Felejtsük el a kalapot! Skoda Octavia teszt

A Kalapos Skodás legendája annak ellenére létezik még, hogy a Skoda már legalább 20 éve nem a kalapban vezetők autója. Gondoljunk csak az első Octaviára, ami nem csak 1996-os megjelenésekor mutatott jól, még ma is formás, vagy a 2004-ben kigördített másodikra, ami már nem csak óriási csomagteret, tisztességes hátsó lábteret is kínált, s minden egyéb jellemzőjével is finomabb lett - nem véletlenül tudott 2011-ben a hazai piac legnépszerűbb modelljévé válni. Most pedig itt a harmadik nemzedék, amit először látva, majd rövid próba után is kedveltünk, de tudtuk, hogy az igazi tapasztalatokat majd a teszt adja.
Szándékosan közel alapverziót kértünk az első hosszabb próbára. Tesztautóból persze belépő variáns nemigen létezik, az 1.2 TSI-ből a második lépcsőt, a 105 lóerőst kaptuk meg, amihez már 6 fokozatú váltó jár. És persze az ellátmánya sem szerény, az RS-t leszámítva a legerősebb, azaz az Elegance verzió, de legalább egyéb extrákkal nem vészesen megpakolva. És persze óriási Octavia felirattal az oldalán, melynek köszönhetően mindenkit meglepetés ér. „Ez a komoly autó egy Octavia?” „Ez lett az Octaviából?” „Mibe kerül egy ilyen Octavia?” - ezen vagy ilyesmi kérdések bombája nélkül szinte sehol sem tudtunk kiszállni az autóból. Csak néhányan hagyták szó nélkül a nagyra nőtt, alsó-középkategóriás eredetű autót, például a pár éve egy Fabia TSI kapcsán az „Ez már fel tud menni az érdi emelkedőn?” kérdéssel megörvendeztető szomszéd néni. Ő nyilván némi önkritikát gyakorolva könyvelte el - az utolsók között -, hogy a Skoda komoly autó lett.
Komoly bizony, az Octavia is nagyra nőtt, a korábbihoz mérten 9 centiméter pluszt mutató, 4,66 méteres hosszra már aligha mondhatjuk, hogy alsó-középkategóriás, pedig eredendően nyilván az, hiszen az Octavia is ugyanarra a keresztmotoros, moduláris (MQB) padlólemezre épül, mint amire a Golf VII, a Leon vagy akár az A3. Tengelytávja azonban nem csak elődjénél nagyobb 10,8 centiméterrel, az A3-aséra 8,5, a Leonéra 5,5, a Golféra 5 cm-t tesz rá. Így nem meglepő módon mindnél tágasabb utasteret ad. De mennyivel! A hátsó lábtér még középkategóriás modelleknek is becsületére válna. A 180 centis átlagsofőr nem csak be tud ülni saját maga mögé, hanem ott akár keresztbe tett lábakkal is utazhat.
Elöl pedig hosszú távokat is kényelmesen tehet meg. Az ülések oldaltartása nem túlzottan komoly, de azért megvan – legalábbis elöl. Volkswagen-konszernesen tág tartományban liftezhető, tologatható a két első szék, s a kormánykerék is. Az utastér kialakítása igényes, az ajtózsebek ugyanúgy flokkoltak, mint a Golfban, minőségiek a műanyagok, azt viszont el kell fogadni, hogy az ajtókon gyakorlatilag csak az szerepel. Az összhatás mégsem sivár, hiszen vannak fémes(re fényezett) elemek. Az Elegance esetében bőrhuzatos a kormánykerék és a váltógomb is, kétzónás és automata a légkondi, van multifunkciós kijelző a műszerfalon, USB- és iPod-csatlakozós MP3-olvasós hifi, tempomat és sízsák is az amúgy 2/1 arányú osztással dönthető hátsó üléstámlán. Tárolórekesz az első utasülés alatt, rekesz a sofőr - amúgy légzsákkal óvott - térdénél szintén várja a kacatokat. Extraként csaknem minden rendelhető, praktikus extraként mobilszemetes az ajtózsebekbe, kétoldalú (gumi/szövet) csomagtérszőnyeg és pohártartóba tett telefontartó, távolságtartós tempomat, sávtartó-elektronika, de a mobiltelefon vételét erősítő Mobilbox is. Utóbbi nem csak az telefonakkumulátor lassabb merüléséért tehet sokat, hanem azért is, hogy telefonunkat ottfelejtsük. Az Octavia azonban figyelmes, beállítható, hogy a motor leállítása után emlékeztessen az ott lévő telefonra. Csomó másra pedig magától figyelmeztet az Octavia, például autópályára hajtva arra, hogy az üzemanyag-takarékosság érdekében húzzuk fel az ablakokat, vagy a váltásesedékesség-jelzőről megfeledkezve arra, hogy igenis nézzük azt és kapcsoljunk már feljebb!
Az 1.2 TSI menet közben ugyanis meglepően nyomatékos, 175 newtonméternyi nyomatékát már 1400 1/perctől adja, ami főként azért lehet meglepő, mert a kicsiny motor alatta kissé nyomatékszegény, azaz turbólyukas. Onnan viszont jól húz, városban, 50 km/óra környékén akár ötödikben is elviszi a nem kicsiny bódét, autópályán hatodikban csendesen és 6 liter alatti fogyasztással hozza az óra szerinti 140 km/órás tempót is. Országúton nem kunszt 5 liter alá vinni az étvágyát. Ha a mintegy 550 kilométeres tesztünk átlaga a gyári 4,9 literes vegyes fogyasztást nem is reprodukálta, de a vegyes körülmények között, azaz nem kevés városi menettel és csaknem 200 kilométer autópályázással adódott kereken 6 literes érték annyira jó, hogy Octaviából a dízel vásárlását egyelőre nem is ajánlanánk senkinek sem. Hiszen nincs értelme, a 10,3 másodperces 100 km/órára gyorsítási érték és a 196 km/órás végsebesség elég kell legyen! Közben pedig a TSI járása halk és finom. Alapjárata persze nem sokszor érezhető, a valós körülmények közötti rekordalacsony fogyasztás elérésében gyors stop-start rendszer is segít, meg persze az is, hogy az Octavia könnyebb, mint volt, méreteihez képest pehelysúlyú, az 1.2 TSI saját tömege 1158 kilogramm.[BANNER type="1"]
Az Octavia ráadásul nem csak tágas és takarékos, vezetési élményt is ad. Futóműve stabil, ugyanakkor az Elegance esetében alufelnikre húzott 205/55 R16 abroncsokkal is egészen tisztességesen csillapítja az úthibákat, egyedül hátul lehet panasszal élni az ott kissé pattogós hangolás ellen. Akár magasabb tempóval is be lehet esni egy-egy kanyarba, az persze tény, hogy az alap, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszer nem jaszkarizásra van. Aki sportosabban szeretne menni, az vegyen 1.8 TSI-t vagy RS-t, azokhoz már multilink hátsó rendszer, s bizonyára még jobb útfogás jár a fokozott teljesítmény mellé.
Ami viszont egységes minden Octaviában, az az óriási, minden eddigi Octaviáénál nagyobb csomagtér. Alapesetben is 590, ráadásul a méretes, a hátsó szélvédővel együtt felnyíló ajtó által kiválóan pakolható tér áll rendelkezésre. Rögzítőszemekkel, szatyorakasztóval, 12 V-os stekkerrel. Nem csak a literek száma nagy, az alapterület mérete is az. A kerékdobok között is 1 méter, legvállasabb pontján 1,5 méter széles, 1,05, üléshajtással 1,9 méter hosszú a raktér. Ráadásul kapható lebillenthető támlájú utasülés is, azzal már akár 2,5 méternél hosszabb cuccok is elférhetnek az ötajtós Octaviában is. A bővített tér mondjuk nem síkpadlós, mivel a hátsó ülésnek csak a támlája dönthető, az ülés lépcsőt jelent a raktérben. Az Octavia persze sokféleképp konfigurálható, és Combiként akár sík raktérpadlóval is megkapható - természetesen alapból is nagyobb csomagtérrel.
Aki viszont „megelégszik” 590 literrel, az alsó-középkategóriából felfelé kacsintó, magát méreteivel és megjelenésével is középkategóriásnak eladni képes modellre vágyik, az az Octaviával jelenleg a lehető legjobb vételt csinálhatja, hiszen alsó-középkategóriás áron kaphatja meg. Nem tudunk jobb ajánlatot nála, hiszen már ezzel az 1,2 literes, 105 lóerős benzinessel is teljes értékű és kifejezetten takarékos autó – nem mellesleg – tágas utastérrel és végtelenül hosszú, már-már prémiumos extralistával, ugyanakkor nem vészes árral. Sok egyéb mellett 7 légzsákot, légkondit, ESP-t, elektromos tükröket és első ablakokat adó alapverziója akciósan 4 millió forint. A már teljesen korrektül felszerelt, az egyebek mellett alufelnis, automata klímás, tempomatos, 4 automata elektromos ablakos Elegance extráin túl fűthető első üléseket, parkolóradart, profibb, 5,8 colos érintőképernyőjével egészen komoly multimédiás rendszerként is funkcionáló hifit, praktikus tárolórendszereket, valamint antennaerősítő-rekeszes kihangosítót adó tesztautó ára 5 143 170 forint. Sajnos el kell fogadni, hogy ez ma jónak számít, ahogyan azt is, hogy az egykori Kalapos Skodásokat ebben az autóban már csaknem biztos, hogy nem fogjuk viszontlátni.