Elkapott az Alfa-láz? A beszállás olcsó!

Van, akinek a hátán feláll a szőr, ha csak meghallja azt, hogy Alfa Romeo. Van, aki adott neki egy esélyt, de azt vallja, hogy soha többet, és van, aki imádja szereti, és szíve szerint nem hajtana mást. Titkon viszont az első két kategóriába tartozók is ugyanúgy átnézik az Alfa hirdetéseket, de beleugrani csak a nagyon bátrak fognak. Nincs túl jó híre egyik modellnek sem, mégis szinte minden sarkon szembetalálkozunk minimum egy Scudettóval. Annyira akkor mégsem rossz? Igazából de, csak minden orvosolható, amíg legalábbis tart a szerelem, vagy az ember pénztárcája. Egy Alfát ugyanis megszerezni egyre olcsóbb, átnéztük a kínálatot, vajon mennyiért lehet belépni ebbe a rendkívül összetartó, szűknek nem igazán mondható csapatba.
Sokan tartják úgy, hogy régen minden jobb volt. Az Alfák közül is a veterán, vagy közel veterán darabok a legértékesebbek, amikből a hazai piac nem igazán bővelkedik. Hogy kicsit egyszerűbb legyen a kép, érvényes magyar forgalmis autókat kerestünk, de így is érdemes megemlíteni, hogy jelenleg egyetlen 1985-ös Alfettát is kínálnak, igaz forgalomból kivonva. Az olasz szedán csak kívülről tűnhet unalmasnak, főleg az utolsó ráncfelvarráskor ráaggatott rengeteg műanyag miatt, vezethetőségre viszont korának egyik legjobbja volt. Remek súlyelosztását a hátsó differenciálművel egybeépített váltóval érték el, az úttartást pedig az elöl többlengőkaros futómű és rengeteg stabilizátor biztosította.
[BANNER type="1"]
33-asból nem valami erős a kínálat, pontosabban az egyetlen 105 lóerős boxermotoros mellett kettő darab S 16 QV kivitelt kínálnak, ráadásul az egyik összkerekes, viszont 2 millió forint alatt egyik sem elérhető. Ezek már inkább garázsban megőrizendő valódi klasszikusok, viszont az új Giulia előtt hosszú ideig az utolsó hátsókerekes Alfa, a 75 igencsak olcsón megszerezhető, persze mindegyik foglalkozós példány. Az örök sláger 145/146 páros már a modernebb vonalat követi, van is belőlük dögivel ráadásul motorkínálatuk is igencsak széles. Sokan szeretik az 1,6-os boxert hangja miatt, mégis legtöbben valamelyik Twin Spark motorral választják. A megduplázott gyújtósorú négyhengeresekből a kisebbik Alfában 1,4, 1,6 és 2,0 literes méretben kerültek. Utóbbiból jelenleg egyet sem találni, 156-osból annál inkább.

Még most is az egyik legszebb szedán a 156, meg persze az egyik legszebb kombi kivitel címmel is büszkélkedhet a Sportwagon. Ahogy a 145-nél, itt is a Twin Spark motoros kivitelek a legkeresettebbek, itt viszont az 1,6-os és a 2,0 literes mellett 1,8-as is elérhető. Egy Alfát csak megszerezni egyszerű, fenntartani jóval nehezebb, a TS motorokról is horror történetek terjengenek összekuszált szelepekkel és elfordult vezérműtengelyekkel, nem beszélve a fogazását vesztett vezérműszíjakról. Karbantartást mindegyik motor igényel, az olaszok négyhengereseire viszont ez hatványozottan igaz, ugyanis ha nem cseréljük viszonylag sűrűn az olajat, amiből szintén nem mindegy, milyet kap – az Alfások a Seleniára esküsznek – akkor hamar beüthet a baj. Több próbálkozásról is hallottunk a felújított TS motorokkal kapcsolatban, viszont egyik esetben sem teljesített már úgy, ahogy annak idején. Egyesek a 200 000 futott kilométert mondják a TS motorok halálának, ha viszont élete során tényleg minden szükséges karbantartást és szervizt megkapott, életük persze hosszabb is lehet. Ilyen, vagy egyáltalán követhető előélet persze elég ritka.
A 156 dízelmotorral is megtalálható, bár az igazi Alfa fanok között tabu az 1.9 JTD. Ugyanakkor megbízhatónak mondható a gázolajos, fogyasztása is igencsak kedvező. Váltókból egyébként a kézi az elterjedt, viszont ahogy több modelljéhez, a 156-oshoz is elérhető volt a robotizált, Selespeed névre hallgató automata váltó. Az automatizált kézi szerkezet akár a kormányról is kapcsolható, szervizelése viszont körülményes, ugyanis a hidraulika beállításának minden pontjának tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy a váltó jól működjön. A Walter de Silva által rajzolt 156-ost Giorgetto Giugiaro kezeire bízták a ráncfelvarráskor, a technikában is rendbe szedtek néhány dolgot, a valódi rajongók szemében viszont az eredeti 156-os az igazi, ha lehet, fa kormánnyal. A kisebbet keresőknél a fiatalabb 147 jöhet szóba, a formás Alfa szintén viszonylag alacsony áron már megkapható, de a stílusnak ára van, a karbantartás és a szervizelés rendszeres, mind elektronikai, mind mechanikai részét tekintve.
A 156 és a Giulia között gyártott 159 korának szintén egyik legszebb szedánja, igazából még ma is rendkívül kívánatos. Igazi divatdiktátor, vérbeli Alfa, vezethetősége is páratlan, a váltó kimondottan súlyosan kapcsolható, a kormányzás és a futómű rendkívül közvetlen. Elektronikai problémák szintén gyakran üthetik fel a fejüket, mint például az ablakemelő-kapcsolók rakoncátlankodása, de az Alfa motorjaira jellemző kényes pontok nála is megtalálhatóak. Sokan azért választották az 1,9-es JTD-vel, mert jellemzően megbízhatóbbnak bizonyult a benzinesnél. Hangja csúnya, viszont rendkívül nyomatékos és erős motor, fogyasztása viszont kedvező. Ha valami nagyobbra vágynánk, ott van például a 164 vagy a 166. Stílusosan laza üzletemberek autója, ahogy azt a korabeli fotók is bizonyítják. Fénye persze rendesen megkopott mára, azért még mindig tekintélyes és borzasztóan kényelmes modell, előbbit egymillió alatt megkapjuk, utóbbiból vannak jó állapotban fennmaradt példányok egészen magas áron is. Persze érdemes megemlíteni a GTV-t és nyitható tetős verzióját, a Spidert is. V6-os motorral igazi fenevad, aki kifog egy kevésbé kényes példányt, igazán szerencsésnek érezheti magát, bár árukat még egészen magasan tartják. Az Alfázás drága mulatság, senkit ne tévesszen meg az alacsony beszerzési ár. Persze van, hogy nem lehet ellenállni, és az örök autóvásárlási szempontnak, miszerint valami látványosat, különlegeset keres a delikvens, amivel megnézik az utcán, maximálisan megfelel bármelyik Alfa Romeo.