Enyém a sáv, tietek a lekvár - cipzár-elv a közlekedésben

A cikk apropóját az adta, hogy a minap (Budapesten) a Rákóczi úton a Keleti felé megtört a lendület, pedig mostanában egész jól lehet ott (is) haladni. Mint kiderült, a belső sávot valamiért egy kamion, plusz a kamionost tán igazoltató rendőri erő foglalta el, s ebből lett a dugó. A helyzetet buszsáv és egy betorkolló mellékutca forgalma is bonyolította, de akkor sem kellett volna vagy negyedórát ott eltölteni azért, mert egyesek nem képesek besorolni, mások pedig senkit nem hajlandók maguk elé engedni. cipzár-elv? Az meg mi az? Vagy: cipzár-elv? Hát persze, hogy tudom, mi az. És?

Hetente egyszer-kétszer biztosan mindenki belefut egy olyan váratlan dugóba, agy- és környezetkárosító, érthetetlennek tűnő időpocsékolásba, aminek az oka ilyesmi szokott lenni a párhuzamos közlekedésre alkalmas, azaz többsávos szakaszokon: meghibásodott, veszteglő jármű (tízből kilencszer elakadásjelző háromszög nélkül); koccanás (még frissiben, vagy már helyszínelő hatóságostul); útfelbontás-javítás-csatornázás-miegyéb (sok esetben táblával nem figyelmeztetve); rendőri intézkedés (hogy miért nem lehet a legközelebbi mellékúton vagy másutt rendőri intézkedni, passz). Lényeg, hogy a legalább kettő darab sávból kettő mínusz egy, ergo nagy baj lesz.

Optimális esetben szépen-sorban, egy innen, egy onnan alapon hamar túl lehetett volna jutni az akadályon, de jöttek ám a buszsávból (nem csak taxik), s jöttek a mellékutcából is. Továbbá úgy 200 méterrel arrébb jelzőlámpa van, az sem segít ilyenkor. Fékezgetés, csorgás, nem engedés, anyázás, dugóokozás és -fokozás felsőfokon

Nagy baj, mert elképesztően sokaknak akkora nehézséget okoz a sávváltás, a besorolás, mint rendőrségi szóvivőnek az értelmes, köznyelven megfogalmazott és előadott sajtótájékoztatás. Mielőtt még nekiállnánk szapulni az ostobaságukkal mindenkinek, maguknak is ártókat, a sáv őrzőit, rögzítsük, hogy a mazsolák is felelősek a forgalmi dugók kialakulásában. Ha csúnyán skatulyázunk, ők azok, akik túl lassan mennek a sztrádán, és nem a jobbszélső sávban, amivel balesetveszélyes helyzeteket teremtenek (nem szabálytalan, sajnos); ők azok, akik lassan reagálnak a lámpánál, akik bizonytalanok a kereszteződésekben, a parkolásnál, emelkedőn indulásnál (nem szabálytalan); ők azok, akik kilométerekkel korábban behúzódnak, mert egyszer majd balra kell kanyarodniuk (elvileg szabálytalan, gyakorlatilag nem, sajnos); ők azok, akik nem nézik a tükröket, nem látnak és nem hallanak, potenciális tömeggyilkosok, már elnézést. [BANNER type="1"] No, ők egy cipzáras szituációban végképp elveszítik a fonalat: jaj, sávot kell váltani, juj, de közel van a többi autó, ajjaj, egyszerre kell kormányozni, indexelni, tükröt nézni, kuplungolni, istenem, segíts! Isten nem segít, hagyja, hogy mazsink bizonytalankodjon, feltartson néhány tucat autóst, s egyfelől, arról az oldalról, mely besorol, szépen, tudatlanul tönkrevágja a cipzárosdit. A cipzár-elvnek ugye az volna a lényege, hogy a szabad sávban autózók mindegyike maga elé enged egy kollégát a megszűnőből, béke van, nyugodtság, s ami a legfontosabb, hogy mindenki flottul, gyorsan letudja az akadályt, s megy a dolgára boldogan.

Jó kérdés amúgy, mi történt a kamionnal, s miért kellett ott és úgy rendezni a dolgot, ahol és ahogy. A reggeli csúcsban, feltartva a fél várost

De mazsink bizonytalan, és egyetlen bizonytalan mazsi úgy megcsinálhatja a dugót, ahogy a fecske nem boldogul a nyárral. Hiszen tétovázik. Lehet, hogy beengednék, de ő nem megy. Hát mi történik mögötte? A többiek, a nem mazsik persze mennének, s mennek is. Amiből bevágás, ráfékezés, meg-megakadás, megállás, sok-sok fékezés, stb. lesz, dugó. Szóval aki besorol, annak tudnia kéne besorolni. Tudnia kéne, hogy mindenki tudja, hogy ő tudja - kölcsönös bizalom, kiszámíthatóság, elég fontos tényezők ezek a közlekedésben.
És a másik oldal? A szabad sáv népe? Közülük nem kevesen nem engedik maguk elé a besorolni szándékozót. Már miért engednék? Kötelező, szabálytalan, büntetendő? Nem az. Hát akkor? Ha beengednének maguk elé bárkit is, azzal ők lassulnak, azzal ők később érnek oda, ahova tartanak, azzal nekik engedniük kéne, teret adni, jótékonykodni, udvariasnak, lovagiasnak lenni, márpedig az se nem divatos, se nem jár érte erkölcsi, de sokkal inkább anyagi elismerés? Ingyé', pusztán szívből cselekedni? Ne légy naiv! Vagy azt felfogva, hogy nem csak szíve, de esze is azt kéne súgja: igen, engedd be, azt az egyet, aztán haladj tovább, mindenki így tesz, így a legjobb!? Ne légy naiv!
A korábbi analógia mentén ők azok, akik túl gyorsan, veszélyesen gyorsan hajtanak (szabálytalan, de kit érdekel); ők azok, akik jobbról előznek (szabálytalan, de kit érdekel); ők azok, akik dudálnak, villognak és mindig sietnek, hogy valahova odaérjenek, ahol szintén megint nagyon kell sietniük, hogy onnan odaérjenek a megintcsak valahova (szabálytalan, de kit érdekel); ők azok, akik nem állnak meg a zebra előtt, nem lassítanak, sőt fel vannak háborodva, ha az a rohadék gyalogos le mer lépni a járdáról (szabálytalan, de kit érdekel), csak a maguk igazát fújják, mást nem hajlandóak meghallani, potenciális tömeggyilkosok, már elnézést.

Ha megszűnik a sávunk, indexeljünk, s igyekezzünk a cipzár-elvnek megfelelően besorolni, amilyen gyorsan és flottul csak lehet. Ne tétovázzunk, ne essünk pánikba, s ne is fényképezgessünk... Amennyiben a szabad sávban haladunk, engedjünk be magunk elé egy delikvenst a megszűnőből, s ha mindenki így tesz, kevesebb időt töltünk majd a dugókban pöfögéssel, ennyi, köszönjük

Ők tuti tudják, mi az a cipzár-elv. Sőt, ők találták ki. De legalábbis ők mindig beengednének valakit, ha az jönne, de nem jön, mert barom - mondják. Megmagyarázzák, s nem értik, legközelebb miért szívnak, amikor a rossz, a megszűnő sávban tépik a hajukat. Vagy nekiállnak lehetőség szerint szlalomozni, bepofátlankodni mások elé, azokat fékezésre kényszerítve, ám pont letojva. S ezzel még nagyobb dugót okozva. Szerencsétlenebb esetben balesetezve, s még durvább dugót generálva.
Hát miért nem lehet felfogni, hogy a cipzár-elv a közérdek szinonimája? Mint a jobbra tartás. Mint az elsőbbségadás. Mint a zöld lámpánál indulás, a pirosnál megállás. Pardon, a sárgánál. Nem meglepő módon megint odajutottunk, hogy magán kívül senkit nem érdekel semmi, tisztelet a kivételnek.