Ezt a Suzukit a felszereltsége kell eladja, sikerrel is teszi

Öt évvel ezelőtt, 2013-ban lépett piacra a már a 2012-es Párizsi Autószalonon bemutatott SX4 S-Cross, három évvel ezelőtt frissült, azóta járt is nálunk egyliteres alapmotorjával és 1,6 literes dízelként is. Idén azonban az ő motorpalettája is átalakult, hiszen az 1,6 literes szívó benzines után kikopott az azonos méretű dízel is. A háromhengeres 1,0 literes felett ma egyetlen választási lehetőség van, a Vitarában szenzációsnak bizonyult 1,4 literes Boosterjet, közvetlen befecskendezésű turbómotor. Az SX4-ben ezt ráadásául összkerékhajtással kaptuk meg. [BANNER type="1"]
Nem ez a paletta csúcsa, ugyanis még automata váltó is létezik az SX4-hez, meg persze jobb ellátmány is, a GL+ ugyanis a nagyobbik motor esetén az alapot jelenti. Viszont ez az alap sem szegényes ám!

Pont a felszereltség az, amivel a mérettöbbletnél hangsúlyosan erősebben rálicitál a Vitarára az SX4 S-Cross.

Itt, a GL+ esetén is alap egyebek mellett a LED-es, automata kapcsolású fényszóró, aminek érezhetően jobb a fényereje, mint a GL+ Vitara halogénjének. Szabályozható továbbá a hátsó üléstámla dőlésszöge, nagyobb is a hátsó lábtér, a sofőr kedvében pedig leginkább azzal jár, hogy itt már kulcs nélküli nyitó- és indítórendszer is jár, a zsebben hordható okoskulcs ráadásul sokkal modernebb hatású, mint a GL és GL+ Vitarák Wagon R+ korszakból maradt távirányítós kulcsa.
A beltér az ellátmányon túl helykínálatával és kialakításával is nagyautósabb a Vitaráénál, itt például jutott szövet kárpit a hátsó ajtókra is, a műszerfal viszont egy hajszálnyit keményebb plasztikból „faragott”. A kormánykerék, a hifi és a klímavezérlés gyakorlatilag egyező, minden azonnal átlátható, akkor is, ha történetesen nem egy Suzukiból ülünk át. Sőt, az SX4 S-Crossnak talán jót is tesz, ha nem egy Vitarából ülünk át, ugyanis bár nagyobb, tágasabb és jobban felszerelt, vezethetőségével is elmarad egy picit.
Ha a formára is vagányabb Vitarához mérjük az SX4-est, akkor megállapítható, hogy pont egy hajszálnyit kevésbé precíz a váltója, picit butább, az úthibákon hátsó kerekeivel akár el is pattogó a futóműve. Viszont az a döbbenet, hogy abszolút értékben még így is nagyon jó autó az SX4 S-Cross, aminek képességeivel nagyon is tisztában van a Suzuki, és ennek megfelelően árazza. A Vitaránál nagyobb modell a gazdagabb, ám azonos nevű ellátmánnyal és a paletta erősebbikének számító 1,4-es motorral épp csak egy hajszálnyit (50 ezer forinttal) drágább.
Összességében pedig egy családi használatra még inkább alkalmas, tágasabb utas- és csomagterű autót kapunk, az árhoz mérten kifejezetten gazdag ellátmánnyal. A futómű talán nagypapásabb, de a kapott 17 colos alufelnikkel is kényelmes, az 1,4-es, 140 lóerős, 220 Nm nyomatékát már 1500-as fordulattól hozó motor itt is élénken mozgat, viszont az összkerékhajtású tesztautóban (már téli gumikkal) nem mutatkozott olyan döbbenetesen takarékosnak, mint a fornthajtású Vitarában. Igaz, a 7,3 l/100 km tesztátlag még mindig messze nem rossz egy 100 km/órára 10,2 másodperc alatt mozduló, akár 200 km/órás végsebességre is képes, összkerékhajtású kompakt crossovertől. A vételárból 600 ezer forintot jelentő összkerékhajtás elhagyásával bizonyára a fogyasztás is apasztható (gyári érték szerint 0,3 literrel takarékosabb a csak elöl hajtó verzió, igaz, a gyári érték itt 6,2 l/100 km).
Az eladások szerint az SX4 S-Cross és a Vitara jól megfér egymás mellett, hiszen mindkettő igen jól fogy, hazánk legnépszerűbb autói között vannak. A személyes tapasztalat az, hogy az SX4 S-Cross, ha megjelenésével nem is olyan nyerő, mint a Vitara, mindenki számára kellemes meglepetés. Én biztos, hogy inkább a Vitarát választanám, de a piaci információk szerint ezzel messze nincs mindenki így. Az is igaz, hogy felnőttségével nagyon sokaknak okozott kellemes csalódást az SX4 S-Cross, ami nagyjából kikezdhetetlen, csak épp másban erős, mint a másik esztergomi Suzuki, ami ugyebár a Vitara, hiszen ma ők ketten készülnek hazánkban.