Ez lesz Európa jövője? Teszten az Omoda 5

Tankönyvi példát követ az Omoda a magyarországi bevezetéssel. Az óriási Chery vállalat egyik autómárkájaként becélozta az egyik legnépszerűbb kategóriát. Ez pedig a C-SUV szegmens, tehát a kompakt divatterepjárók kategóriája. Itthon az elmúlt évben a B-SUV-ok, tehát a kisautók platformján piacra dobott crossoverek után szorosan ezek a C-SUV-ok következtek a legkelendőbb autók listáján, szóval nem lehet mellélőni, és a korábban érkező kínai márkák is pontosan ezt a sémát követték. De hát nehéz is máshova lőni, mert a kisautó kategória haldoklik, csak épp nem az érdektelenség miatt, hanem a horrorisztikus árak miatt. Igény lenne rá, ahogy megfizethető alsó-középkategóriás modellekre is. És az Omoda ebben villanthat nagyot! A 4,4 méter hosszú, közel 1,6 méter magas és 1,8 méter széles SUV pont az a méret, ami már ideális családi autóvá teszi, nem mellesleg kellőképp látványos is. Nem elég menőnek lenni, annak is kell látszani ugyebár, és ebben nincs hiba. Szerintem egy kicsit „japános” a megjelenése, ami szintén előnyére válik, hiszen a japán vasakat többnyire a megbízhatósággal azonosítják az emberek. A különleges hűtőmaszk, a kettéosztott fényszórók (fent a nappali menetfény, a lökhárító szélein pedig a többi), elölről könnyen beazonosíthatóvá teszik. Még egy kisvörös díszcsík is jutott a lökhárító alsó részére, ami oldalt is végigfut, de ez már talán egy kicsit sok is, hiszen nélküle is épp elég mutatós az ötös. Oldalról sem unalmas látvány, a 18 colos könnyűfém felniket műanyag betétek teszik teltebbé, de a hátsó ajtókon kezdőd élek és maga a C-oszlop is figyelemfelkeltő. Hátul sem fogyott el a dizájnerek fantáziája: légterelőben végződő tető és teljes szélességben futó hátsó fények teszik csábítóvá, egyedül a kamu kipufogóvégeket radíroznám le. Szerencsére a fehérnél izgalmasabb színek is akadnak a palettán, ráadásul a vörösért még felárat sem kell fizetni.

Bent nagyon kellemes meglepetés fogad, semmivel nem kapsz kevesebbet, mint bármelyik konkurens, Európában megszokott márkától. Sőt! Kimondottan igényes az anyaghasználat, A formavilág egyáltalán nem idegen, az ergonómia megfelelő. A korszellemhez egybeépített digitális kijelzők járnak 12,3 colos mérettel a vezető előtt és ugyanekkora mérettel a középkonzol tetején. Még arra is figyeltek, hogy ne csak egy sima téglalap legyen az egész, ami nekem vesszőparipám ebben a nagy digitalizácóban. A kijelzők grafikája szép és könnyen leolvashatók, bár a fizikai gombok nagyon hiányoznak a klímavezérléshez. Kicsit a menürendszer logikáját is szokni kell, de néhány óra használat után már minden egyértelmű. A telefonok vezeték nélkül kapcsolódhatnak, ugyanígy lehet tölteni is azt, amelyik képes erre, továbbá még arra is figyeltek a tervezők, hogy a légkondi hűtse a tálcán keresztül a felforrósodás elkerülése végett. Hab a tortán a Sony hangrendszer, ami tovább emeli a minőségérzetet. Ahogy az egybetámlás, kiváló oldaltartású, kényelmes ülések is, amelyek elöl még hűthetőek is, persze ez már a magasabb, Prémium szint sajátja. De meg fogsz lepődni ennek alapárán, amit majd a végén árulok el. Hátul is pohártartós kartámasz fogad, illetve felnőttek számára is kényelmes lábtér, valamint fejtér, amit elöl a panorámatető szűkít kicsit. De hát valamit, valamiért. USB portokból többféle is jár, még a belső visszapillantóba is, gondolva a fedélzeti kamerát használókra. Az alaphelyzetben 360 literes a csomagtér nem kiemelkedő méretű, ám a 60/40 arányban osztva dönthető hátsó üléstámláknak köszönhetően kb. egy köbméteresre bővíthető. Az orrában négyhengeres, turbós 1,6-os benzinmotor dolgozik, amit teleszkópos motorházfedél rejt – csak, hogy egy újabb igényes részletet említsek. Az első kerekekre 145 lóerő és 275 Nm forgatónyomaték jut a 7 fokozatú duplakuplungos automatikus sebességváltón keresztül. Ez pont elég az üresen nem egészen másfél tonnás autó mozgatásához. Sosem lesz túl vad, de a mindennapi közlekedési helyzetekben tökéletesen elegendő. A futómű elöl MacPherson, hátul pedig többlengőkaros, független felfüggesztés gondoskodik a kényelmes gurulásról. Nem lett túlságosan lágy a rugózás, mégis kellemesen suhan át a legtöbb úthibán, habár a keresztbordákat kevésbé kedveli.  Tempós kanyarokban sem vészes az oldaldőlés, de a kormányrásegítést szokni kell, mert bár pontos a szerkezet, az érzete túlságosan szintetikus. Az automatikus sebességváltó is szépen teszi a dolgát, habár elinduláskor kicsit lassú a reakciója.

Nálam egyedül a fogyasztás volt a gyenge pont, mert kerek 9 liternél állt meg vegyesben, pedig a „szuper módot” alig használtam, ugyanis nem lett tőle sokkal agilisebb az autó, cserébe olyan hangok érkeztek a hangszórókból, mintha a sportautók paródiájának szánták volna. Viszont ezt bőven feledteti az autó ár/érték aránya. Az induló ár 10 990 000 forint, és ezért már jár az automata sebességváltó és igencsak gazdag felszereltség a fontosabb vezetőtámogató rendszereket is beleértve. A Premium felszereltség már 12 490 000 forint, de ebben 360 fokos kamerával, hatalmas panorámatetővel, kormányfűtéssel és még számos kényelmi tétellel egészül ki a lista. Emellé 7 év/150 000 km garancia jár és az alkatrészellátásra is garanciát vállalnak, mutatva, hogy komolyan gondolják a jelenlétet. Hiába új szereplő, valóban elgondolkodtató ajánlat az Omoda 5, ami nem hibátlan, de nincs lemaradva sem a versenytársakhoz képest.

Végül engedjétek meg, hogy reflektáljak kicsit a címre, ugyanis az Omodával töltött napok során egyre csak erősödött bennem egy gondolat. Ez teljes mértékben szubjektív, igazából csak egy sejtés, ami majd évek múltán nyer igazolást vagy sem. Szóval, most a csapból is az folyik, hogy a kínai villanyautók majd leigázzák az EU autópiacát. Eközben méltatlanul kevés szó esik arról, hogy valójában ezektől a teljesen átlagos, benzinmotoros masináktól kellene inkább félniük a tradicionális európai gyártóknak. Mert ezek pont azok a masinák, amiket az EU szabályozás folyamatosan szorítana kifelé, márpedig kereslet akad bőven ezekre is. Előbb, vagy utóbb a politika is be fogja látni, hogy az erőltetett villanyosítás, és a teljesíthetetlen emissziós normák nem tarthatók. A piac, magyarán maguk a vásárlók, a vásárlói igények fogják ezt kikényszeríteni, és amikor elérkezik a szabályok lazításának az ideje, akkor az lesz a nagy kérdés, akad-e még az EU- gyártóknál a megbízhatósági problémákkal küzdő, háromhengeres kávédarálókon kívül használható technika. Mert ha nem, akkor ezek a kínai, négyhengeres, jó ár/érték arányú modellek jönnek, látnak és győznek. Sőt, ha nem lesz lazítás, akkor is megtörténhet ez, mert a kínai hátszéllel még a büntetéseket is képesek benyelni a gyártók. És a szabad, megkötések nélküli, megfizethető mobilitásra vágyó autóvásárlókat kevésbé fogja érdekelni a márka eredete.