Ennyi mindent 20 millió alatt?! – Kia Sorento Hybrid

[BANNER type="1"] Nyugodtan nevezhetjük feltörekvő márkának a Kiát. Kevesen tudják talán, hogy a második világháború előtt már létezett a márka, sőt, utána már az autógyártást is elkezdték. Licenc alapján készültek náluk több gyártó modelljei is, az első saját Kiák viszont csak a ’90-es évek közepén jelentek meg. A ’90-es évek végén a Hyundai többségi vagyont szerzett a márkában és nagyjából innen számíthatjuk a Kia, mint autógyártó fellendülését, ami egészen magsara szökött alig 20 év alatt. Bevált receptek alapján főztek Európának, aztán Amerikának is, épp csak egy csipetnyi egyéniséget hintettek bele, de nagyrészt pontosan azt kapta mindenki, ami az adott kategóriában elvárt, ami jó döntés volt. Most ugyanezt a vonalat követik még mindig, de a csipetből már kiskanálnyi adag lett, és a minőség feliratú fűszertartóból is szórtak az üstbe. A Sorento előző generációja is meglepően jól teljesített, 2021-re pedig teljesen megváltoztatták a stílusát és a tartalmát is. Ez már kevésbé európai, sokkal inkább amerikai stílus. Méreteiben még nem éri utol a Telluride-ot, de így is 4,8 méter hosszú és 1,7 méter magas, vagyis jókora vas, a panelparkolóból már kilóg valamelyik irányba. Egészen beleköthetetlen a formaterv, összességében és részleteiben is rendben van. Határozott a kiállása, jók az arányai, ebben egyébként hasonlít az előzőre, de főleg háromnegyedes hátulnézetből annyira amerikainak tűnik, mint az új Explorer. Az ablakvonalat jól sütötték el, ne tévesszen meg az ív, a tető vízszintes, a hátfal pedig meredek, az ablakkeret pedig selyemfényű. Ezzel is inkább a minőségi irányt képviseli, ahelyett, hogy csillogó krómot használtak volna.

Szigorú a tekintete, ügyes a ledes menetfény alkalmazása, ez egy olyan autó, amire jó ránézni, bármennyire is nagy, és ezen valószínűleg a Kia logó is segít.

Egy Kiához nem a nagyzolást társítja a külső szemlélő, tudja, hogy nem egy prémium márka termékével akart villantani az illető. Ennek ellenére persze mutatós és a tekintélye sem kevesebb egy X5-nél, és ez nagy valószínűséggel nem fog ráállni a hátsó lökhárítódra az M7-es belső sávjában. Jámbor jószágnak tűnik, és az is, nem egy kapkodó idegbolond sem a hajtás, sem a futómű, jó hibridesen a higgadt közlekedésre ösztönöz. 1,6-os turbós benzinmotort és egy villanymotort hord az orrában, a hátsó tengelyhez pedig hagyományos kardán juttatja az erőt a feláras összkerékhajtással. 230 lóerő és 350 Nm nyomaték a rendszerteljesítmény, mindez közel két tonnára üresen. Semmi szükség többre, ez egy nagy családi autó, aminek pontosan az a szerepe, hogy eljuttasson legfeljebb 7 embert A-ból B-be probléma-, és majdhogynem ingermentesen. A hajtás ügyes, egy hagyományos hatfokozatú automataváltóval dolgozik együtt a benzines és a villanymotor, a hajtások között teljesen észrevétlen a váltás, egyedül hidegen érezni vibrációkat a motor felől, amint bemelegszik, teljesen kisimul a járása. A nyomaték elég a meglódításához, onnantól pedig úgyis a takarékos közlekedésé a főszerep. Egész hosszan tud elektromosan haladni, és elég sokszor is vált át villanyra.

Ezzel nekünk semmi dolgunk nincs, a hagyományos hibrid rendszerek épp ezért jók, nem attól fog függni a fogyasztás, hogy találtunk-e szabad konnektort.

A Sorento hibridrendszere ügyesen menedzseli az akkumulátor töltését, szinte mindig félig töltött állapotban tartja, tartalékolva a későbbi esetleges városi araszolásokra és teljesen igaza is van. Egy városi kör alatt nálam lement egészen 6,0 literre a fogyasztás a kijelző szerint, valószínűleg épp minden ideálisan jött ki. A legtöbb út alkalmával viszont 7-7,5 liter között írt, országúton pedig 6,5-re sikerült kihozni egy tesztkört. Tankolás szerint minden együtt 8,4 liter/100 km, 2 tonnától, 4,8 métertől, hétülésestől ez az értékek egy nehéz jobb lábú sofőr alatt még mindig elég jónak mondható. Stabil és kényelmes futású, igazi utazós autó. Annyira bolondbiztos, hogy éles fordulókor szinte teljesen elveszi a gázt, itt minden tényleg arra ösztönöz, hogy csak érjél oda egészben és ne legyen bajod, ezt szolgálják a vezetéstámogató rendszerek is. A Kiákhoz is ugyanúgy a Bosch fejleszti a vezetéstámogató rendszerek zömét, mint a Mercedesekhez, vagy a Jaguarokhoz, Land Roverekhez. A preferenciák és a ráfordítható összeg persze más, de messze nem szabad azt gondolnunk, hogy attól, mert koreai, rosszabb lenne bárminél a piacon. A Sorento is rogyásig van pakolva biztonsági rendszerekkel, és felárért még több is kérhető. A sávtartója folyton aktív, akkor is állandóan terelget, ha nincs bekapcsolva a kormányzásasszisztens, minden pillanatban igazgatja a volánt a kezünkben, aminek lehet, hogy a kevésbé biztos sofőrök örülni fognak. Ráfutásgátlója szintén elég érzékeny, ahogy hátsó keresztirányú forgalomfigyelője is, ez nem csak csipog, de erőteljesen rezgeti is a kormányt, amíg a veszély el nem múlik, de persze a féken is addig áll, amíg nem lesz tiszta a terep. Rettentő biztonságosnak tűnik, legalábbis a temérdek visszajelzésből, csipogásból ítélve, amit kap a sofőr. Ezek mindegyike egyenként beállítható egyébként a menüben, az összetett rendszer legmélyén az összes kérdésre választ kapunk, elnémíthatjuk, ami zavar, felerősíthetjük, amire szükségünk van. Olyan trükköt is tud, hogy irányjelzéskor az oldalsó kamera képét kivetíti az alapáras digitális műszeregységre. Demonstrációnak nem rossz, de én inkább körül szoktam nézni sávváltáskor, mintsem a műszerfalra. Persze ez csak én vagyok, lehet, hogy valakinek még hasznos is lesz. [BANNER type="2"] Vezetni egészen semleges, de végső soron nem rossz, a Sorento egyértelműen az utazásról szól. Az utastér tágas, magasan ülünk, itt még üvegtető és remek minőségű Nappa bőrkárpit is van, szóval egészen prémiumszagú a helyzet. A Kryptonite felszereltség csábító, ebben már tényleg minden is van, de családi autónál sem a bőrkárpit, sem az üvegtető, sem a fűthető hátsó ülések nem lesznek mérvadóak, így még jobb áron is elhozható. A harmadik üléssor helykínálata szerintem nem rossz, rövidtávon felnőtt testtel is vállalható, pláne, hogy van saját klímakonzol és mindenki számára USB csatlakozó. Komolyan, 7-et biztosan találtam, de nem kizárt, hogy rejtettek még el valahová belőle. Sínen csúszik a középső üléssor, elektromos kapcsoló oldja a szélsőket a beszálláshoz, amik nagy hátránya, hogy nem az eredeti pozíciójukba térnek vissza. A hátsó ajtók kárpitjára is került pohártartó, valamint ülésfűtés-kapcsoló, az elsőkben jól használható zsebeket találunk, és az utas is tudja reteszelni az ajtókat, ami apróság, de jól tud jönni.

Igazán praktikus vas, még így hét üléssel is.

Csomagtartóból 179 liter marad a harmadik üléssor mögött, azokat könnyedén lehet lehajtani, és úgy több mint 600 literbe pakolhatunk. Ha előretoljuk a középső sort, akkor több mint 800 literbe, a teljes kapacitás pedig majdnem 2 köbméter. Nem egyértelmű, hogy a csomagtérrolónak marad-e hely, itt viszont van dedikált helye az ülések mögött, vagyis nem kell otthon hagyni és még zörögni sem fog. Anyagaiban feltűnően jó az utastér, a díszítőelemeken sem ordít a spórolás, bár nálam a zongoralakk nehezítő körülmény, és itt több van belőle, mint amennyire az autóiparnak összesen szüksége lenne. Az ezüst és szürke berakások jól néznek ki, kimondottan tetszik a hangulatvilágítás megoldása az ajtókon, ez annyira igényes, amennyire még prémium gyártóktól sem várnánk, és a színskálán oda helyezzük az árnyalatát, ahová szeretnénk. A hibrid Sorento ára sem mondható rossznak. 13 millió forint alatt indul, 14-ért már szinte minden szóra érdemes felszereltség belekerül, nagycsaládosok pedig előnyben vannak. Nekik kiás kedvezménnyel és állami támogatással, 7 év garival és 7 üléssel 9,5 az indulóár a hibridre, 14-ért pedig a mindent is tudó Kryptonite csúcsfelszereltségűt is el tudják vinni. Metálfényezés, összkerékhajtás, apróságok még kérhetőek, de aki tud élni a támogatással, annak a Sorento Hybrid most elég jó választás lehet.