Feszült pillanatok - Mercedes-Benz GLA teszt

A szabadidő-autó őrület kezdetén a legtöbb SUV-osított autó hibája nagyjából ugyanaz volt; az emelt futómű nem hogy terepképességeket adott volna, a túlfeszített lengéscsillapítók miatt keményebb lett. Most először találkoztam ezzel a problémával feltűnően, a Mercedes-GLA-nak nagyon rosszat tesz az emelt, ráadásul még feláras off-road futómű. Én voltam a frissített GLA hazai bemutatóján, ahol túl sokat nem tudtam meg belőle, mert mézes madzagként elcsavarták a fejünket a 381 lovas A 45 és GLA 45 AMG-kkel, meg a hungaroringi pályázással. Most már értem, miért kellett a nagy körítés és csak mellékesen megmutatni a GLA-t, mert nem lett jobb.
Amit mondjuk előtte is jól csinált, abban most még jobb lett, de annak az autóhoz és a technikához, a vezethetőséghez semmi köze. Ez a megjelenés és a parasztvakítás része a dolognak. A ráncfelvarrott GLA-t külsőre nem egyszerű beazonosítani, a szokásos dolgokat változtatták, mint a fényszórók, amik felárasan már ezek a szép LED-esek is lehetnek, borzalmasan jó fényerővel, meg újak a lökhárítók, de az egészre a koronát az új kanyon-bézs fényezés teszi fel. Meg se kell vele mozdulni, máris eladja magát, mondjuk, jobbat is tesz neki, ha nem indulnak el vele, de ezzel várjunk még. A fényezés gyönyörű, kicsit arany beütésű, de feltűnően csillogni csak naplementében tud, ugyanakkor igazából minden időszakban és fényben jól mutat. Lenyűgöz és nem csak ezzel, nyitásnál – amit távirányítóról végzünk, mert 16,5 millióba nem fért bele a kulcs nélküli nyitás – az új LED-menetfény először kéken világít, majd lassan átmegy fehérbe, és ezt mindenki jól láthatja.
Amit viszont nem lát más, csak aki beül, az már csak minket szórakoztat, és továbbra is a fényeknél maradva a beltér világítása egészen addig váltogatja a színeit, amíg be nem indítjuk az autót. Tök jó hangulata van, tényleg, ezzel mindenkit levesz a lábáról, a többivel viszont nem tud átverni. Jó poén a durva szövet, durva bőr kombinációjú kárpitozás, díjazom, jól passzol a bakancsos megjelenéshez, de ha kicsit elmélyedünk benne, rájövünk, hogy ez nagyjából az a bőr, amibe a német taxik belterét húzzák a strapabírás miatt. A Mercedes az elmúlt években nagy megújuláson ment át, kezdve a C-osztállyal, de ebből a GLA már pont kiesett, tehát nagyjából azok a kezelőszervek figyelnek ránk, mint az előző E-osztályban, elavultnak hat sajnos, és az anyagok is olyanok, régiek. Ez keltett bennem egyfajta feszült hangulatot amiatt, mert tudom, hogy ennél sokkal jobbat is tud a Mercedes, de egy ilyen rétegmodellnél nyilván nem fért bele a teljes műszerfal cseréje.
[BANNER type="1"]
Jött egy új kijelző a középkonzolra, amit a könyöklő előtti tekerentyűvel kell irányítani, és még mindig szokatlan a rendszer. Még szokatlanabb, hogy a kijelző félig kitakarja a Mercedesnél a tolatóradar jelzőjeként használt LED-sort, mert a radar csak az utolsó centiken ad hangot, addig elöl-hátul egy LED-sort kell figyelnünk, fura, de már jó ideje így van. Mivel tulajdonképpen ez egy A-osztály, a beltér is kompaktos kialakítású, az üléspozíció is olyan, és pont ugyanazok a gondok vannak a beltérrel; szűk. Az emelt futómű miatt magasan érezzük magunkat mindig, pedig a karosszériához képest az ülés csak ugyanúgy áll, mint minden normális autóban. Az alacsony szélvédő miatt olyan, mintha fel lenne emelve az is, még a legalsó állásában is homlokmagasságba esik a szélvédő teteje, ami nem csak lámpa alatt állva frusztráló. A bunkerhatást jól ellensúlyozza a világos utastér, ebben az összeállításban élhető, de a tető közelsége még így is feszült érzetet kelt. A vezető ülése elektromosan állítható az ajtóról, az utasé viszont csupán kézi állítású lehet ennyiért, a hátsó helykínálat pedig egészen vállalható hosszabb lábúaknak is.
A GLA-hoz érkezett egy új benzinmotor a frissítéssel, a 220-as jelzésű kétliteres, 184 lóerős turbós motorral 11 millió alatt indul a kis bakancsos Merci, dízelfronton viszont a 220 d a legdrágább, pláne 4Matickal. Ez még a régi 2,1-es turbódízel, csak már 177 lóerőt présel ki magából, és továbbra is olyan hangja van, mint bármelyik Sprinternek. Korábban a GLC kupéban nem volt feltűnően kellemetlen, bár ott a 9 fokozatú váltóval próbáltuk. A GLA-ban még a 7 fokozatúhoz csatolták, és a kettő együtt valahogy nagyon nem áll össze. Mindkettő lusta, fáradt és semmi kedve a munkához, így az összteljesítményük is lehangoló, ami ott kezdődik, hogy a 2,1-es dízel turbólyuka óriási, tehát ha bármit szeretnénk elérni, akkor nagy gázt kell adni, hogy minél hamarabb felpöröghessen. De mivel a váltó lassan szedi össze az első fokozatot is, rosszul viseli, amikor megérkezik a nyomaték, állítólag 1400-nál, de van az inkább 2000 is. Szóval ott ránt egyet, majd egykedvűen elkezdi vonszolni a karosszériát. Ha nem lőttük ki előre a stop-startot, akkor lesznek igazán kínos pillanataink, mivel hosszú másodpercekkel nyújtja meg az elindulási időt, így ismét feszültséget okoz a vezetni szerető sofőrnek.
A GLA összkerékhajtása a hungaroringi Off-road Centrumban meggyőző volt a menetpróbán, olyan ügyesen járt-kelt a GLA az erdőben, hogy el is hittem, hogy jó. Nyilván soha semmilyen körülmények között nem kerül egy tulaj sem ilyen cicamercivel terepre, de jó tudni, hogy átverekedné magát rajta. A fotózás kedvéért kerestem egy kis földutat, amin megálltam keresztben, hogy legyen valami izgalom a képeken, erre az enyhe bordán, amit még egy Prius is kirugózna, megemelte a hátsó kerekét. Off-road futómű, a rugóút meg közelebb áll a semmihez. A futómű olyan feszes, hogy az összes úthibán elpattan a GLA, hogy a fekvőrendőröket ne is említsem. Tudom én, hogy ez csak itt gond, a tükörsima aszfalttal borított Németországban ez senkinek nem tűnik majd fel, de pont úgy viselkedik, mintha lábujjhegyen sétálnánk földúton; csetlik-botlik. A sportos közlekedésnek ez jót tesz, mert kanyarban nagyon jól támaszt, de ez elvileg nem a sportos GLA.
Masszív, merev, vaskos érzete van vezetés közben jó biztonságérzetet áraszt, de aki egy picit fogékony egy autó viselkedése iránt, az nem fogja szeretni. Van tempomat, de nem távolságtartós, van sávelhagyás-figyelő, de csak szól, a kormányzásba nem nyúl bele, a ráfutásgátló is csak figyelmeztet és felkészíti a nyomást a fékrendszerben, de nem fékez helyettünk, van Harman/Kardon hifi, ami egy BMW-ben tud jól szólni, itt meg nem. Sokat tud, csak jó pár évvel ezelőtti szinten. Mutatós, szédítő apróságai vannak, és ebben az összeállításban nagyon is vagány. Ha valakit nem érintenek meg a hajtással kapcsolatos dolgok, akkor imádni fogja, mert mindenki megbámulja, hiszen mégis csak egy Mercedes. Autóként értékelve viszont ennél sokkal jobbakat tud az ipar, házon belül meg pláne.