Év Autója és a Taxi elődje is volt - a Peugeot 405

1987-es bemutatkozása szerint idén 30 éves, veteránkorba lép a Peugeot 405, amiből az utolsó európai példányok – már csakis kombik – 20 évvel ezelőtt készültek. A 405-ös Peugeot-k, tehát 20-30 éves, ma már igen ritka és egykori fényükhöz mérten olcsó autók. A Használtautó.hu közel százezer autóhirdetése között mindössze 18 darab érvényes műszaki vizsgás 405-ös található - 60 és 320 ezer forint közötti kínálati árral.
A 405-ös drágának sosem számított, a maga korában „középpályás” volt, jelentős értékvesztése miatt viszont hamar a piac olcsó középkategóriása lett. A tulajdonosok zöme – 81 Használói Véleményünk alapján – szerette, elsősorban kényelméért. Egy jellemző hibája van, ahogyan a kor csatolt lengőkaros Peugeot modelljeinek általában: a hátsó híd a kelleténél hamarabb kopik, ha nem kap időben karbantartást a tűgörgős csapágy, visszafordíthatatlanul terpeszteni kezd. A 405 rugózása viszont mindenképp kényelmes, formájáról pedig elmondható, hogy 1987-ben abszolút modern és időtálló volt a Pininfarina dizájnstúdió által rajzolt négy- és ötajtós.
Az 1988-as Év Autója díjat sosem tapasztalt sikerrel nyerte meg a 405-ös. Jelentős részben 90 lóerős, azaz akkoriban igen erős 1,9 literes turbódízelének és annak is köszönhetően, hogy már alapmotorjaival is kellemes autó volt. Illetve a teljesen alap 1,4-es (kezdetben 65, majd 75 lóerős) benzinessel azért nem volt túl fickós, de a 93 lóerős 1,6-ossal már jól ment az alig több mint 1 tonnás szedán, vagy 1988-tól akár kombi karosszériás modell. De volt továbbá 1,9 literes injektoros változat 125 lóerővel, azon alapuló GTi 130 pacival, illetve az azonos blokkal szerelt, de már 155 lóerős Mi-16, 16 szelepes hengerfejjel. Később tovább bővült a paletta, jöttek az ínyencségek, a két példányban épített összkerekes Turbo-16, valamint a nagyobb szériájú, de azért szintén ritkaság, összkerekes és a világ első változó geometriájú turbós szériaautója, a T16. Utóbbi motorjával próbálhattunk néhány éve egy Mi-16-ost. [BANNER type="1"]
Aki fellapozza korábbi használttesztünket, az a gyári képeknél is jobban el tudja képzelni, hogy milyen álomvilágot adott 20-30 éve egy Peugeot 405. Pontosabban nekünk álomvilágot, a „hanyatló nyugat” számára ilyen volt egy 20-30 évvel ezelőtti átlagos középkategóriás. Méretben 4,4 méteres hosszával és 2,67 méteres tengelytávjával is a mai kompakt modellek szintjén járt. Utasterével sem volt lényegesen tágasabb annál, amit a mai kompaktok adnak, csomagtere viszont igen, már a szedán 470 literes tere is nagynak számított, a kombi pedig még sokkalta többet adott, pláne előredöntött hátsó ülésekkel.
De a 405-ös Peugeot nemcsak kényelmes és praktikus volt, hanem akár összkerekes is. Továbbá Pikes Peak és Dakar győztes. Olyan hírnévvel, hogy 1988 és 1991 között még az Egyesült Államokban is piacra dobták. Oké, ott nem lett siker, ezt jelzi, hogy az 1991-es frissítés után ott már nem kínálták. Európában viszont siker volt a 405-ös, 1989-re már a félmilliomodik példány is elkészült a Shochaux-i gyárban, amit 1990-ben követett a milliomodik. 1991-ben egyebek mellett új műszerfalat, ragasztott első és hátsó szélvédőt kapott. Utóbbiaknak köszönhetően javult a karosszéria merevsége, ez lehetővé tette, hogy a csomagtérfedelet lejjebb húzzák, így a szedán is jobban pakolható lett. Egyébiránt a szedán igen jó, C_w=0,29 alaktényezővel büszkélkedhetett.
A 405 báját kényelmén túl széles kínálata adta, Hunter néven létezett emelt futóműves. Mivel az alapokat a Citroën BX-szel közös padlólemez adta, egyes verziók az abból ismert hidropneumatikus, szintszabályzós futóművet is megkaphatták, akár az összkerékhajtás mellé. Érdekes, hogy bár a 405 – elődeivel és utódaival szemben – sosem készült kupéként, a sportverziók, az 1988-ban Pikes Peak bajnok Turbo 16 GR és a Dakaron indított, háromszor (1988-ban, 1989-ben és 1990-ben) is győzedelmeskedő 405 T16 GR kupé volt. Középmotorral, összkerékhajtással és a formán túl az alapgéppel nem túl sok kapcsolattal.
Látható, a 405 elöl hajtó takarékos dízel és összkerekes rejtőzködő izomautó is lehetett. Nem meglepő, hogy 10 év alatt 2,5 millió példány készült és kelt el belőle. Az európai gyártás befejezésével pályafutása iráni, zimbabwei gyártással tovább folytatódott még. Kedvelt volt, hiszen elnyűhetetlen, kényelmes autónak számított. Utódja, a Taxi című filmmel is berobbant 406-os már 1995-ben megérkezett, ám annak kombija csak két évvel később, 1997-ben debütált, így maradhatott addig (kombiként) az Európai kínálatban a 405. Ma már lassacskán eltűnő melósautó, netán babusgatott young-, hamarosan oldtimer.