Ez is a mi autónk lehet? Suzuki Baleno teszt
Azt a verziót sikerült megkaparintani az új Suzuki Balenóból, amit vélhetően a legtöbben fognak venni. A Baleno jó családi autó lehet.

A vevők szinte biztosan ezt fogják venni a legnagyobb számban.
A négyméteres - nagyra nőtt - kisautó nálunk hagyományosan már a családi műfajt jelenti. A legtöbb új autóra vágyó család ugyanis ennél többet nem tud megengedni magának, számukra pedig a Baleno nagyon jó ajánlatnak tűnik, olyan, mint az ős esztergomi Swift, csak negyed századdal később.[BANNER type="1"]
A Baleno Indiából, a Suzuki Maruti gyárból érkezik, formája nem a legújabb európai divat szerinti, de szódával elmegy, a lökhárítóba szerelt LED-es menetfény alapáron jár hozzá
Itt nincs csúcstechnika. Az 1992-ben hazánkban gyártani kezdett Swift sem számított egy űrhajónak a maga korában, sokkal inkább kiforrott és elpusztíthatatlannak bizonyuló technika volt. Ilyesmi a Baleno is, ami persze új modell. De az alapváltozat, a stop-start nélküli, de Dualjet, azaz hengerenkénti dupla befecskendezős motorjával hasonló hangulatot ad. Mi mást ígérhetne a Dualjet, mint jobb fogyasztási értékeket és kedvezőbb nyomatékot? A 120 Nm (4000 1/perc fordulatnál érkező) csúcsnyomatékból valóban kapunk már kevéssel alapjárat fölött is, a Balenót nehéz véletlenül lefullasztani. Apropó alapjárat: meglepően alacsony, nem egész 700/perc fordulatszámra lőtt, érezni is némi alapjárati egyenetlenséget, dacára annak, hogy az alap Baleno is négyhengeres. Viszont szépen, egyenletesen erősödve és suzukisan gyorsan pörög fel, 90 lóerejét 6000/percnél adja, utána vége is van, mint a botnak, bár elforgatható 6500-ig, már torpanva, váltani kell. Eltalált áttételezésű ötfokozatú váltóval tehetjük. Az alsóbb fokozatok kellően rövidek, városban is kapcsolható a negyedik, az ötödik pedig kellően hosszú, az autópályás 130 km/órás tempót mindössze 3000/perces fordulattal, 6 l/100 km körüli fogyasztással futhatjuk, az átlagosnál picivel zajosabban, de már az is kellemes meglepetés, hogy a Baleno autópályán is stabil, élénk.
Hihetetlenül jól megy a 90 lóerős, mindössze 865 kg saját tömegű ötajtós, ami egészen meglepően tágas utas- és csomagteret is ad
Kívül kicsi, belül nagy. Bár különösebb gond nincs a Baleno formájával, vélhetően vevőinek zömét nem azzal csábítja majd el. Hanem élénk motorján túl helykínálatával, ami egyébként vegyes képet mutat. A fél centi híján 4 méter hosszú, a Swiftnél alig több mint 10 centivel hosszabb autó beltere viszonylag keskeny, ugyanakkor utasterében és csomagterében is meglepően sokat ad. Utóbbiban hosszában is elférnek a fedélzeti bőröndök, a hátsó lábtér pedig akkora, hogy azzal még két kategóriával feljebb is büszkélkedni lehetne. Bár a Baleno ötüléses, hátul nagyon szűken fér el egymás mellett három felnőtt, két isofixes gyerekülés közé lehetetlenség beülni, de a szélső helyeken hátul is meglepően kényelmes, az ülések elöl-hátul jobbak a kisautós átlagnál. A berendezés többi része egyszerű, de funkcionális. A műanyagok mindenhol kemények, ám nem bántóan ridegek és az első, valamint a hátsó ajtókra is jutott palacktartós zseb, utóbbiak a másfél literes flaskákat is fogadják. Bravó!
Kemény plasztikokból épül, de összességében korrekt a műszerfal
Hátul nem csak az óriási lábhely, a korrekt méretű ülés is meglepetés, ott sem rossz utazni, elöl pedig még egy hangyányit jobbak az ülések
Két szint a csomagtérben. Ismert trükköt alkalmaz az álpadlós csomagtérrel a Suzuki. Ha azt a padlóra küldjük, élvezhetjük a 355 literes teret, ha pedig köztes pozíciójába helyezzük, akkor ülésdöntéssel sík a raktérpadló. Voltaképp praktikus, ráadásul a köztes pozícióval remek csempészrekeszt is kapunk. A csomagtér rakodópereme és küszöbje viszont egy kissé magas, a jókorát emelendő poggyászok miatt ez nem annyira kellemes. A csomagtér kárpitozásnál szintén lelhetünk egy-két nem kifejezetten megnyerő részletet, ám egy olcsó autónál ezek simán elfogadhatók.
Osztott támladöntéssel bővíthető az alaphelyzetben sem kicsi, 355 literes csomagtér. Az álpadló felső pozíciójával lépcsőmentes bővített rakteret kapunk
Jól fordul, de nem a szerpentineken. Városban imádható, hogy faltól falig nem egész 10 (egészen konkrétan 9,8) méteres körön megfordulhatunk a Balenóval, könnyű, korrekt a kormánya, ugyanakkor elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművével és 175/65 R15-ös abroncsaival nem kanyarvadászatra született. Említendő, hogy a GL csak előre kap tárcsafékeket, hátul dobok lassítják, érezhető is, hogy egy kicsikét átlag alatti a fékteljesítmény, a következő felszereltségi szinttel már hátra is tárcsafékek kerülnek.
Csendes, erős és egészen takarékos a Baleno 1.2-es alapbenzinese, ez persze nem kell meglepetés legyen, a Suzuki jellemzően remekel motorjaival
Összességében remek ajánlat! Ne legyünk telhetetlenek, a Baleno nem sportautó, azt pedig tökéletesen tudja, amire való: a család olcsó utaztatására. A közel ezer kilométeres teszt átlagfogyasztása úgy lett 5,5 l/100 km, hogy zömében városban és autópályán hajtottuk, alig volt benne higgadtabb országúti menet, ahol egyébként 3 liter körül is elvegetál. Négy felnőttnek még csomagokkal is elegendő helyet ad, a másodiknak számító GL felszereltség pedig klímástul, Bluetooth kihangosítós és USB-csatlakozós CD-olvasós hifistül, első elektromos ablakostul, valamint távirányítós központi zárral és elektromos fűthető tükrökkel, a biztonság terén 6 légzsákkal és ESP-vel is csupán 3,25 millió forint. Ez így korrekt csomag! Még úgy is, hogy az NCAP töréstesztjén csak 3 csillagot érdemelt az alap Baleno, csak a jobb felszereltségű, már radaros vészfékrendszert adó kapott négyet. Igen, kicsit kompromisszumos a biztonság és a beltér igényessége (főként műanyagjai) terén, viszont korrekt üléseket, remek motort, kiváló helykínálatot ad. Korábbi árharcunkból már tudjuk: a konkurens nagyméretű kisautókhoz mérten abszolút jól árazott.
Már a GL is ad fedélzeti számítógépet, bőrözött multifunkciós kormányt, Bluetooth kihangosítót és CD-rádiót, a tempomathoz azonban szintet kell lépni












































