Életöröm, jó hangulat, a rozsda nem számít

Bár nemrég átnyálaztuk szinte a teljes exszoci palettát, aztán kispolákoztunk is egy nagyot, most mégis a Fiat 126-tal kell kezdjem ezt a piaci körképet is. Az ismeretségi körben volt nagyon sok, édesanyámnak is volt több az évek alatt, és mindenkinek csak kedves emlékei maradtak róla. Ha muszáj volt, bele lehetett ülni négyen, a műbőr bőrönd meg gumipókkal ment a tetőre. Meg a téli üzem, amikor ha beindult, otthagyta a hátsókerékhajtással szenvedő Ladákat is. És a legszebb az egészben, hogy egy kis közös kognitív disszonanciát bevállalva nagyon olasz volt a fíling. Anyukám autójában alaptartozék volt egy tipikus nyolcvanas évekbeli Carrera napszemüveg, én meg tökmagként egy Alitalia pokrócon ültem a hátsó ülésen.[BANNER type="1"]

Aztán végül nem olasz autó váltotta a szinte olasz Kispókot, pedig lett volna miből válogatni a kilencvenes évek Fiatjai közül. Olasz autókról beszélünk, de ez inkább most egy eufemizmus, hiszen gyakorlatilag csak Fiatok jöhetnek szóba. Bár volt több olasz kisautógyár is, ezek a kilencvenes évekre már beadták a kulcsot. Az Alfa Romeo akkoriban nem csinált a kompakt 33-asnál kisebb kocsit. A mostanában a gyászrovatban szereplő Lancia meg Fiat-technikát használt, alternatívaként az ő kocsijaikról is lesz majd szó.

A Fiat 126p, azaz a lengyel változat persze ma már csak hobbiautó, nem komoly közlekedési eszköz. 23 lóerő, 12 colos kerék, léghűtés - nem a mai forgalomba való. Ettől függetlenül nagyon hangulatos tud lenni egy kis kéthengeres egérkamionozás. Az érzés legalja valahol 50 ezer forint körül kezdődik, szebb példányok is vannak 100 ezer alatt, 200 ezerért meg már veterán korú és kinézetű, pasztellszínű, krómlökhárítósat is kapni. A 126-osnál az 1980-tól 2003-ig gyártott eredeti kocka Panda sokkal komolyabb autó. 1981-ben kis hátránnyal második lett az Év Autója szavazáson az első fronthajtású Ford Escort mögött. Máig meghatározó dobozformáját az olasz Giorgetto Giugiaro jegyzi. Kempingszék ülései, merevtengelyes, laprugós futóműve persze ennek sem a mai kor színvonala, de cserébe egyszerűen javítható rajta minden. Leggyengébb változata a Panda 30 volt, amibe a 126-os kéthengeres léghűtésesét tették. Onnan lehet kívülről felismerni, hogy a fém maszkos hűtőrács ezen szemből nézve balra van eltolva, a rendes négyhengeres, vízhűtéses Panda 45-ön meg jobbra. Főleg a korai példányoknál gond a rozsda, de előfordulhatnak elektronikai panaszok a kocsi kevés elektromos részén.

Pandából egy 34 lóerős, leharcoltabb darabot már alig 100 ezer forint felett el lehet hozni, de 350 ezerért van 4x4-e is. Hobbiautónak sokkal jobbnak ígérkezik a késői, fenyőzöld-metál őszkerekes. Az kis alkuval talán 450 ezerért is elhozható. Ezeket viszont én nem ajánlanám napi járósnak, nem úgy a 2003-tól gyártott új Pandát, aminek a legolcsóbb és egyben legrégebbi benzines példányai nem sokkal a most belőtt büdzsé fölött vannak. 538 ezerért hirdetnek egy egytulajos, alig 86 ezret futott pirosat. Két légzsák és ABS természetesen van benne, más extra viszont nincs. Ez a generáció ráadásul nem csak második lett, meg is nyerte az Év Autója díjat.

A Fiatnak nagyon összejöttek ezek a címek: az egyel nagyobb kisautó, az Uno 1984-ben nyert. Ezt a kicsi, de csinos kockát is Giugiaro mester ihlette. Az 1978-as Lancia Megagamma koncepció nyomán tervezte az ItalDesign, a Fiat kínálatában a legendás 127-est váltotta. 12 éves karrierje során megélt egy ráncfelvarrást, az orrán kisebb ötvágású Fiat emblémát, színre fújt plasztikmaszkot kapott. Az innentől a nagyobb és újabb Tipóra hajazó kocsi megkapta az újabb FIRE benzinmotorokat, és ahogy illett, javult a korrózióra való hajlama is. A Használói Vélemények megerősítik, hogy a második széria jobban sikerült, ha valaki venne, akkor inkább 1990 utánit vegyen. Dízelből az 1.3-as igazi csettegő, de volt később 1.4-es turbós is 72 lóerővel és 1.7-es szívó 60-nal. És a szimpla benzinesek mellett ott volt az Uno Turbo, aminek a '90 előtti 1.3-asa is befecskendezős, az 105 lóerőt tudott. Az igazi király a későbbi 1.4-es turbó, ami már 118 lóerős a még mindig pillekönnyű kasztniban, utóbbi simán vitte a 200-at. De nem a végsebesség, hanem az előadásmód számít, óriási turbólyukkal, de nagyon virgoncan.



Volt turbós változat a Punto egyes szériájából is. 1993-ban mutatták be és 1999-ig gyártották. Ahogy elődje, úgy 1995-ben a Punto is megnyerte az Év Autója címet. Az Unóval szemben viszont normál esetben a Punto már nem volt hajlamos rozsdásodásra. Ha ilyen autót látunk, akkor az biztos törve, majd szakszerűtlenül javítva volt. Egy normálisan karbantartott autón maximum a felnik és a futóműalkatrészek felületi rozsdásodása normális. Máskülönben a FIRE benzinesek is nagyon jók benne. Jól is viszik a kis kasztnit, a 60 lóerő már elég városba, a 75 és a 90 már kifejezetten dinamikus. A Használtautó.hu[/url] rendszerében sok a vonatkozó hirdetés, és a félmilliós határba a kettes széria is belefér már. Itt alap a szervokormány, amin volt egyujjas City-állás is, akad légzsák akár 6 is, és gyakori a klíma is. Persze árban a kettesből a gyengébb és használtabb darabok jöhetnek csak szóba. Ha biztosat akarunk, jobb talán az egyszerűbb technikájú régebbit venni.



Félmillióig kicsi Lancia ma csak az első Ypsilon szériából van eladó, abból viszont akár késői 1.2-es 16 szelepes is. Az Y10 felénk olyan ritka, hogy most csak egyetlen töröttet kínálnak, a második generációs, 2003-tól gyártott Ypsilon meg 850 ezernél kezdődik. Maga a kis Lancia, mint olyan úgy keletkezett, hogy az Autobianchi A112 utódját már csak a hazai piacon kínálták Bianchi néven, a többi piacra Lancia emblémával készült. A második és a harmadik generáció a hasonló korú Punto alapjait használta, a harmadik a Fiat 500 (és a Ford Ka) technikájára épült. Az 1996 és 2003 közötti kis Lanciák szűkebbek a Puntónál és csak háromajtósak lehetnek, de a formájuk egyedibb és sokkal elegánsabb. Itt nincsenek fényezetlen lökhárítók, van viszont pajzsos, króm hűtőmaszk és olyan extrák, amiről a Punto-tulaj nem is álmodott. Az alcantara kárpit és az üvegtető is gyakori, 2000-után a klíma, a légzsák és a szervokormány is alapból járt, ha nem a leggyengébb motort rakták bele. Állapottól függően a praktikusabb és négy fővel is használható, de kommerszebb Puntóval nagyjából egy árban lehet megvenni. Ironikus, hogy az Y10 gyártásának a végével múlt ki az Autobianchi 1995-ben, most meg alig két évtizeddel később a harmadik generációs Ypsilon jelenti a régen szebb napokat megélt Lancia utolsó modelljét.

A korszak olasz kiskocsijai még mai is jelenthetik a tökéletes megoldást a lazaságra és a stílusra vágyóknak. 1990-után tényleg nem horror a rozsdásodási hajlam, a motorok csak akkor forralják a vizet, és locsolják az olajat, ha már félig tönkre lettek téve. Az elektronika azért tud fennakadást okozni, de aki megszeretett egy kis olaszt, az nem fog fennakadni egy rendetlenkedő centrálzáron, vagy egy elektromos ablakemelőn. Ki jött rá, hogy mi maradt ki ebből a körképből? Igen, a Cinquecento és a Seicento. De nem kell pénteknél tovább várni, hogy egy cuki kis Cinquecento kimerítő használttesztjét olvashassák, itt az Autónavigátoron.