Jól nézzék meg, ennek a modellnek lejárt az ideje, búcsúzunk a Passat hatodik generációjától. Az 1,4 TSI remek alternatíva a dízelekkel szemben, kár, hogy csak a forgalmazás végére jelent meg ez az erőforrás. Sebaj, majd a következő Passat bepótolja a lemaradást
Határozottan jól áll a Passatnak a cukorfehér, és az extra látvány is megéri az árát, az R-Line csomag nem kidobott pénz
Passat 1,4-es motorral? Ráadásul benzinessel? Á, ez tuti bukta! – rendültem meg, amikor velem lett nevesítve a tesztfeladat, de egy kollégám azonnal vigasztalni kezdett. Ne aggódj, van egy kis turbó azon az öklömnyi motoron, és jusson eszedbe, hogy a hetedik generáció megkapja a 105 lóerős, 1,2-es blokkot is, amely végre tényleg kiütheti az őskövületnek számító 1,6-os, 102 lovas benzinest. Őszintén szólva, nem nyugodtam meg, a Volkswagen Passat a középkategória egyik etalonja, komoly megjelenésű, tekintélyes méretű autó, és erre tessék, akkora motorokkal házasítják össze a közel másfél tonnás karosszériát, amelyek a kisebb Golfban sem tűnnek bizalomgerjesztőnek. 1,2-es, 1,4-es? Hová lesz a világ? Ehhez mérten borúlátó hangulatban érkeztem meg a Porsche Hungaria telephelyére, ahol a látvány azonnal oszlatni kezdte a kétségeimet. A hófehér - gyári elnevezéssel cukorfehér - Passat limuzin R-Line csomaggal felvértezve várt rám, amely tartalmilag sportosabb vonalú, teljesen fényezett lökhárítókat, küszöböket, valamint 16 colos könnyűfém felniket foglal magába, apró, kék emblémával a sárvédőkön. Mondjuk, felniből egy vagy két számmal nagyobbat is el tudtam volna képzelni, ezek kicsit csenevésznek tűntek a hatalmas kerékjáratokban.
Nehéz ennél sallangmentesebb, mégis elegáns megjelenésű műszerfalat tervezni. A kidolgozási minőség alapos, a műanyag burkolatok puhák, azonban mégis "grammra kimért" érzést kelt az egész, pláne akkor, ha tekergetjük a méltatlanul lazán forgó hőfokszabályzót. Érthetetlen, hogy a középkonzol nagy kijelzőjénél miért tartották meg a kellemetlen, liláskék világítást...
Szokásos, németes logika. Az elektromos rögzítőfék csak akkor old automatikusan, ha be van csatolva a vezető biztonsági öve
A Passat külsején nincs okom sokat rágódni, a mértéktartó, szolidan konzervatív formavilág nem ébreszt érzelmeket, bár azt sem állítanám, hogy a kedvenc cégautó státuszt jellegtelen megjelenéssel érdemelte ki. Az autó utastere ugyancsak nem adott okot mérgelődni, minden kezelőszerv a helyén van, és látván a középkonzol, illetve a műszerpark sallangmentes kialakítását, igaznak tűnik a megállapítás, miszerint az egyszerűség gyönyörködtet. A kézifékkar megszűnt középen létezni, helyette elektromos rögzítő féket kap a Passat-vásárló, amit a műszerfal bal oldalán, a lámpakapcsoló mellől működtethet, illetve bizonyos esetekben automatikusan old a szerkezet. A tartozékok többsége benne foglaltatik a Comfortline kivitel alapárában, manapság már a Volkswagennél is tudják, hogy mi a minimum, de a vevőbolondító extrákat (Climatronic légkondicionáló, fűthető, részben elektromosan állítható komfortülések, parkolást segítő radarok, multifunkciós, bőr sportkormány, stb.) vastagon meg kell fizetni. A helykínálatot tekintve senkit nem érhet csalódás, a Passat mind az első, mind a hátsó sorban kellőképpen tágas, és ehhez méretes, igaz, nem kiugróan hatalmas csomagteret is kínál (485 l), amely a szokásos támladöntögetéssel bővíthető.
Oldalt mélyedéseket alakítottak ki a csomagtérben. Hátul is nagyon kényelmes a Passat, minden irányban szellős az utastér. Ezek feláras, fűthető első komfortülések, a vezetőé részben elektromosan állítható
Íme, a csodamotor, az 1,4-es, benzines TSI meglepően jó választás ehhez a nagy autóhoz. A fogyasztás attól függ, mire használjuk a kocsit: városban, rövid távokon megnő az étvágy, mi átlagát tekintve 7,2 literrel zártuk a tesztet, amiben tempós autópályázás is volt
TSI. Igen, S betű van a D helyett, ami valóban szokatlan, mert a Passat név jóformán egybeforrt a dízel védjegy TDI-vel, és akik csak az utcán látják a wolfsburgi típust, prospektusban nem, szinte el sem hiszik, hogy benzinmotorral is szerelik. Az 1,4 literes hengerűrtartalom első hallásra vérszegénynek tűnik, aztán lapozgatva a kezelési útmutatót, az ember olvassa a 122 lóerőt, a 200 newtonméteres forgatónyomatékot, a 200 km/h feletti végsebességet, a 10,5 másodperces százas gyorsulást, és egy csapásra helyreáll a világ rendje. Lehet, hogy még sincs itt átverés? Nem lehet, hanem biztos! Persze, sokszor megesik, hogy a papírformával ellentétben az autó egyáltalán nem tűnik meggyőzőnek a valóságban, a Passat 1.4 TSI azonban a gyakorlatban is jól vizsgázott. Nekem úgy tűnt, a kis turbó elsősorban az alsó fordulatszám-tartományban lehel életet a motorba, amely dízeles füstölés, korompamacsolás, morgás nélkül veszi a hátára a cirka 1,4 tonnás járművet. Aki nem tudja, valójában mekkora benzinmotor dolgozik a gépházban, könnyen megtréfálható, hogy kétliteres hajtóművel mozog a Passat – hihetetlen, milyen agilis, mozgékony a TSI. A vezetés élményét nagymértékben fokozza az egzaktul működő, hatfokozatú manuális sebességváltó, a pontos kormányzás, valamint a komfortos rugózás, bár utóbbinál a lengéscsillapítás mértékét szerintem túlzottan is sportosra vették, alkalmasint kellemetlenül rázott az autó.
Rolls-Royce-tól átvett praktikus ötlet: esernyőtartó üreg az ajtóburkolatban. Végre nem liláskék megvilágítással fárasztják a szemet a műszerek. Így kell ezt csinálni, a vaskos pántok nem lógnak be a hasznos térbe, és nem okoznak kárt a csomagokban
Zsákbamacska? Szinte kizárt, hogy bárki is a szó negatív értelmében bevásároljon a jelenleg legkisebb motorral hajtott Passat megvételekor – ezt a konfigurációt feltétlen számításba kell venni, mielőtt a végleges döntést meghozza az ember. Magát az autót régóta ismerjük, hibáival, erényeivel együtt, viszont az 1.4 TSI nem csekély meglepetéssel szolgált, így a teszt után már belátom, kár volt aggodalmaskodnom. A Volkswagen most éppen akciózik - hamarosan érkezik a vadonatúj Passat -, így akit érdekel az autó, a pontos vételárral kapcsolatban mindenképpen forduljon egy márkakereskedőhöz.
