Ezt mutassátok meg a többi prémiumgyártónak: Lexus NX 350h teszt

A prémiumautó kifejezés, mint oly sok más fogalom, szinte napról napra változik. Érdemes megnézni, hogy mit hívtak prémiumnak a különböző évtizedekben, mert akkor kiderül, manapság már mindenre ezt próbálják meg rásütni a gyártók. Kissé elcsépeltté is vált már ez a szó, pedig egykoron tényleg súlyos jelentése volt, jól látszik viszont a mai prémiumkategória különböző irányain, hogy minden drágább márka keresi a maga útját, a saját definícióját a valódi, modern prémiumra. Főként akkor látványos mindez, ha mondjuk egy Mercedesből átülünk egy Lexusba, a kettőt ugyanis nem kategorizálná mindenki ugyanabba a csoportba. Míg egyes német prémiumgyártók a felesleges teljesítménnyel, mások a látványosan fényűző dizájnelemekkel, illetve a digitalizáció és a modern technológia hangsúlyozásával kívánnak többek lenni a népautóknál, addig a Lexus egy sokkal visszafogottabb, sokkal szofisztikáltabb megoldást választott, amit az NX példáján is nagyon könnyű bemutatni. [BANNER type="1"] Félreértés ne essék, erre a Lexusra is elég ránézni, hogy észrevegyük feljebbvalóságát, ám közel sem tolja annyira az arcunkba, mint a hatalmas hűtőráccsal és méretes, túlbonyolított menetfényes lámpatestekkel operáló német kollégák. A Lexus az elegancia útját választotta, ami valahogy még ennek az igencsak méretes, 4,66 méter hosszú, 1,87 méter széles és 1,67 méter magas, ráadásul 1810 kilós teremtésnek is meglepően jól tud állni. Persze, itt sem kicsi az orsó alakú, lényegében a motorháztetőtől a földig érő maszk, és a Quad-LED fényszórókból sem felejtették ki a látványos dizájnt, de valahogy jóval visszafogottabb és ezáltal elegánsabb lett az összkép, talán mert mindenhol megtalálták az arany középutat a tervezők. Bent is ugyanezt a tökéletes egyensúlyt tapasztalhatjuk meg, még a hatalmas, 14 colos központi kijelző is legfeljebb elsőre szúr szemet, de aztán felhasználóként teljesen természetessé válik a jelenléte. Tovább segíti az autó analóg érzetét a legfontosabb funkciók gombjainak és a két első klímazóna hőfok-tekerőjének megmaradása, utóbbiak ügyesen a képernyőbe integrálva mutatják a választott hőmérsékletet. A legszebb az egészben, hogy az oly sokszor arcunkba tolt modern technológia itt is a legutolsó apró részletig behálózza a modellt, ám itt inkább akkor kerül előtérbe, amikor szükség van rá: ezernyi példát lehetne erre hozni, egy közülük a szélvédőre vetített kijelző, amely kiírja, hogy melyik jelöletlen kormánygomb mit csinál, ha ráhúzod az ujjad. [BANNER type="2"] Az NX-ben az utasok sem fognak panaszkodni, a helykínálat ugyanis kiváló, 5 főnek lényegében már majdhogynem ennyi tér is pazarlás. Ha ugyanis elöl 180 centis emberek ülnek, még akkor is marad három felnőttnek is elegendő tér a második üléssorban, akár a fejteret, akár a lábteret nézzük, az ülés persze hangsúlyosan 2 személyre formázott, középen lehajtható könyöklővel. Mindemellett praktikus tárolókkal és kombinálási lehetőségekkel is találkozhatunk a beltérben, nekem az egyik kedvenc ilyen apróságom volt az első könyöklő mindkét oldalról nyitható rekesze. Az utastér mögött egy valóban hatalmas, 555 literes csomagtartót találunk, amely hatalmas, természetesen elektromosan nyíló ajtót kapott a jobb pakolhatóság érdekében. Ennek ellenére a crossover küllem miatt magasra került az alsó perem, egyedül ez nehezítheti a bepakolást nagyobb szállítmányok esetén. elég méretes dolgokat lehet ugyanis gond nélkül belepakolni az NX-be, a helytakarékos, összecsukható kalaptartóval és a 60:40 arányban síkba dönthető hátsó üléstámlákkal akár 1436 literesre is növelhető a raktér, ami alatt - pótkerék helyett - egy extra tárolót találunk egy kisebb bevásárlásnyi kapacitással. [BANNER type="3"] Ezek a dolgok viszont csak nagyon kis szeletét képezik annak, amit ez az autó, és úgy összességében a Lexus márka sugall. Ugyanis a japánok figyeltek arra, hogy a sok modern technika, az elegáns, látványos küllem és a korrekt helykínálat egy olyan dolog kiegészítésére szolgáljon csak, ami régen a prémiumtermékeket megkülönböztette a pórnép négykerekűitől, amire építkezve ez az egész szegmens létrejött: a kényelmet.

Az NX-ben ugyanis minden másodlagos, ami nem azt szolgálja, hogy kipihenten, rezzenéstelenül, tökéletes nyugalomban érj el egyik helyről a másikra, akár a városi dugóban állva, akár a német autópályán 200 km/órával száguldva.

Ha ebbe beülsz, mintha megállna az élet, nincs nyüzsgés, nincs sietség, nincs stressz. Az NX beltere kiváló anyagokkal dolgozik, minden részlet tapintása tökéletességet sugall, minden ülés egy kényelmes, ám hibátlanul tartó fotel. A remekül szigetelt karosszériának köszönhetően sem a futómű zörejei, sem a motorhang, sőt, a magas építés ellenére még a szélzaj sem jut be zavaró mértékben. Így akár síri csendben is kizárja a külvilágot az NX, ha viszont épp megtörni akarjuk a csendet, akkor a 17 hangszórós Mark Levinson hifi segítségével akár a Sziget Fesztivál hangfalai előtt állva is érezhetjük magunkat. Konszolidált hangerőn is fenomenális, maximumra tekerve viszont nem csak brutálisan és feleslegesen hangos, hanem még ekkor is hibátlanul szól. Hogy miért? Talán azért, amit az egész autó sugall: ne csak kilóra legyen meg valami, ha már csináljuk, akkor csináljuk jól. Ugyanez igaz a 192 lóerős, 2,5 literes, soros négyhengeres benzinmotorra építkező, mindezt egy 182 lóerős, 270 newtonméteres első és egy 54 lóerős, 121 newtonméteres hátsó villanymotorral megtoldó hajtásláncra is. Egyszerűen árad belőle a manapság elveszni látszó, klasszikus prémiumérzet. Nem kell ugyanis megváltani a világot, elég a legjobbnak lenni valamiben: egy Yaris Cross E-Four hibridje például pontosan ugyanez az elv, csak épp teljesen más színvonalon. Mert tény, hogy az elmélet azonos és az összetevők is hasonlóak, csak a méret más, ám minőségérzet terén ettől köröket ver a Lexus a hétköznapi modellek büdzsémegoldásaira. Ugyanez igaz az e-CVT elektronikusan vezérelt, folyamatosan változó áttételű váltóműre, amellyel engem - ha nincs elég erő és egy kellőképp kulturált járású motor mögötte - ki lehet kergetni a világból. A 350h viszont már megfelelő teljesítménnyel szolgál ahhoz, hogy a megoldás előnyei már valóban bőséggel túlszárnyalják a hátrányait, így azoknak is megfeleljen a végeredmény, akik egyébként hadilábon állnak a fokozatmentes váltók élménymentességével. Az NX ráadásul a hibridség egyéb aspektusaiból is jelesre vizsgázik: észrevétlenül vált a két rendszer közt, az erőleadás pedig mindig kiszámítható, akár benzinből, akár áramból ered a kraft, nagyjából ugyanazt a gázreakciót és megindulást kapjuk. Ráadásul egy mindösszesen 1,6 kWh kapacitású akkucsomagban tárolt árammennyiséggel dolgozva is képes 6,5 literre lenyomni a fogyasztást, dinamikusan autózva városban és 130-ra állított tempomattal autópályán is, országúton pedig akár az 5 liter környéke sem szürreális elképzelés, kompromisszummentesen hozhatóak vele a gyári katalógusban megadott értékek. Valószínűleg - a prémium termékért prémium árat elv alapján - senkinek sem meglepetés, hogy zsebbenyúlós tétel egy ilyen NX-et megvenni, a képeken látható tesztautó pontos másolatáért 27,1 milliót kell letenni az asztalra, ez ugyanis a Luxury Top felszereltség, mindkét választható extrával, azaz a metálfényezéssel és a tolótetővel megspékelve. Ezek nélkül 26,2 milliót kóstál, ha pedig szinte minden, egyébként kiemelkedő minőségű extráját hátrahagyva, szövetülésekkel, 18 colos felnikkel és 9,8 colos központi kijelzővel kéred, akkor akár 17,32 millióért hazavihető. Ennek ellenére én örülök, hogy ebben a formájában tesztelhettem, mert ez tényleg valami mást ad, valami olyat, ami a modern prémiumautókból kiveszni látszik. Az NX ugyanis nem kompenzál, nem nagyzol, és nem is vakítja a parasztot, csak és kizárólag azzal akar prémium lenni, hogy fenomenálisan kényelmes és amit tud, azt tényleg jól tudja. Kérdés, hogy manapság kell-e ennél több.