Ez lenne a magyar álom-használtautó? Opel Astra H használtteszt

A héten kevés kilométeres, legfeljebb 8 éves, 100 ezer kilométernél nem magasabb, szervizkönyvvel igazolt futású, klímás, alapmotoros, olcsó, 1,5 millió forintos átlagárú, azaz átlagárért az átlagosnál jobb, fiatalabb autót kerestünk piaci körképünkben. A kritériumrendszer talán lehetetlenül ellentmondásosnak tűnt, pedig nem az. Ennyi pénzért valóban lehet egészen korrekt autókat is találni. Például néhány hónapja 1,5 millió forintért, 41 ezer kilométerrel került tulajdonosához mostani használttesztünk főszereplője, a 2005 decemberi, 1.4-es ötajtós Opel Astra, melyben még most is mindössze 42 851, szervizkönyvvel is igazolt kilométer van. Márkaszervizben karbantartott, ráadásul ismerőstől ismerőshöz került, nem csupán leinformálható, hanem könnyedén átlátható előéletű példány.[BANNER type="1"]
Paraméterei alapján álomautó a nagyon keveset futott Astra, 1,5 millióért ráadásul téli- és nyárigumi-garnitúra is járt hozzá, ráadásul még nem is kifutott, hanem ma is kapható típus. Útjainkon sem nehéz vele találkozni, tavaly év vége óta 1250 ilyen rendőrautó jár az országban, s piacra lépése óta csaknem 33 ezer példányban kelt el itthon. Ismerős forma, ám közel 10 éves kora ellenére ma sem elavult. Jól ismerjük mi is, hiszen próbáltuk már fiatal használt autóként, a növelt tengelytávú Caravan kivitelben, s ha nem is vezettük, de ültünk benne rendőrautóként is. A 7,5 éves, ám igen, szerény futású, évi átlagban mindössze 5600 kilométert megtett példány mégis nagyon érdekes. Vajon csak feleannyira kopott ez, mint a bő egy éve bő egy évesen próbált, 24 ezer kilométert megtett Caravan?
Kívülről sajnos nem, a kevés kilométer is sok nyomot, temérdek nagyon apró karcolást, néhány parkolóhelyi horzsolást hagyott a sérüléseket élesen mutató, fekete fényezésű karosszérián. Ugyanezek egy ezüst színű vagy akár fehér autón fel sem tűnnének, de a fekete színű ritkán mosott autó tényleg jobban mutat koszosan, különben ugyanis előtűnik a temérdek apró, az Astra korára utaló jel. Belülről teljesen más a helyzet, az utastér valóban újszerű, még az első ülések is kopásmentesek, a hátsón pedig gyári állapotú lehet a kárpit, oda ugyanis üléshuzat is került az első gazda által, hogy a ritkán szállított öleb semmiképp se tehessen kárt az eredeti üléshuzatban. Nincs zörgés, nem lehet panasz az összeszerelésre, s a korábbi használatra sem: nincsenek szétrugdosva a belső műanyagok, egy elem kivételével minden valóban újszerű belül. Az egyetlen kivétel pedig érdekes módon az amúgy egyáltalán nem megkopott bőrkormány közepén lévő Opel-embléma.
Utóbbi legyen a legnagyobb baj, a korrekt méretű ülések ellenben még gyári töméskeménységüket hozzák, igaz, úgy sem tartanak túl jól, a helykínálat a kompaktosztályban egészen jó, szemben az Astra J-vel, a H külső méreteihez képest belülről egészen tágasnak tűnik, átlagméretű sofőr mögött is jól elfér a hasonló termetű utas - határozottan kijelenthető, hogy a fekete Astra H hátsó sorában sokkal szívesebben utaznánk, mint a friss rendőrautók bármelyikében. Kopásmentes az egészen tágas, 350 literes alapméretű, osztott támla-, de csak teljes lapdöntéssel bővíthető csomagtér is. Nem kívánjuk túlragozni, ez az Astra tényleg keveset, nem igáslóként futott.
Legalábbis kilométerben keveset, az viszont látszik, érződik rajta, hogy Budapest útjain, azaz szinte kivétel nélkül városban és rövid távokon. Átlagon felül kopottak a pedálgumik, ám ez a leginkább intő jel, a kuplung ellenben még hibátlan, tökéletesen kapcsolható az 5 fokozatú váltó is, s az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros, jól csillapító és kellően stabil futóművel sincs semmi komolyabb gond. Leszámítva azt, hogy szemben az utastérrel, esetében érezhető már némi, vészesnek egyáltalán nem nevezhető kopás. A motor viszont gyakorlatilag ugyanúgy jár, mint a sokkal fiatalabban, szinte feleekkora futással próbált kombiban, s a 90 lovas 1,4-es határozottan jobban viszi az ötajtóst. Gyári értékei is kedvezőbbek, a 13,7 másodperces 100 km/órára gyorsulás 0,3 másodperces előnye már városban is érződik, az ötajtós Astra nem (túlzottan) lomha. Váltója nem csak kapcsolhatóságával, áttételezésével is jó, az ötödik higgadt guruláshoz 50 km/órás városi tempónál is kapcsolható, ugyanabban a 130 km/órás autópályás tempó 3900 1/perc fordulattal, már némi motorzajjal futható.
Ettől az Astrától badarság lenne a gyári vegyes, 6,3 l/100 km étvágy várása, ez – sokadszorra is leírva – városban szolgál, a gyár szerint 8,2 l/100 km értékkel kell tegye. Ezt gyakorlatilag hozza is, a két etap mérésére is alkalmas fedélzeti számítógép egyik, az elmúlt bő 10 ezer kilométerről tudósító értéke kereken 10, a másik „csak” mintegy 3,5 ezerről szóló beszámolója 8,7 literes étvágyról írt tesztünk készítésekor. Jól látható, hogy mai gazdája is városban hajtja, még soha nem nullázta a boardcomputert, s az Astra első tulajánál kíméletesebben, hegymenet nélkül hajtja a mondás szerint soha el nem kopó Opelt, mely ma úgy néz ki, nagyjából a gyári fogyasztási értékét hozhatja.
Hiába hozza azonban gyári értékeit, s hiába van benne szinte nevetségesen kevés kilométer, ez sem új autó, s a városban megtett kilométereket nyugodtan lehetne legalább másfeles szorzóval számolni. Rossz vétel persze nem volt 1,5 millióért, hiszen legalább teljesen tiszta előéletű, s az átlagnál jobban felszerelt: bőrkormányos, automata klímás, furcsa mód lámpamosós (és Enjoyként persze központi záras, automata elektromos első ablakos, egy érintésre hármat villanó indexes, fedélzeti számítógépes, állítható magasságú kormányoszlopos, elektromos és fűthető külső tükrös, 4 légzsákos, állítható magasságú sofőrüléses). Azt viszont ez az Astra is jól mutatja, hogy a szerény kilométerért önmagában felárat fizetni vagy azt elvárni nem ajánlott, milliószor hangoztatott törvényt erősítve mutat rá az autóvásárlás főszabályára: állapotot kell nézni. Így aki hasonló Astrát talál akár kétszer ekkora futással, az se riadjon meg, hacsak az az adott kilométert nem teljes mértékben városban, hasonló üzemben futotta. Amennyiben nem, hanem legalább vegyes üzemben, akkor vélhetően nem lesz sokkal rosszabb állapotú, mint a próbált, utasterével újszerű, amúgy inkább csak teljesen korrekt példány.
Mivel az Astra magas példányszámú sorozat, ilyen, a hazai autó-átlagéletkor kétharmadánál járó példányokat 1,5 millióért, azaz a használtautó-piac átlagáráért valóban lehet találni. Ez jó hír, hiszen a hazai álom-használtautó valóban létező, elérhető és megfelelő kiválasztással nem is lelombozó négykerekű.