Cikk2014. 07. 09.

És te milyen autót vennél 150 millió forintból?

Nemrég olyan drága autót próbálhattunk, hogy az árából akár stadiont is építhetnénk. Egy kisebbet. De mit vennénk mi 150 millióból? Hát te?


Épp ebédeltünk a jachtklubban (nem is volt annyira drága), a pincér meg kérdezte, mennyibe kerül az az autó. Az a mesés Rolls-Royce Phantom Drophead Coupé. Mire én persze visszakérdeztem: szerinted? Harminc... Ez volt az első tétova kísérlet. Csóválom a fejem, s mutatom, hogy följebb. Ötven? Mutatom, hogy még följebb és még és még. Száznál már falfehérré vált, s ahogy kisvártatva megtudta, hogy úgy 150 millióért vásárolhatná meg az echte brit luxuskabriót, már együtt kacagtunk. Kínunkban. Felfoghatatlanul sok pénz ez nemhogy egyetlen személygépjárműért, de legtöbbünk számára általánosságban is.
[BANNER type="1"]
Hogy a Rolls megér-e 150 gurigát, hogy bármi megér-e 150 gurigát, abszolút mellékes. Hogy a Rolls jobb-e háromszor-négyszer annyiért, mint mondjuk egy csúcsfelszerelt 7-es BMW, nem kérdés. Mert nem jobb. Csak más. Rolls-Royce. Vitathatatlan bizonyítéka az amúgy vitatható felsőbbrendűségnek. Tagsági egy olyan szűk elitbe, ahol a 7-es BMW egyszerűen snassz, ahol a tulajok/haszonélvezők nem állnak sorba a postán a csekkel, de nem is online fizetik be gyakran késve a csökkentve is csúnya rezsidíjakat. És nem figyelik az 1-2 forintos üzemanyag-árváltozásokat, ellenben a 150 misi számukra hasonló lehet, mint amikor az átlagpógár az akciós virsli után még egy karton dobozos sört is leemel a polcról, hiszen este meccs van, megérdemli, és úgyis csak négyévente vébéznek.

Feltételezem, aki például 150 milliós Rollsot vesz, egyrészt nagyon nem egyetlen autónak veszi, másrészt nem 150 milliós háttérrel. Nem is a kétszereséből-háromszorosából. Mindegy, nekünk, halandóknak, akik mostanság itt Magyarországon néhány százezres, urambocsá' 1,5-2 milliós használt verdákat újítunk be, s nyögjük a terheit a megannyi más terheken túl, nekünk az maradt, hogy a hőhullámtól tompa aggyal álmodjunk egy keserédeset. Mit, milyen autót vennénk mi ennyi rengeteg sok lóvéval a dunyhában? Következzék először Hollósy úr flottavíziója - igen, legalább képzelgéseinkben legyünk már urak.

Kéne több időgép is, azok a kattanásaim
Még lehet, hogy a Rolls is beleférne, de nem újat vennék, hanem egy szép régit az 1965 és 1980 között gyártott, már V8-as, de még fémlökhárítós Silver Shadow szériából. Az a kedvencem. Hogy kommersz és új? Ember, alig 25 ezer készült belőle jó 35 évvel ezelőttig. Egy gondosan restaurált példány viszont alig kerül sokkal többe 5 millió forintnál.
Szintén alig több mint 5 millióért akad már vízhűtéses, 2000 után gyártott Porsche 911-es is a 996-os generációból. Aztán kéne valami rendes közlekedési eszköz is. Vennék egy bármilyen motorral felszerelt, 2008 utáni E90-es 3-as BMW-t. Lényeg, hogy sötétkék legyen és automata. Aztán vennék egy hasonló korú Mercedes E-osztályt a szüleimnek. Legyen mivel elugrani a diszkontba. Ezek darabja olyan 6,5 millió. Aztán vennék valamit a barátnőmnek is, azt hiszem, ő épp háromajtós, benzines és automata 1-es BMW-re vágyna - az simán kijön 3,5 millióból.
Hol is tartok? Jó ég, elvertem majd 30 milliót használt autókra! Pedig kéne még egy Mazda MX-5 is, az NB széria a favoritom, abból egy 2000 utáni szép megvan 2 millióból. Meg kéne több időgép is, azok a kattanásaim. Zöldséges Merci, meg állólámpás, meg 5-ös Cápa BMW, meg egy szép E30 318is és egy nagy hathengeres E34-is. Ez az 5 autó kijönne úgy 10 millióból, tehát elvertem jó 45 milliót használt autókra.
Ezen a ponton már kinevettettem magam, hogy miért nem választok új autót? De meg is állok itt. Bár világéletemben egy ilyesmi kiterjedt flottára vágytam, a 150 milliós „nyereményt” inkább jól beraknám a bankba. Ha már lenyugodtam a meggazdagodás sokkja után, akkor építkezni kezdenék, és vagy egy kedves Pest megyei faluban, vagy a budai oldalon építtetnék egy „szolid” családi házat. Ez durván szerintem 40 millió lenne, kevés luxussal, inkább több modern technikával. A megmaradt összeget meg igyekeznék minél okosabban, tartalmasabban és lassabban felélni. Lehetőség szerint minél többet utazni, jókat enni, kulturálódni, vitorlást bérelni, és nem mindenféle autókra elverni a nagy lóvét.
Hogy megér-e 150 milliót egy nyitható tetejű Rolls? Persze, csak nem nekem. De annak, akinek már van több hasonló kaliberű autója, annak igen. Mondjuk egy Ferrari, egy S 600L és egy telekre járós BMW X5 mellé negyediknek. De nekem? Soha. Félő, hogy nem leszek egyhamar olyan burzsuj, hogy ilyenről akár álmodjak is. Az én álmaimban olyan alulértékelt BMW E30-asok, meg 190-es Mercedesek szerepelnek, amiket nekem odaadnának 500 ezer forintért, pedig megérnének vagy kétszer annyit. Ilyen persze nem gyakran van, keresek tovább a Használtautó.hu-n.
Hollósy Balázs


Hollósy úr, köszönjük, és sok sikert minimum egy szép 190-eshez. Ugrunk máris a józanságáról híres főszerkesztőnk különvéleményéhez, nézzük, Katona úr mennyit és mire költene.

Nem biztos, hogy lecserélném a mostani autómat
Erősen a mi valóságunktól távoli a kérdés. És ebben talán az is benne van, hogy akkor lehetünk boldogak, ha reálisan elérhető vágyaink vannak csak. Én a mostani autómmal tökéletesen elégedett vagyok, s úgy gondolom, hogy akkor is sportot űznék abból, hogy a céljaimnak megfelelő autót minél olcsóbban kapjam meg, ha épp 150 millió – autóra költhető – forint heverne a bankszámlámon. Ha így lenne, akkor sem biztos, hogy lecserélném a mostani Grand Scénicet, inkább mellé vennék második, harmadik, akár negyedik autót. Jó eséllyel egy EDC-váltós harmadik generációs Scénicet, optimálisan Grand és hétüléses kivitelben, a mostani pedig tartalék is maradhatna akár.
Városi autónak Toyota Yaris HSD-t, de talán csak egy robotváltós Skoda Citigót vennék. Mert utóbbi sem sokkal torkosabb, lehet benne városi koccanásgátló, és egészen nagy csomagtere van. Egyszer voltunk olyannal, csak kézi váltóssal Horvátországban is, teljesen jó kisautó. Ragaszkodnék ahhoz, hogy az említett 150 millió forintnak a tizedét se költsem autóra, és az előbb említetteken túl akár még egy élményautó, jó eséllyel egy Mazda MX-5 NC is beleférhetne abba a keretbe is. Sőt, abból a 15 millió forintból néhány motorral nem rendelkező, de kerekeken guruló eszközt is vennék. Például utánfutót, mert sokszor praktikus lenne, és a mostaniaknál jobb kerékpárokat, mert a bicikli is remek közlekedési és sporteszköz.
Katona Mátyás


Nos, mielőtt én sem költöm el egy autóra ezt a bizonyos 150 milliót, még álljon itt pár kolléga, hölgy és úr kívánságlistája névtelenül, sokszor szintén nem csak kocsikban gondolkodva. BMW M550D, Mercedes-Benz S 63 AMG, Audi S7 - kíváncsiskodásomra egyikük ezt a kraftban gazdag német prémiumos névsort küldte nem részletezve, hogy mindegyik kéne, vagy hogy valamelyikkel beérné a háromból. Aztán egy másik "megfejtés": Nincsenek nagy igények, és számomra nem kérdés, hogy egy egyszerű széria Tesla Model S kéne, és így nagyon-nagyon spórolós voltam... És tényleg. És még zöld is. Jaguar E-Type, Ferrari Dino 246 GT, sokkal olcsóbban Lotus Elise - de ennyi pénzből nem csak autót vennék, hanem Ultralight repülőt, motorcsónakot, házat, nyaralást is - fogalmaz egy harmadik munkatárs.
Van, akinek a 150 milla sem elég: Ferrari 250 GTO nem jönne ki belőle, de mondjuk egy Jaguar XK120, Aston Martin DBS és egy Merci E 63 AMG kombi 🙂 Bár lehet, hogy ez is több... Megint más szimpatikusan csupán ennyivel is beérné: Combosabb széria Subaru Impreza. Ami vélhetően egy WRX STi-t takar, bár a Trezia is lehet combos mondjuk egy Cinquecentóból pislogva. Egy fa@&a lakóautót vennék (vagy kamiont), aminek van a hátuljában egy komplett garázs... Persze a garázsban állna még valami jóféle vas - ezzel sokan kiegyeznénk, igaz-e? És ezzel is: Én nem vennék ennyiért autót, az álmom, hogy egyszer a gyerekkel egy kabrió Ferrarival elmenjünk egyet autókázni (de nem olyan áron, hogy elváltam, és ez az egyetlen örömöm már csak a gyerekeimben...

Aztán ezt figyeljük, ő igazi kincseket vadászna: Volkswagen T1 Samba kb. >10 misi, Citroën DS Decapotable (Chapron) kb. 50 misi, Volkswagen Typ.1 3 misi. A meglévő Bogaramat meg újrafényeztetném... 🙂 De az összeset odaadnám egy Bugatti type57c Atlanticért, de az több mint 40 milló dollár... Hoppá. És még egy hoppá némi márkafanatizmussal, tessék kapaszkodni: 18-19 darab MX-5 kéne, ha esetleg valami baja lenne az egyiknek... Na jó, 17-18 darab MX-5 + egy 2.5-ös benzines automata kombi Mazda6, csak hogy kicsit racionálisabb legyen a döntésem 😉
Nálam ez nyert. Persze van, aki nem rugaszkodik el: Bármennyi pénzem lenne SE vennék ennyiért autót. Max. nagyon max. 20-25-ért vennék kocsit, és amiket igazán megvennék, de újként: Toyota Land Cruiser, Range Rover. Még egy reálisabb fajta álom: Vennék egy kabrió BMW-t, de nem a legdrágábbat, szerintem úgy 15-16 millióból, és vennék egy Volkswagen Tourant a családnak, ez talán 7-8 millió. A többiből pedig utaznék..." És két óvatos kezdés csattanós végszóval: Egy új Cadillac CTS kéne, mellé meg egy Ford Mustang 1967 Shelby 500GT hétvégi jószágnak.; Szeretnék egy kis BMW-t, egy új Passat kombit, egy Panterát és egy DeLorean DMC-t. A Mustang, a De Tomaso és a DeLorean vágytárgyakkal is eléggé egyet lehet érteni, nem?

Nekem meg egy Maserati Quattroporte kéne kettővel-hárommal ezelőttről, de lehetne Shamal is, mindegy. Meg egy Uno Turbo. És egy Integrale. És egy Enzo. Vagy inkább egy F40. Vagy egy F430 Scuderia. Miért nem írok márkákat, se árakat? Mert lufi az egész. És nem azért nem venném őket, de egyiket sem, mert jaj, úgysem lesz soha ennyi pénzem, hanem mert ha volna is 150 millióm autóra, akkor se vennék 2-3 milliósnál drágábbat. Magamnak biztos nem. Hm, egy jó, egy igazán jó Uno Turbo azért kijönne belőle. Vagy valami szakadtnak kinéző, de műszakilag tökéletes Subaru. Legacy akár. Vagy 155-ös Alfa. Vagy 323-as BMW. Vagy 200-as Audi. Vagy 850-es Volvo. Rendben, befejeztem. A többi pénzzel pedig annyi, de annyi minden értelmesebbet lehetne kezdeni, hogy nem is sorolom. Nincs is már olyan irtózatos meleg, jut végre némi oxigén az agyba.