Ellopták az autódat? Szerezd vissza magad!

Az egyik este már épp kikapcsoltam számítógépemet az irodában, amikor kétségbeesetten hívott egy ismerősöm: egy kollégájától ellopták 1,5 hete vásárolt autóját. Rögtön kértem, hogy küldjön róla minél több infót, mármint az autóról, írok róla egy rövid anyagot - ahogyan azt kénytelen voltam tenni néhány hónappal korábban egy saját kolléga apósától ellopott autó kapcsán. Épp indultam haza az irodából, útközben láttam, hogy megjött a levél, majd kisvártatva jött egy újabb hívás: az autó meglett, ne tegyem fel a cikket. Rendben, de akkor viszont még inkább kíváncsi leszek a történetre - reagáltam az újabb hívásra.
Két nappal később egy vidéki kávéházban sikerült beszélgetnem a tulajdonossal, aki épp tudott rám szakítani egy órát. Kriszta (aki kérésére nem valódi nevével szerepel) a történet boldogabbik részével kezdi: idén nyáron eljutottak oda, hogy lecseréljék 16 éves autójukat. Bejött nekik az élet, amolyan magyar módra, éjt nappallá téve dolgozva megengedhettek maguknak egy csak számukra új, valójában 3,5 éves alsó-középkategóriás családi autót, ami Nyugat-Európában nyilván a teljesen átlagot jelenti, itthon már jólszituáltságot mutat, hiszen sokkal fiatalabb, mint a hazai, 12,5 éves átlagéletkorú autópark. [BANNER type="1"] Vannak szakmák, melyekben a nyár csúcsszezon - ilyen a vendéglátóipar is, melyben Kriszta dolgozik férjével. Az autó most kellett, viszont annyit rohangálnak, hogy éppen csak átíratni volt idejük, rablásgátlót és cascót - amit kivétel nélkül akartak az autóhoz, még nem sikerült beszerezniük, illetve kötniük. Érthető is a vásárlás után 1,5 héttel. Múlt héten pedig az említett napon, amikor én is hívást kaptam egy kvázi törzshelyükre hajtottak, olyan helyre, ahonnan egyébként férjével két különböző üzletbe is be tudnak ugrani, ám a vásárlás hosszas alkudozással és sok-sok várakozással jár, ezért aztán a reggel 9-kor leparkolt autóhoz, illetve annak helyéhez csak délután 4 órára értek vissza. Az autót nem találták, ellenben helyén némi üvegtörmelék volt. Azonnal hívták a kerületi rendőrkapitányságot, ahonnan viszonylag gyorsan ki is szálltak a rendőrök. Felvették a jegyzőkönyvet, feltették a kérdést, hogy „Vajon az üvegtörmelék biztosan az autóból származik-e?”. Most tegye fel a kezét, aki - nem szakemberként - ezt meg tudná mondani. Érdekes módon az üvegtörmelékről fotót sem készítettek, s annak ténye a jegyzőkönyvbe sem került bele, s a helyi rendőrkapitányság egyébként nagyjából leírta az autót, semmi biztatót nem mondott senki sem a megkerülés kapcsán.
Az ügyintézés legalább viszonylag gyors volt. Kriszta és férje már délután ötkor taxiba ülhetett, s innentől kezdve megkezdődött a bizakodás - addig idejük sem volt azon gondolkozni, hogy az autó vajon meglesz-e, de erősen hittek abban, hogy igen. A taxisofőr - aki mondjuk nem a napokban 70. évét betöltött Robert De Niro volt, ám legalább nagyon segítőkész - azonnal bemondatta a diszpécserszolgálattal kollégáinak az ellopott autó adatait, közben Krisztáék ismerősei Facebook oldalt kreáltak az autónak (a még az uszkve két héttel korábban talált hirdetésből lementett fotókkal), s el is kezdtek özönleni is jó tanácsok, hogy mit érdemes tenni egy ellopott autó kapcsán.
Azonnal keresni, leginkább nagyobb parkolókban, bevásárlóközpontok és panelházak mellett. Ezt tette Kriszta és férje is. Voltak annyira szerencsés helyzetben, hogy épp tudtak erre fordítani néhány órát, azt a néhány órát, ami hátravolt még sötétedésig, s volt is járművük, amivel bejárhatták a környéket, nem csak az autólopás kerületét, hanem a környező kerületeket is. Az ellopott autókat ugyanis – több forrás szerint is – pihentetik. A lopás ugyanis nem több mint 1,5-2 perc. Az autóba bejutástól kezdve ennél többet nem töltenek a helyszínen, majd gyorsan elhajtanak az autóval egy olyan helyre, ahol nem szúr szemet akár egy betört ablakú autó sem, s az sem lesz feltűnő, ha azt az autót épp ott szerelik, hiszen mindkettő előfordul. Ilyen helyek ugyebár azok, ahol kevéssé ismerik egymást az emberek, ahol sok az autó –lakótelepek és a bevásárlóközpontok parkolói tehát.
Krisztáék is a fenti logika alapján nézelődtek, s egy pontos terv szerint, szisztematikusan nézték végig a környéket, majd naplementekor fordultak be egy előre kinézett utcába, ahol valóban ott állt autójuk, betört ablakával egy sövény mellé állítva, behajtott tükrökkel – hogy a szűk utcában azt nehogy letörje valaki. Bár az autójukat kereső tulajdonosok végig abban a hitben voltak, hogy autójuk meglesz, annak megpillantása – érthető módon - a legkeményebb stresszt jelentette. Előttük állt betört ablakú, nyitva lévő járgányuk szétszedett gyújtáskapcsolóval és ugyebár nem ahhoz nem nyúlhattak, hiszen az autó kőrözés alatt állt már. Azonnal hívták a rendőrséget, azt a kapitányságot, amelyik felvette a jegyzőkönyvet. Ők azt kérték, hogy hagyják el az autót. Nyilván látótávolságon belül maradtak, de valóban eltávolodtak az autótól. Időközben besötétedett, eltelt 2 óra, a tulajdonosok közben étlen-szomjan várták a rendőröket, akik csak nem akartak megérkezni. Ekkor ismét felhívták a korábban riasztott kapitányságot, akik túlterheltségre hivatkozva további türelmet kértek. Este 10-kor nyilván kevés embernek lenne további türelme az ellopott autója mellett a sötétben, így Krisztáék kikeresték az autó megtalálásának (és nem ellopásának) helyszínen illetékes kapitányságot, ahonnan 20 perc alatt kiértek a nyomozók, s ők kellő alapossággal, már-már a Helyszínelők című sorozatból ismert alázattal végezték munkájukat. Fotókat készítettek, minden részletet rögzítettek és mondtak is a tulajdonosoknak, próbálták rekonstruálni a lopás mentetét, s közben igyekeztek folyamatosan jó tanácsokkal ellátni a megtalált autó várakozó és érthető módon egyszerre boldog és letört gazdáit.
Hiába voltak azonban ők kedvesek és segítőkészek, valamint gyorsak is, mivel az autóra egy másik kerület adott ki kőrözést, a „megtaláló” kerület át kellett adja azt a feljelentést fogadó kapitányságnak, majd ők adhatták át a tulajdonosoknak, akik egyébként a valódi nyomozói és autóvadász munkát végezték ezúttal. Ez két jegyzőkönyvet és mintegy 1,5 óra további időtöltést igényelt. A délután 4-kor konstatáltan ellopott, majd este 8-kor tulajdonosai által megtalált autó így tehát éjfélkor lett elszállítható – nyilván önerőből. Nem díjmentesen, de azonnal és profi módon segített egy assistance szolgáltatás, amely rögtön egy márkaszervizhez vitte a kocsit, ahonnan másnap reggel jött is a kalkuláció. Az autóból vélhetően 1 perc alatt kiszerelt vezérlőszámítógép, a betört ablak és a zárcsere is meglesz 150 ezer forintból, de közel két hetet vesz igénybe az alkatrészek beszerzése és beépítése
Az autólopások számának emelkedését sajnos nem csak a személyes történetek egyre gyakoribbá válása mutatja, hanem az ORFK statisztikája is. 2011-ben a megelőző évhez képest 3,5, 2012-ben már 12 százalékkal nőtt az ellopott autók száma, s az emelkedés idén sem állt meg. A kerületek közötti arány eltérő, vannak kerületek amelyekben csökken, vannak olyanok, amelyekben nő a „jogtalanul eltulajdonított személygépjárművek száma”. Az nagyjából állandó, hogy a legtöbb autót Budapestről és Pest megyéből viszik el. Hogy egy városon belül mi a legjellemzőbb lopási hely, arra az ORFK-tól csak annyit válasz kaptunk, hogy a közutak és a parkolók, zárt udvarról és garázsból nagyságrendekkel kevesebb autót visznek ugyanis el, mint az előbb említett helyekről. Védekezni érdemes – riasztóval, rablásgátlóval és mechanikai eszközökkel is, azt azonban tudni kell, hogy ellophatatlan autó nincs, ha pedig valamit elvittek, akkor az azonnali keresés az egyetlen megoldás. A GPS nyomkövetőket ugyanis kevés tolvaj tudja kiszűrni, ezért pihentetik az autókat nagyobb parkolókban, például lakótelepek tövében, a rendőrségnek pedig a jelek szerint nincs kellő kapacitása az ellopott autók megtalálásra, így az ellopott autók tulajdonosai is leginkább csak saját magukra számíthatnak.