Élet egy sztereotípiával - Renault Megane II Grandtour

Amikor a barátaim megtudták, hogy öröklés útján egy Renault-hoz jutottam, csak lesajnáló hátbaveregetést kaptam, meg persze az örökbecsű 3F szabályt: franciát, Fordot, Fiatot jobb kerülni. Mondanom sem kell, a másik autóm egy Ford Focus, szóval e szabály szerint halmozottan hátrányos helyzetben vagyok. Ám bátor (vagy ahogyan többen gondolták, nem teljesen épeszű) voltam, amikor úgy döntöttem, felkarolom a francia szerzeményt. Karosszériából ötfélét kínáltak a Megane-hoz: három- és ötajtós ferdehátú, szedán, kombi és keménytetős kabrió alkotta a kínálatot. A kinézete nem követi a kétezres évek közepére jellemző gömbölyűbb dizájnt, a tervezők inkább a szögletesebb vonalak mellett tették le a voksukat. A típus 2003-as megjelenésekor még nem a kupésítás volt napirenden, így a kombiváltozat teteje alig lejt hátrafelé, ami jót tesz a hátul ülők komfortérzetének. A tesztelt példány karosszériáján rozsdát nem találni, csak néhány apróbb sérülés árulkodik a 15 év használatáról, meg persze a nap is megtette jótékony hatását: a B oszlop műanyag takaróburkolata kíván lassan egy újrafestést, és látható, hogy a fényszórók idővel kérnek majd egy polírozást. A beltérben már kevésbé rózsás a helyzet, a tervezők közel sem a legtartósabb anyagokat válogatták össze: a jobb tapintási érzet miatt számos gumírozott műanyagot találni az utastérben, amik idővel elkezdenek hámlani, illetve több műanyagelem is könnyen karcolódik. A zöld kombi másfél évtizedes kora ellenére csupán 60 ezer kilométert futott, de a hámlás őt sem kerülhette el: a sok városi használat miatt az ajtóbehúzókon kopott le a gumírozás. A méretek belül hozzák a kategória átlagát: aki helyből a maximumot szeretné kihozni, annak érdemes a kombi és a szedán változatok közül szemezgetni, ugyanis e két változatnak nem csak a hátsó túlnyúlása nagyobb, hanem a tengelytávja is hosszabb 6 centivel a ferdehatú változatokénál. Az 520 literes csomagtartó pakolása könnyű, ugyanis a rakodóperem alacsonyan van, a poggyásztér alatt pedig teljes értékű pótkerék lapul. Ha bővítésre kerül a sor, akkor az ülőlapok felhajtásával közel sík lesz a tér, de a kiszerelt fedőrolónak nem alakítottak ki külön helyet. [BANNER type="1"] Hátul az utasok lábának jut elegendő hely, ebben a példányban a hátul utazókat kartámasz és árnyékoló roló kényezteti. A hátsó ajtózsebek jól pakolhatóak, az ajtókról nem spórolták le a szövetet, a teljes felső felét kárpit borítja és minden ajtóra jutott kilépőfény is, illetve saját mennyezeti világítás is jár a második sornak. Elöl elsőre szokatlan az üléspozíció, a legalacsonyabb állásban is magasan ülünk, ugyanis a padló is magasan van, nem sokkal húzódik lejjebb a küszöbnél. Ennek a kialakításnak hála a talpunk alá is pakolhatunk, ugyanis a padlóba is került tárolórekesz mindkét oldalra. Pakolni még a könyöklő alatti mély tárolóba és a hűtött kesztyűtartóba lehet, de az oldalzsebek sem aprók, illetve a rádió alatti polc remek hely a telefonnak. Kombinkat 1,6-os szívó benzines motor hajtja 113 lóerővel. A 16 szelepes, változó szelepvezérlésű blokk a benzines kínálat második lépcsője, a Megane kettes generációjánál 1,4 literes 98 lóerős erőforrás jelentette a belépő szintet. A motor ereje normál közlekedéshez elegendő, erőlködés nélkül boldogul az üresen alig több mint 1200 kilós karosszériával. Ehhez a motorhoz 5 fokozatú váltó csatlakozik, mellyel 100 km/h-nál háromezret forog, a maximálisan engedélyezett autópályatempónál 4000 körüli a fordulat, ebben a tartományban a motorzaj már mindig jól hallható. A franciásan puha futómű közel sem versenypályára való, de a hétköznapokban (főleg rossz minőségű úton) kellemes társ, persze kanyarban és fékezéskor dől, illetve bólint a karosszéria, de hát valamit valamiért. A fék- és a gázpedál megszokást igényel: ebbe a Megane szériába elektromos gázpedál került, aminek van egy kis késése, így aki először találkozik vele, annak kissé darabos lehet az elindulás, de hamar megszokható. Ez vonatkozik a fékre is, amivel óvatosan kell bánni, mert könnyen harap. Megbízhatóság terén eddig jelentős problémák nem jöttek elő. A K4M kódjelű motornál a gyári gyújtótrafók nem túl hosszú életűek, a jó minőségű utángyártott darabok hosszabb ideig életképesek, mint ahogy az a tesztben szereplő autó esetében bebizonyosodott. A vezérműtengely jeladó elhalálozása is gyakori ennél a típusnál, de ettől még használható marad az autó, csak fix vezérléssel fog működni. A kombi változatok sajátos hibája a csomagtérajtó műanyag burkolatának elengedése, illetve a benne lakó pótféklámpa szokott üzemképtelenné válni oxidáció vagy kábelsérülés miatt. Ennél az autónál még egy széteső jobb első ablakmozgató mechanika és a kiengedhetetlen kézifék okozott nehéz perceket. Külön öröm ezen a típuson az első fényszóróizzó cseréje, ugyanis azt az első kerékdobban található szerviznyíláson át kell végezni, ami nem egy könnyű feladat. A Használtautó.hu adatbázisában a cikk írásakor körülbelül 300 darab 2003 és 2005 közötti (tehát facelift előtti) második generációs Renault Megane-t hirdetnek. Az árak 400 000 forintról indulnak a legdrágább zárt változatokat 1 millió forintért hirdetik, a kabriók árai 1,7 millió forintig nyújtóznak, a kínálatot pedig a 225 lóerős sportváltozatok koronázzák meg - 1,6-2,8 milliós árral.