Fél millió kilométert futott a 2,6 l/100 km fogyasztású Yaris

Létezik a bélyeggyűjtésnél is ártalmatlanabb hobbi: a fogyasztási versenyzés. Krepsz Zoltán kollégám már írt az összességében közel 300 ezer felhasználó adatát összesítő német webszájtról[/url], ahol a regisztráltak nem csak megosztják autózási szokásaikat, konkrét etap-távokkal, út paraméterekkel és tankolási értékekkel versenyeznek, hogy ki tudja elérni a lehető legszerényebb étvágyat. A korábban bemutatott hazai Lexus IS 220d 5,67 l/100 km értékkel kategóriája és a Lexusok legtakarékosabbja, pedig gazdája, Gróf István kifejezetten normál használatban, „mindössze” ésszel hajtja. Már azon cikkünk készítésekor is sokat megtudtunk a benzines Toyota Yarisosok nemzetközi fogyasztási bajnokáról, Erényi Ottóról, aki önmagát is kissé hibbantnak nevezi. Ottó félmillió kilométert futott Yarisa a weboldalon regisztrált 435 916 kilométere alatt 4,19 l/100 km-es fogyasztást ért el, eddigi legkedvezőbb értéke 2,61 l/100 km volt, a legrosszabb 6,35, de 6 feletti érték eddig mindössze két alkalommal fordult elő.
Az előbbi értékekhez néhány módosítást kapott a 2002 novemberében újonnan átvett háromajtós, 1,0 literes Yaris. Futóművébe a TS sportverzió alacsonyabb hasmagasságot, és kicsivel keményebb karakterisztikát adó rugói kerültek, felnijeit az Aygoéra cserélték, az abroncsok pedig különösen alacsony gördülései ellenállású Bridgestone B381 Ecopia típusúak, melyeket Ottó a gyárinál 1 bar-ral nagyobb nyomással használ. Van egy utólagos kapcsoló a műszerfal szélén, ezzel a gyújtás a motortól elvehető, azaz az úgy állítható meg, hogy a fedélzeti elektronikák – beleértve az átlagfogyasztást is mérő fedélzeti számítógépet – még kapnak áramot, azaz így a fogyasztási értékbe a teljesen üzemanyag égetés nélküli gurulás is beleszámít. Az utólagos billentyű továbbá arra is jó, hogy lámpához érve a gyári gyújtáskapcsoló koptatása nélkül lehessen megállítani a motort. A Yaris légellenállását több apró módosítás javítja: például Ottó rendszerint behajtott tükrökkel, a csomagtérbe rakott, leszerelt ablaktörlőkkel közlekedik, az első lökhárító alsó légbeömlőjét pedig lefedte, mondván, hogy úgysem pörgeti annyira a motort, hogy a hűtő teljes teljesítményére szükség lenne. Az átalakítások sorát egy gyári kiegészítő zárja, a skandináv piacon megszokott elektromos motormelegítő. Programozható kapcsolóval, indulás előtt 80 fokra hevítve az álló motor hűtővízét (és azon keresztül természetesen az egész blokkot), jelentősen csökken, csaknem eltűnik az indítási többletfogyasztás és kevésbé kopik a motor.
Az átalakításoknál sokkal többet ér azonban Ottó vezetési stílusa, mellyel, jó eséllyel a gyári spóroló pilóták legjobbjait, például Gerhard Plattnert is kenterbe verhetné. Legfőbb szabálya, hogy amilyen gyorsan csak lehet, felkapcsol, szigorú rend szerint 28 km/óránál négyesbe, 32-33 tájékán ötösbe. Így gyakorlatilag alapjárati fordulatától dolgoztatja az 1,0 literes, 68 lóerős, változó szelepvezérlésű négyhengerest. Mint mondja, a takarékos vezetés csaknem olyan koncentrációt igényel, mint a nagy tempójú száguldozás, mindig lesni kell, hogy mikor vált pirosra egy lámpa, mely autó mögött lehetne a legjobb szélárnyékot elérni. Ám míg a gyorshajtás rendszerint fölösleges üzemanyag égetést és fokozott igénybevételt jelent az autó számára is, az előrelátó, takarékos vezetést az autó igenis meghálálja tartósságával. Mivel a négykerekűek környezeti terhelésének zömét nem is a használatuk során elégetett üzemanyag, hanem a gyártási, majd újrahasznosítási folyamatuk jelenti, nagyon nem mindegy, hogy hány évente kell lecserélni őket. Normál használatban például a félmillió kilométert futott Yarisban már 33 alkalommal kellett volna olajat cserélni. Ám a kímélőbb üzem miatt Ottó nem a gyári 15 ezrenként, hanem csak 20 ezrenként váltja a gyár által engedélyezett, leghígabb 0W-20-as kenőanyagot. Még fontosabb, hogy míg a gyakran fékezők akár már 50 ezer kilométerenként fékbetéteket cserélnek, Ottó Yarisában 500 ezer után is a gyáriak dolgoznak. Eredetiek a lengéscsillapítók és természetesen a kuplung is, a kötelező szűrőcseréken túl mindössze egy lambdaszondát kellet cserélni, 360 ezer kilométernél. A gyári előírás szerint 105 ezer kilométerenként újra váltandó hosszbordásszíjból 200 ezernél került új a Yarisba, az pedig azóta is szolgál.
Mindehhez persze hozzájárul Ottó különleges bánásmódja, azaz például az, hogy mindig tisztán áll autójával a garázsba, olyan szinten óvja, hogy még a gyári gumiszőnyegre is újságpapírt tesz, mielőtt az autóba ülne. A jelek szerint megéri, a Yaris így extra hosszan szolgálja, a gyári 5,6 l/100 km-es vegyes értéknél 25 százalékkal szerényebb, 4,19 l/100 km-es eddigi vegyes fogyasztás pedig a mai drasztikus üzemanyagárak mellett is elviselhető futásköltségeket eredményez. Ha tüzetesebben megnézzük Ottó statisztikáját, ma már (részint a folyamatosan fokozódó rutinja, részint az újabbnál újabb trükkök miatt), elvétve fogyaszt 4 liter felett és mind gyakrabban ér el 3 l/100 km alatti értéket.
Deciről decire próbálja lefaragni a Yaris étvágyát, ne felejtsük el, hogy 3 literes fogyasztásnál 3 deci már 10 százalékos, azaz igen tiszteletre méltó apasztásnak minősül. Ottó tervei még komolyabbak a gyári értéknek eleve nem egész 54 százalékát jelentő 3,0 literes étvágyat további 50 (!) százalékkal kívánja mérsékelni egy nyárra időzített Guiness-rekord kísérlet során: 3000 kilométert kíván autózni a 45 literes üzemanyag tartályú Yarissal. Ehhez természetesen a mostaniaknál is komolyabb trükköket tartogat, melyekről természetesen csak később számolhatunk majd be.