Ennek lelke van – Kia Stinger
Hogy lehet ennyire jól ülni egy Kiában? Hogy egy koreai érzelmeket fejez ki és izgalmas, mi történik a világban? A Stinger imádnivaló, ami persze messze nem jelenti azt, hogy hibátlan.
Én speciel nem látok benne másolt részletet, a Stinger egyedi és látványos, megdöbbentő, mennyien észreveszik és megnézik
Nagyjából már mindnyájunknak tiszta, hogy a Kia Stinger váratlanul klassz autó lett, a V6-os GT tesztjénél alaposan meglepődtünk rajta, jó értelemben. A Kia első igazán sportos modelljeként lépett a színre, na persze nem a semmiből. A mesét már talán mindenki kívülről fújja, hogy az amerikai Genesis prémiummárka termékeként megszületett padlólemezen rövidítettek és húztak rá egy teljesen új karosszériát, hogy egyrészt Kia emblémával is el tudják adni az Államokban, másrészt Európában most kicsit jobb a megítélése a Kiának, mint a Hyundainak.
A Stinger nem nekünk szól, ezt be kell látnunk, az amerikai piac a fő célközönség,
ahol több mint 10 000 talált gazdára az első évben, míg Európában nagyjából kétezer ugyanebben az időszakban. Mégis megvan az esélye arra, hogy az európai márkákkal versenyezzen nálunk, mégpedig azért, mert ez jó!
Sokak szerint elég lenne ennyi, nem kéne rá Kia embléma, amiben van valami
Az oldalsó levegő kilépő valódi, a géptetőn már kamu, ennyi, ami kifogásolható
Van valami megfoghatatlan abban az érzésben, amikor beülsz egy autóba és tudod, hogy a világ most ismét egy kicsit jobb hely lett számodra, a Stinger ilyen.
Ráadásul ez az érzés már az első ránézésre berobban, na persze ez ízlés kérdése. Én abba a táborba tartozom, akiknek piszkosul bejön a Stinger kívülről, de nem mondom, hogy nem értem azokat, akiknek nem tetszik. Erre fogják majd sokan írni, hogy látni benne Mercedest, Audit, BMW-t, meg a piac több modelljét is, amivel azért nem igazán értek egyet, mert szerintem a Stinger külseje nagyon is egyedi, és gyanítom, hogy ezzel még sokan vannak így. Egzotikus sportautónak tűnik, nem nézik meg kevesebben, mint az R8-at, de egy középkategóriás modellt sem néznek meg annyira az említett márkáktól, mint ezt. Különc, vad, látványos, és még csak nem is sárga, csupán metálkék, pedig az lenne az igazi hozzá, csak sajnos Európában az nem kapható, így marad az alapozószürke, ami amúgy is a gyengém. Rövid első túlnyúlás, irdatlan hosszú hátsó és egy furcsán magasan végződő far, szinte semmihez nem hasonlítható. Hogy mik az ellenfelek? 4-es Gran Coupé, A5 Sportback, de azokhoz képest sokkal merészebb.
Farnehéz a dizájn, pedig csomagtere pont a legkisebb a kategóriában, megjelenése viszont így egészen egyedi. Elég csak a hátuljához sétálnunk zsebünkben a kulccsal, és kinyílik a motoros mozgatású csomagtérajtó
A GT-Line megszólalásig hasonlít a csúcskivitelre, a bronzos kiegészítők pedig nagyon jól passzolnak a kék fényezéssel is
A GT-Line felszereltség miatt teljesen úgy néz ki, mint a csúcsváltozat, egyedül a felirat és a kisfék-kisfelni kombináció a más. Tele van ügyes és izgalmas részletekkel, amiktől egyáltalán nem unalmas, de még talán pont nem túlzó, legalábbis érzek egy egész jó egyensúlyt az egészben. Furcsa módon többen megjegyezték, hogy csak az a Kia embléma ront rajta, amit személy szerint nem gondoltam volna, de talán van abban valami, hogy hasonlóan a Mustanghoz, lehetett volna belőle egy elkülönített modellt csinálni. Akárhogy is legyen, jól mutat a Kia palettáján és most még jobban tetszett, mint az első találkozásunkkor.
Majdnem 200 kilóval könnyebb ez a modell a nálunk kapható összkerekes csúcsváltozatnál, amit azonnal megérezni.
Az orra jóval könnyebb ezzel a turbós négyhengeres blokkal, jól áll neki, hogy csak 1642 kilót nyom.
A világos bőrkárpit könnyen koszolódik, de tisztán tartható, viszont kopik is. A dizájnban találhatunk már látott megoldásokat, de a Stinger így jó, minden a helyén van
Kulcs nélküli a nyitás-indítás, de a kulcs maga is rendkívül szép tárgy, az ülés-, és kormányfűtés hatékony és gyors, a menetmód változtatható a kipörgésgátló pedig teljesen kiiktatható
Motorja szintén nem egy új darab, ahogy a 3,3-as V6-os, úgy ez a kétliteres is régóta szerepel a Hyundai és a Kia kínálatában. Valójában ez ugyanaz, mint a Hyundai i30 N-ben, egy hangyányit talán másként hangolva. 255 lóerőt ad le 6500-nál, a 353 Nm nyomaték viszont 1400-4000-ig kihasználható, ami érzésre nagyjából igaz is lehet. Ha nem ezekkel a rágóként kenődő téligumkkal kapjuk, talán még jobban ki lehetett volna használni, de ez is tipikusan az az autó, amihez nagyon fontos négy jó tapadású abroncs. Egyrészt azért, mert az orrtolásra így hajlamos, másrészt mert a feneke folyton jár, ami egy tapasztalatlan sofőrt megijeszthet. Nem túl durva, valójában rendkívül élvezhető, pláne, hogy a bekapcsolt elektronikák ügyesen vigyáznak rá, de még Eco módban is riszálja a fenekét, ha egy picit is vizes az út. A motor hangja nem rossz, de hanggenerátorral is imitálják, amire nem feltétlenül lenne szükség, a gázreakciója remek, pláne sportban és alapjáraton is van egy kisebb morgós hangja, amit még szépnek is nevezhetünk.
Jó hangulatú így az utastér, az ülések, főként az elsők kiválóan formázottak és nagyon jó tartásúak, és ahogy a kormányoszlop, úgy ezek is elektromosan állíthatóak
Nagy hiba, hogy a hátsó ablakok nem automaták, a szálcsiszolt részletek igényesek és ízlésesek is, a középkonzol zárható rekeszei meglepően praktikusak
A motor viszont csúnyán nagy rántással indul, pláne, ha a start-stop rendszer működik, akkor motorindítás után akkorát ránt a karosszérián, amekkorát még nem éreztem. Nincs finomhangolva, ami elég nagy hiba, később elárulom, miért. Van itt még ugyanis temérdek dicsérendő, mégpedig a futómű és a kormányzás, utóbbin annyira jól érezni mindent, ami az első kerekekkel történik, hogy nehéz elhinni, hogy egy Kiában ülünk. A kormány tökéletes méretű, nagyon keveset forog, és közvetlen. És hiába csak a kis fékek vannak rajta, azok is pont elég jól harapnak. Az üléspozíció fergetegesen jó, tág tartományban állítható a kormány, a könyöklők szemtelenül jó helyre kerültek, az alap ülés pedig annyira jól formázott, hogy néhány európai fejlesztőt szívem szerint napokig ültetnék benne, hogy utána jót is tudjon alkotni.
A vezetési pozíció és a vezethetőség a legjobb az egészben,
hasonló egy BMW-hez, de ahhoz képest sokkal természetesebb és könnyedebb. Kommunikál a sofőrrel, amit egyáltalán nem vártunk el eddig egyetlen koreai emblémás modelltől sem.
A kétliteres benzinmotor miatt könnyű, kevesebb mint 1,7 tonna, a 8-as automata váltó pedig ügyesen reagál a legtöbb helyzetben, start-stopos indításnál viszont kellemetlenül ránt
Hanggenerátorból is jön a hangja, de alapból sem rossz, futása kellemes és határozott, messze nem kemény
A minőséggel viszont komoly problémák vannak, ami elsősorban az összeszerelést és a karosszéria merevségét illeti. Csavarodik, de irtózatosan, amit a folyamatosan járó tető és ajtókárpitok minden egyes pillanatban a tudtunkra adnak. Ha ez ilyen, milyen lehet a kiindulási alapot adó még nagyobb Genesis? Gyanítom, hogy még rosszabb, és az amerikaiak még így is összetehetik a kezüket a Stingerért. Kevesebb mint 10 000 kilométer után apró kopások már vannak a sofőrülés bőrhuzatán és a kormány is a kelleténél fényesebb már. Ezek a tesztautók nyilván a lehető legrosszabb körülmények között töltik a napjaikat, de ezt egy kicsit jobban is viselhetné. Ezekre lehet vigyázni, de a járó tetőkárpitra nincs orvosság és bármennyire is a piac legkedvezőbb árú ötajtós, rendkívül jó helykihasználású – igaz a legkisebb csomagterű – gran turismója, a 12,65 milliós kezdőár mellett ügyfélként jogosnak érezném a panaszt miatta. Szemtelenül jól vezethető, nagyon jó mozgású, és valóban vezetésre optimalizált jármű, de mint termék, érzek hiányosságokat. A kétliteres turbómotor nem rossz jelenség, a 13,6 literes tesztfogyasztást viszont erősnek érzem.
Stingert az vegyen, aki valóban szeret vezetni és el tud tekinteni a hibáktól.
Ahogy ára, úgy minősége miatt sem érzem prémium konkurensnek, sokkal inkább a normál középkategóriás szedánokhoz érdemes hasonlítani. Ezek közül is talán csak a Giulia lehet igazi kihívó, annál viszont még így is sokkal, de sokkal kívánatosabb és jobban vezethető, nem mellesleg játékosabb is.
A zajszint nem épp prémiumos, pláne a csavarodásból adódó zörgések miatt. A Stingert kiváló élmény vezetni, kérdés, hogy ez fontosabb-e a vásárlónak, mint a minőség
