Finommechanika - Honda Civic Tourer teszt

Immár 13 év kihagyás után újra van kompakt kombi Honda. Nem a nyolcvanas évekbeli Accord shooting brake-től kölcsönzött Aerodeck néven, hanem már Tourerként. A Honda Civic első, 1973-ban bemutatott generációját még egy 1.2-es kis motor hajtotta, és alig 3,7 méteres hosszával a legtöbb mai - kicsinek nem nevezhető - kisautó lepipálja méretben. A fejlődés persze nem állt meg a Hondánál, a Civic világautó lett. Több helyen gyártják több néven és számtalan kivitelben. A mi európai Civicünk már jó ideje az angliai Swindonban készül, ahol 2012-ben több száz millió fontot fektettek be, hogy felkészítsék a gyárat az akkor új CR-V és a Civic gyártására, nem is beszélve az Európának tervezett 1.6-os dízelmotorról. A 120 lóerős gázolajos elegendő erőt ad a családi álterepjárónak is, ferde háttal meg nagyon jól fogyaszt.[BANNER type="1"]

Ezen az enyhe modellfrissítés sem ronthatott, gondoltuk, de mégsem így lett. Két értéket mértünk az autóval, egy városi-országutas-autópályás vegyes szakaszt 4,9 l/100 km értékkel teljesített váltott sofőrökkel, ami nem rossz érték, de nem a gyári 3,8 liter. Nekem több városi araszolással, rövid távú használattal, de a váltást jelző nyilakat figyelve és az Econ gombot benyomva, a műszerfal kizöldülésére hajtva 5,2 liter jött ki, igaz, a tesztautó-leadáskor főszerkesztőnk már csupán a Budaörsre gurulással 5,1-re csökkentette az átlagot. Ez sem vészes érték, de a főszerkesztőnk azért kilátásba helyezett egy eco-kurzust, igaz, ez már egy másik sztori. Maradva ennél a forgalmi szerint kék, katalógus szerint Twilight Blue Metallic színű kocsinál, annyira összetett a bennem kialakult kép róla, hogy a fogyasztás abban csak egy kicsi, szinte elhanyagolható részlet. Az alig 30 kiló körüli súlytöbblet nem okozhatja az eltérést a korábban próbált ötajtóshoz mérten, városi tempónál meg a ferdehátúénál nagyobb légellenállás sem hozhatna elvileg ekkora többletet.

A Civic Tourer kialakítása jól sikerült, ha azt nézzük, hogy a tengelytáv növelése nélkül mennyire egységes, ízléses formát sikerült adni neki. Jól mutat a hátsó kerék fölötti domborítás és a hátsó ajtón a lámpákat összekötő piros műanyag. Tiszta '80-as évek, de azért összességében modern és felismerhetően hondás. A 2006-os űr-Civic technikáját és alapformáját viszi tovább a 2011-ben bemutatott kilencedik generáció is, aminél az enyhe modellfrissítéssel együtt mutatták be a kombit, amit a két és fél korábbi generációnál elspóroltak Hondáék. A második űr-Civic műanyag eleje is megmaradt, csak befeketedett, és régi ismerős az összesen ötrészes műszerfal is, de annak sajnos a menüje nincs már a kor és a konkurensek színvonalán. Régen vezettem már Hondát, de az Accordnál nem emlékszem semmi ilyen stiklire. A Civic Tourer futott kilométereinek megtekintéséhez kollégámtól kellett segítséget kérjek. A fedélzeti számítógép ugyanis a kormányról, a vele közös kijelzőn megjelenő kilométer-számláló a műszerfali pöcökkel lapozandó.

Ennél nagyobb baki viszont nincs az autón. Odabent decens a rend, és a Star Trek stílusú műszerfalat is meg lehet szokni. Önmagában én is jobban szeretem a hagyományosabbat, vagy az ahhoz hasonló vetítettet, de ez ez autó része, és mint csomag, így is jó. Az ülések elég nagyok és hondásan kényelmesek, az 53 centiméteres ülőlaphossz egy kategóriával feljebb sem rossz érték, én a 179 centimmel jó helyet találtam a kormány mögött. Többször írtam, alapvetően szeretek magasan ülni, ezért a Honda üléspozíciója nem zavart. Sokkal inkább a ferde tetőív, persze a fejemet nem vertem be, mert van hely, de azért fura volt. A nagy puttonnyal való trükközés ára a relatíve magas ülés. A tankot nem a hátsó csatolt ferde lengőkaros, helytakarékos futómű környékére építették be, hanem az első ülések alá. Emiatt jóval magasabb az alaphelyzete, mint például a Volkswagen Golfnak vagy padlóváz-testvéreinek. Engem nem zavart, bár így pont legalul ültem, magasan. Egyik kollégámat kifejezetten bosszantja, ő azt szereti, ha mélyen vezethet, de egy kistermetű kolléganőnél épp azért lett Civic a családi autó, mert ebben tudja biztonságosan magára állítani az ülést és a kormányt.

Érdekes hangulatú a beltér. A high tech műszerfal mellet a kárpit '80-as éveket idéző mintája kicsit vicces, de szerintem kellemes részlet. Ahogy az érzésre örök életet ígérő vastag, szürkés tetőkárpit is - legalábbis nekem, a kollégák viszont teljesen helyénvalónak, jónak találták. Az ülésekről ráadásul lecipzárazható a héj, ennek a konkrét darabnak sem ártana már egy mosás, 4 ezer kilométer alatt sikerült összekoszolniuk a tesztelőknek. Mint minden világos kárpit, így ez sem annyira alkalmas a hátsó ülésen kakaózó, csokizó gyerekekhez. Pedig családi autónak ideális a kombi Civic. Ez a kategória legnagyobb csomagtartója cím nyertese, 624 literjével ráver a kompaktokon túlnőtt Skoda Octaviára is, de nem is ez a lényeg, hanem a használhatósága. A legalacsonyabb raktérpereműnek hirdetik, ám saját mérésünk szerint a Renault Mégane Grandtour esetében holtversenyben ugyanannyira magasra kell emelni a bőröndöt. A második sor üléseinek támlája viszont egy mozdulattal előredönthető, és közben az ülőlapok is lesüllyednek, így teljesen sík padlót kapunk. Kiszedve a kalaptartót, a padló rekeszébe el tudjuk rejteni a defektjavító-készlet fölött. Így nem kell kipakolni, garázs híján felvinni a lakásba. Sokat ér a kulturált kialakítás, amivel az autót telepakolva sem kell magunkat "szállító Józsinak" érzeni. Hogy nem lehet előredönteni az utasülést? Igen, ha 2 méter körüli tárgyakat kell vinni, már lehet, hogy jobban járunk a házhoz szállítással. A Tourer azoknak jelenthet megoldást, akik nem akarnak egyterűt, mégis szeretnének úgy pakolni, hogy ne kelljen a holmikkal sakkozni. Vagy, akik szeretnének magasan, biztonságot adóan ülni, de lehetőleg hagyományos felépítésű autóban.

És persze a japán autók rajongóinak, akik elismerően csettintenek a megvilágított gyújtáskapcsoló láttán, és nem csodálkoznak, hogy benyomva és közben elfordítva lehet belőle kivenni a kulcsot. Akik nem furcsállják, hogy az ablaktörlőt egy törlésre fölfelé, szakaszosra lefelé kapcsoljuk, és örömöt okoz nekik az a mérnöki szemlélet, ami mentén a hátsó ablaktörlő mindkét végállására tettek mosófunkciót, azok hamar civicesek lesznek. Honda-tulaj barátomat kérdeztem, miért pont a Civic, mosolygott és annyit mondott: Figyelj, én mérnök vagyok. Hallgasd meg a kézifék kattanását, és megérted. Így tettem, mert bár ismerem régről a Honda váltók finomságát, de magam előbb választanék egy jól működő automatát egy dízel kombiba. Emiatt nem értettem először: minek ide a fém pedálburkolat és a gyakorlatban keveset érő elektromos állítású lengéscsillapítás? A Honda azonban biztosan tudja, hogy az egész autó mechanikai - és elektronikai - kidolgozása van olyan, hogy levegye az embert a lábáról. Aki fogékony a precizitásra, örömét fogja lelni a kormányban és a futóműben is, ami a pesti utakon sem ráz, és egyfolytában a határozott erőt igénylő, rövid úton kapcsolható váltó valószerűtlenül rövid karján lesz a keze. A kategória talán legjobb váltója mellé sajnos a vezetőoldali tükör irányából eredő nagyon erős szélzaj is jár (legalábbis járt a tesztautónál), és az is furcsa, hogy bár a start-stop rendszer finoman dolgozik, az alapjárati vibrációt átadja a motor a pedáloknak.

Hogy a jelenleg kapható leggazdagabb, Lifestyle felszereltségű Civic mit ad 7,3 milliós alapáron? Szinte mindent, de azért az attól függ, mihez hasonlítjuk. A tesztautó csak a feláras metálfénnyel lépi túl az alapárat, nem volt benne az ADAS néven összegyűjtött vezetéssegéd-rendszer (városi vészfékező, ütközésre/sávelhagyásra figyelmeztető, holttérfigyelő) ami sokat adna a már szériában meglévő értékeihez. Hogy mit lehet ennyiért kapni? Ott a Skoda Octavia Combi Elegance 1.6 CR TDI DSG 6,7 millióért, amiben persze nincsen még xenon fényszóró, viszont benne van az egyik legjobb automata váltó. De sokkal olcsóbb a Renault Mégane Grandtour 1.6 dCi Dynamique felszereltséggel 5,9 millióért 130 lóerővel és a világuralomra törekvő japánság érzetének teljes hiányával. Hogy kinek melyik lehet a legjobb választás, az részben sajnos hitbéli kérdés. Kvázi német cseh, francia, vagy éppen japánnak álcázott angol? A Honda Civic nagyon jó kocsi, és megnyugtató vele az autózás. Akinek bejön a műszerfal és a külső, na meg a hangsúlyozott japánság, az nem fog csalódni benne, dízelként sem.