Ez lenne az új kompakt kombi etalon? Teszten a friss Corolla TS!

Nagyon furcsa érzés fogott el, ahogy először megközelítettem ezt az autót: egy sportosnak marketingelt családi modell, de nem láttam sem a körbeműanyagozást, sem az emelést, de még a feleslegesen nagy orrot és kerekeket sem. Már vagy 20 perce gondolkoztam, hogy "Ez meg mégis miféle crossover lehet?" amikor hirtelen derengeni kezdett valami a régmúlt emlékeiből. Aztán közelebb érve már az előnyök is feltűntek: valóban komoly a csomagtartó és meglepően nagy a hátsó lábtér, valamint a sofőr szemszögéből az autó orra sem takar ki egy fél családot, ha épp a motorháztető előtt mernének tartózkodni. "Ja, hogy ez egy kombi, mint réges-rég?" - vágott bele a felismerés az elmémbe, ezt követően pedig már gyorsan a helyére is került a világ rendje. [BANNER type="1"] A viccet félretéve: rövid gépháztetejével és elnyújtott A oszlopával a megszokott kombik mezőnyében sem hétköznapi a sziluett, valahogy még kisebbnek hat kívülről az autó, pedig lemérve sem nevezhető igazán nagynak. A szokatlan formai megoldások a Corolla orrán is jelen vannak, az alulról felhúzott, egyébként tekintélyes méretű hűtőrács és a különleges első fényszórók ügyesen illeszkednek az összképbe. Ezek a vonások a frissítéssel még hangsúlyosabbak, még markánsabbak lettek, amelyre tesztautó esetében a GR Sport csomag is rátesz egy lapáttal. A beltér ezzel szemben a lehető leghagyományosabb elrendezést kapta, a Toyotánál nem próbálták meg újra felfedezni azt, ami az elmúlt évtizedek során tökéletesen megfelelt mindenkinek. A sofőr előtt, a kormányon átnézve kell tehát keresni a 12,3 colos, teljesen digitális műszeregységet, a 10,5 colos központi érintőképernyő pedig nagyzoló méreteit visszafogott grafikával és gyors, problémamentes működéssel ellensúlyozza. Megvannak természetesen a modern kütyük is, mint például a vezeték nélküli töltő, illetve a szélvédőre vetített kijelző is. [BANNER type="2"] Helykínálat terén is teljesen megfelel a modell, a kategóriában elvárható térérzettel és utastér-méretekkel szolgál. Mindezt a sportos szövet-bőr kombinációba öltöztetett, megfelelő hát- és oldaltartással bíró ülések, illetve a piros varrással megfűszerezett bőrkormány teszik teljessé, így akár hosszabb távokra is ideális kényelmet biztosít a Corolla. A csomagtartó a kategória mai elvárásait hozza 581 literrel, az üléseket döntve sík padlós, 1591 literes rakteret kínál. Persze, ahogy egyre távolabb kerülünk a sofőrüléstől, úgy romlik egyenletesen az anyagok minősége, de még a hátsó üléssorok fekete, kemény ajtókárpitjai sem igazán tudják elrontani az összképet. A fő hangsúly azonban a frissített hibrid rendszeren van, ami több okból is érdekes. Egyrészt mert a lehető leghosszabb és legtöbb tisztán elektromos üzemre hegyezték ki, másrészről pedig mert ebben a csomagban a vadabb külsővel és a nagyobb kerekekkel járó elvárásoknak is meg kell felelnie. Az első szempontot figyelembe véve számomra nem kiemelkedő a Toyota megoldása, hiszen a több elektromos üzemhez az áramot ugyanúgy főként a benzinmotor állítja elő. Így amikor mégis beröffen a 2,0 literes, 152 lóerős, négyhengeres szívómotor, akkor egyértelműen a kelleténél magasabb fordulatszámon üzemel. Mindezt a pillanatnyi fogyasztást jelző sávval is könnyedén figyelemmel kísérhetjük: a vezetési stílustól függően 5 és 6 liter közötti fogyasztás az elektromos üzem nullás értékeinek és a járó benzinmotornál produkált, folyamatosan 10 liter környékén mozgó eredményének átlaga. Persze, ha egyáltalán nem érdekel, hogy mit csinál alattad az autó, akkor ezeket a részleteket észre sem fogod venni, csak a nyomatékos és mégis finom, rántások és váltások nélküli suhanás élménye marad. [BANNER type="3"] Mindez persze az óvatosabb városi araszolásra igaz, ha ugyanis odalépsz, akkor felbőg az Atkinson ciklusú benzines, és bebizonyosodik, hogy a 196 lóerő valóban ott lapul a rendszerben. A 7,5 másodperces 0-100 érték még dinamikusabbnak hat a váltások hiánya miatt, a monoton hangon felbőgő motor orgánumát pedig a meglepően engedékeny kipörgésgátló ellensúlyozza, amely minden probléma nélkül enged némi gumicsikorgást a legkomolyabb gázadásoknál. Szerencsére a futómű is tudja tartani a lépést, nagyon jól eltalálták a mérnökök azt a határt, ahol még a 18 colos felnikkel sem lesz túl kemény az autó az óvatos közlekedéshez, de a visszajelzés és a feszes úttartás már az élménydúsabb kanyarvadászathoz is elég. Összegezve tehát egy kissé szokatlan külsőbe csomagolva ugyan, de a praktikum és az igények terén a tökéletes összhangot hozza ez a Corolla. Mindemellé pedig éppen annyira sportos, hogy ne is számítson üres marketing maszlagnak a nagyobb felni és a GR Sport plakett. Ahol spóroltak a tervezők, ott a legtöbb felhasználó valószínűleg magától észre sem venné, hogy gyengébb a minőség. Számomra az egyetlen valódi negatívum a CVT-hang volt, ám a kellő mennyiségű szigetelés és a dinamikus közlekedés során is magas arányú elektromos üzem miatt ezzel is együtt lehet élni, még a hozzám hasonló, klasszikus motorzajt kedvelő sofőröknek is. Főleg akkor, ha mindezt a 15,85 milliós ár fényében vizsgáljuk, ami elsőre soknak tűnhet, ám alig akad a kategóriában ennyi pénzért hasonló extralista, főleg közel 200 lóerős motor és 5,5 literes fogyasztás mellé. Ez a Corolla tehát a tökéletes bizonyíték arra, hogy a korrekt méretű, valóban családi modelleket még mindig nem a crossoverek mezőnyében érdemes keresni, hasonló áron a Corolla Cross meglepően sok szempontból marad el az alacsonyabb, ám hosszabb karosszériaváltozathoz képest.