még ma is beszél. Hibátlanul futnak az elektromos, a sofőr oldalán ráadásul elektromos ablakemelők, mozog az elektromos, fűthető külső tükörpár, s még az automata légkondicionáló is korrektül szabályozza az utastéri hőmérsékletet. Hibaként említhető, hogy utóbbi kijelzője már alig látható fénnyel írja ki a beállításokat. Bár a baleset után beépített bontott kormány bőrhuzata már miszlikké foszlott, a Laguna utastere összességében egészen tartósnak mondható, úgy néz ki, hogy bírja az időt és a kiképzést.
A vezethetőség pedig még annyit sem kopott, mint a fent vázolt okok miatt kissé viharvert karosszéria, illetve az utastér. Mindez annak tükrében komoly eredmény, hogy a 327 ezer kilométeres futás mellett (a karosszéria orrán túl) komolyabb javítást még semmi sem igényelt. Miként azt a Lagunát 3 éves korától ismerő, de életkorából adódóan csak néhány éve vezető mostani gazdája is alátámasztja, az eredetileg 107 lóerős, fénykorában 11,5 másodperces 100 km/órára gyorsulást adó blokk ma már nem olyan tüzes, mint újonnan. Így sem lomha, komoly panasz nem lehet rá, az olajból egy ideje már egy keveset csipeget, de sokat még nem kell utántölteni a 30 ezer kilométerenként esedékes cserék között. A futómű egészen egyben van, ami persze nem meglepő, kapott felújítást bőven, stabilizátor-pálcákat többször is, s egy-egy szilentblokkot is kellett már cserélni, ám így kopogásmentes, rossz úton kényelmesen ringat, s még kanyarodni is egészen jól lehet vele.
A Laguna tehát jól mutatja, milyen egy – meg kell, hogy jegyezzük, nem első szériás – francia modell, egy ideig hibamentes, ha viszont törik, nehezen feltámasztható. Türelemmel, jó szerelővel lehetséges, s utána ismét bebizonyíthatja: van, s a jelek szerint nem is olyan rossz élet a halál, jelen esetben a gazdasági totálkár után is, a Laguna ugyanis ma is kényelmes, nem túlzottan torkos, sok szolgáltatással kényeztető és meglehetősen olcsó autó.