Filléres családi anyahajó - Renault Safrane

Van néhány olyan modell, amit ideje korán sírba vitt a rossz híre, méregdrága fenntartása, költséges alkatrészei és folyton ledöglő elektronikája. A Safrane sem lopta be magát a tulajok szívébe, aminek több oka is volt. Az 1992-ben megjelent új modell a 25-öst váltotta a Renault palettáján, vagyis a Safrane lett a nagyautó. Vagy a Renault prémimautója, ha úgy tetszik, hisz a BMW, Mercedes és Audi ellenfelének szánták, vagy legalábbis próbálták. Éppen ezért a Safrane népszerű volt a nagy V6-os benzinmotorral és automata váltóval, amikről

nagyon hamar kiderült, hogy teljesítményben elég messze van attól, amit a vásárlók szeretnének.

Valamint meglehetősen kényes és mindennek a tetejébe még drága is. A legtöbb problémát kiküszöbölték az 1996-os frissítéskor, de akkorra már elveszett a bizalom, és a Safrane keresettsége és értéke zuhanni kezdett. Pedig a frissített modellek már nem annyira rosszak, sőt!
Ma már nem túl nagy a kínálat Safrane-ból, két kezünkön össze tudjuk számolni a választási lehetőségeket, és már a képek alapján is elvethetjük legalább a felét. Nagyautóként amúgy sincs sok esélye, a franciák általánosnak hitt elektronikai hibáitól meg mindenki irtózik. Ilyenkor jár jól az, aki ezekre ügyet sem vet, de nagyautót keres, viszonylag olcsón. Na, jó, nagyon olcsón, konkrétan egy Matiz helyett kellett valami, amiben kényelmesen elfér hátul egy gyerekülés, és még arra is marad hely, hogy menet közben kényelmesen lehessen foglalkozni a kisemberrel. Ezzel párhuzamosan a csomagtérben kell hely egy babakocsinak, járókának, nyuszimotornak és ezeknek akár egyszerre is. 400 ezer volt a felső határ, valljuk be, nem túl biztató, de becsúszhat egy-egy jó vétel, például egy Safrane, ami már senkinek sem kell.
És egyáltalán nem azért, mert rossz állapotban lenne, sőt! Persze, a legtöbb olyan, és azért kerül ennyibe, a többi meg azért olcsó, mert a melósautók lehúzzák az árát. Amúgy is, ki keresne egy 5-ös BMW nagyságú nagyautót, ami Renault-ból van? Senki, a hirdető meg egyre csak lejjebb és lejjebb viszi igényesen és karbantartott autója árát, hogy legalább legyen valami kapás. Behozott autó, 2002-ben került az országba akkor ötévesen, 1997-es gyártású, de az már az új orrból és farból is látszik, hogy a frissített modell. Nekem ez jobban tetszik, mint a 25-ösre hajazó első megoldás, de ez szubjektív vélemény, az viszont tény, hogy temérdek megoldást újítottak rajta műszaki fronton. Több elektronikai problémát is orvosoltak, a korai modellek műszeregysége is tönkre tudott menni, ahogy a digitális klímapanel is, a frissített modellek ezekre a hibákra már kevésbé hajlamosak. Ezért is lehet, hogy ez még ennyire jó állapotban maradt, az utastérben konkrétan minden működik, az elektromos ablakoktól kezdve a kétzónás digitális klímán át a műszeregységig és az összes belső világításig.
Külsőre azért látszik jó pár sérülés, de még így is ez volt a legszebb a hirdetettek között, csak bal hátul látszik egy korábbi koccanás tákolt javítása. Bal elöl kilóg némi facsavar a lökhárítóból, de 320 ezerért azt hiszem, ennyi megbocsátható. Ennyibe került ugyanis ez az autó úgy, hogy járt mellé az értékét jelentősen növelő téligumi garnitúra eredeti és közel tökéletes állapotú alufelniken, valamint háromnegyed tank benzin, ez utóbbi nettó nyereség, valljuk be.

Ennyi pénzért nagyjából annyit várhatnánk, hogy a következő műszaki vizsgáig még elmenjen és nem többet, ellenben ez itt nagyon is élni akar és élni fog.

Rozsda csak az egyik ajtó alján jelentkezett, a karosszéria ilyen szinten jó állapotban van, a fényezés polírozására meg nem kell költeni egy ilyen értékű autónál. [BANNER type="1"]
Távirányítós központi zár nyitja, hibátlanul működik, és ahogy az ajtó felpattan a kilincs meghúzására, olyat csak a Renault tudott. A szürke beltér alapból hívogató, kiváló a hangulata és az óriási velúr fotelek már ránézésre is kényelmesek. Az állapot remek, van némi szakadás a sofőr ülésén, de 21 évesen szerintem már belefér, viszont a könyöklőként beépített kispárna hibátlan, a tetőkárpit és a szövetborítású elemek 90%-a is. Erre vigyáztak, volt pár tulaja itthon, de szerencséje volt, így ma is jó hangulatú a beltér, lelakottságnak nincs jele. A középkonzol kopott, furcsán lemállott róla a puha műanyagbevonat, ennyit kell csak javítani, meg egy hiányzó kis elemet a jobb első ajtó sarkánál. Ha már ajtó, a könyöklők egyben tárolórekeszek, itt van egyetlen olyan hiba mindkét első ajtón, hogy a könyöklők zsanérjai szinte eltűntek, annyira kikoptak, így ezek az ajtók zárásakor szeretnek leesni, de az ajtókban lévő lábtérvilágítás még ma is működik.
Kétliteres szívó benzines, egy olyan motor, amit a kommenthuszárok minimumként jelölnek meg, ha ekkora autóról van szó egy mai újautó-tesztben. Ez még nem a downsizing vonal való igaz, de a 136 lóerős katalógusérték azért nem valami vérmes, a BMW ebben az időszakban 1,8 literből hozott ki ennyit. Nincs vele gond, pláne ezzel a Volvo-féle négyhengeressel, amit ebben az autóban még a vétel előtt felújíttatott az előző tulajdonos, legalábbis ezt mutatták az új tömítések. Gyárilag 10,5 másodperc alatt gyorsította 100-ra a Safrane-t, ami nem rossz érték, igaz kézi váltóval, ezzel az automatával csöppet lomhább. De legalább nem problémás, a frissítéskor ugyanis megváltak a saját fejlesztésű bizonytalanul működő bolygóművestől és üzletet kötöttek az Aisinnel, így ebben már az új négyfokozatú működik. A váltások tökéletesek, gyönyörűen passzol a kétliteres benzineshez és a Safrane hajós mozgásához.

Nem a sietség lesz az első, ami eszünkbe jut róla, de ez az egész autóra igaz.

A futómű ringatóan kényelmes, furán bólogat, ami elsőre elég szokatlan és nagyokat is dől, de rá lehet érezni az ízére. Nincs itt légrugó, vagy különleges megoldás, mégis fergetegesen lágy a mozgása, amin a puha fotelek csak még többet segítenek. A hangszigetelése ma is elég jó, az utastér csöndes és nem csavarodik, a kényelem furcsa módon elég magas szintű még mai szemmel is. Egyedül a fékkel nem vagyok kibékülve, mélyre kell taposnom, ha lassítani akarok, de ennyi belefér. Elég uras a vezetése, magasan ülünk, kényelmesen, a kormány is hatalmas, rajta a tempomat kapcsolóit találjuk, mert az is van, olyan piktogramokkal, amilyeneket még nem láttam, és persze ez is működik, csak a rend kedvéért, állítólag ez is szeret tönkremenni. A fűtés szintén működik, pedig ez egy sarkalatos pontja a Safrane-oknak, ahogy a futóműelemek is, pláne a hazai úthálózat szereti gyilkolni a szilenteket. Jelenleg minden rendben van és teszi a dolgát a Safrane új gazdájánál, nagyjából két hónapja tünetmentesen.
Biztonság terén két légzsákot adott a Safrane, Renault-ban elsőként alapáron, isofix ugyan nincs, de 455 literes csomagtartója miatt meglehetősen családbarát jármű. Fenntartása egyelőre kedvező, az első tankolások alapján nem fogyaszt többet 8 liternél, és egyelőre semmi nem ment tönkre, vagy kellett volna sürgősen cserélni. A kézi váltó kuplungjának hidraulikus kinyomócsapágyától itt nem kell félni, mert nincs, persze az automata váltó vezérlése is megadhatja magát. Nincs turbó, nincs kockázat, nincs hidropneumatikus futómű sem, egy lengéscsillapító viszont így is 30 ezer forintos tétel. Egyelőre jó vételnek tűnik, amibe kevesen ugrottak volna bele, kérdéses, hogy mennyire lesz kényes a fenntartás, bár ha két hónap alatt nem produkált hibát, talán már lehet bízni benne.