Fogyasztás? Nem tényező! SEAT Toledo 1.6 TDI CR teszt

Tavaly mutatkozott be, idén lépett piacra a SEAT Toledo negyedik generációja. Az a negyedik generáció, ami - a négyajtós második és a meredekhátú, már-már egyterűs harmadik után - végre ismét ötajtós, de klasszikus limuzinforma. Olcsó autónak szánják, ám miként az a tesztautó esetében is látható, inkább formája fogja eladni, mint az ára. Legalábbis a listaárával aligha fog rajongókat fogni. Hogy mennyi az annyi, azt inkább le sem írjuk itt a cikk elején, ne ijesszen el senkit. Kezdjük inkább azzal, hogy a jellegzetesen SEAT, dinamikus, egészen kecses forma tényleg kellemes és már-már dinamizmust sugalló. A csúcsfelszereltségű Style esetén ködfényszórós, alufelnis, jó kiállású. Az ajtók nyílási és záródási hangja már lelombozó, megteremti az olcsóautó-hangulatot, az ülésekbe huppanva pedig vegyes kép fogad. Formázásuk enyhe, tartásuk szintén az, tömésük viszont legalább nem puha, így ha nem is feltűnően komfortosak, közepes távokon tesztelve kényelmetlennek sem mondhatók. Ami viszont elismerésre méltó, az a helykínálat. Széltével, magasságával, de még hosszával is tágas az utastér, a hátsó lábtér pedig egészen nagyautós. Az ülés ott könyöktámaszos, síalagutas és még három felnőttnek is egészen elfogadható méretű. [BANNER type="1"]
A Style kéttónusú műszerfala ránézésre egészen barátságos, a világosabb és sötétebb szürke plasztikokat a szellőzők körül még némi króm(ozás) is feldobja, nem is bántó, hogy az ajtók könyöklőjének kivételével az összes felület kemény. Ami zavaró, az az első ülések közötti, filccel zörgésmentesített rekeszes első könyöklő műbőr borítása - nem kellemes rajta kart tartani. Ezen kívül egyetlen további - megbocsáthatatlan - bűne van a Toledónak: hátsó, a Style esetében alapáras elektromos ablaka elölről nem vezérelhető. Mit csinál apuka, ha a kölök lehúzva hagyta az üveget, mielőtt kiszállt? Kiszáll ő is, közben persze a kulcsot bent hagyja, sőt, még a gyújtást sem veszi le, szépen hátrabaktat, kinyitja az ajtót, felhúzza az ablakot; alternatív megoldásként a hosszú és széles utastérben tornászmutatvánnyal nyúl a hátsó ajtón lévő kapcsolóhoz.
Ezt leszámítva a Toledo több mint élhető. Van komfortindex, a Style-ban automata klíma, természetesen távirányítós központi zár, szerény összegért (Style akciós csomag: 129 540 Ft) 6 hangszórós, egészen jó hangzású, USB-ről is táplálható audiorendszer, Bluetooth-kihangosító, guminyomás-szenzor és visszagurulásgátló, valamint az alufelni miatt fontos hátsó tárcsafék is. Kormánya alapáron elektromos szervós. Parkoláskor - főként kívülről - kissé hangos, a vezetési élményt viszont izoláló. Sok jó az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóműről sem mondható. A 215/45 R16-os abroncsokkal a csillapítás kevés, az úthibák jól érezhetők, a hangolás ugyanakkor lágy, a kanyarodási oldaldőlés számottevő.
Két kimagaslóan jó pontja azonban mégis van a Toledónak. Ez a kettő pedig nem más, mint az eleje és a vége. Utóbbi az alaphelyzetben is 550 literes, csupán támladöntéssel is csekély lépcsőjű padlós, 1490 literes kaptárrá bővíthető, az ötödik, 1 méter széles, 1 méter magas nyílást adó ajtó miatt jól is pakolható csomagtér miatt, előbbi pedig motorja okán. Na persze, hiszen a tesztautóba a Toledo-kínálat csúcsmotorja került, a SEAT terminológiájában TDI CR-nek hívott közös nyomócsöves TDI.
Egészen jó zajszigeteléssel, inkább csak hidegen hangos járással. Komoly, 1500 1/perctől élvezhető 250 Newtonméter nyomatékkal, melynek köszönhetően a viszonylag könnyű, dízelmotorral is mindössze 1190 kilogrammos ötajtós 10,1 másodperc alatt „százon” van, s akár 190 km/órás tempóra is képes. Persze a lényeges nem ez, hanem az, hogy a kissé ércesen kapcsolható, ötfokozatú váltó jól áttételezett, a 130 km/órás utazótempó 2400 1/perccel futható, s ilyenkor sík úton 5 liter alatt fogyaszt a gázolajos Toledo. Tesztátlagunk viszonylag sok 130 km/óra körüli tempóval megtett autópályázással, amúgy meg városi rohangálással lett 5,1 l/100 km. Ha még némi országúti andalgást is vegyítettünk volna bele, talán még a gyári, 4,4 l/100 km vegyes értéket is sikerült volna megközelíteni.
Takaros és takarékos autó tehát a Toledo, legyen is persze az, hiszen ára is van, a Style csúcsfelszerelésű TDI (egyebek mellett 6 légzsákkal, ESP-vel, elektromos ablakokkal és tükrökkel, távirányítós központi zárral, alufelnivel és automata klímával, MP3-olvasós CD-rádióval) 5 368 200 forintba kerül. A tesztautó pedig néhány extrájával, fűthető első üléseivel, sötétített hátsó ablakaival, Style akciós csomagjával és hátsó ablaktörlőjével, valamint fehérként is felárért adott fényezésével több mint 5,8 millió forint lenne – listaáron. Erőteljes flottakedvezménnyel persze lehet még csinos menedzseri autó a Toledo is, hogy a fogyasztás ne legyen tétel. Megjegyezzük persze, hogy túlzottan erős a verseny, hiszen a Skoda például olcsóbban adja a Toledóval közös gyártósoron készülő Rapidot, de személyes ajánlatkéréssel még az új, sokkalta komolyabb Octavia felára is elenyésző lehet, úgy pedig hiába csinos a Toledo, csábereje már nem lesz elegendő.