Francia harmónia jó motorral – Renault Megane TCe 140

Számtalan tesztautónál jött már elő az a felismerés, hogy a tavalyi, vagy azelőtti példány mintha jobb lett volna. Változhat a gyártás, változhatnak az alkatrészek egyetlen modellciklusban is, és még a frissítés előtt is lehet ordítóan különböző két autó, amiknek elvileg ugyanolyannak kéne lenniük. Legutóbb a Talismannál éreztem feltűnő minőségváltozást és kicsit féltem, milyen lesz majd a Megane újra. Legnagyobb meglepetésemre, még mindig ez van a leginkább egyben a franciák kínálatában,

megjelenésekor is korrekt volt már, ma szinte pont ugyanolyan.

Most egy GrandCoupéhoz volt szerencsém, bár ezt a kupé elnevezést szerintem ne erőltessük, pont ugyanannyira kupé, mint szellemi elődje, a Fluence, vagyis semennyire.
Csapott tetővonal? Nincs, ez egy teljesen hagyományos, valójában szép szedánforma, az egyetlen jelentős formai játék talán a hátsó ablakok mögött a C-oszlopon figyelhető meg. A lemezbe formált, továbbvezetett ablakvonal ügyes kis geg, alatta csinosan domborodik a sárvédő lemeze, ahogy elöl is. Igazából ez a forma nekem olyan, hogy jó ránézni, pláne ez a Szahara bézs fényezés emeli ki talán a legjobban a vonalait, legyen bármilyen fény. Érdemes figyelni továbbá a fényszórókat, ezek az alap halogén izzós egységek az Edge Light ledes menetfény csíkokkal. Ezen a ponton érdemes számolgatni a forintokat, mert

ha másra nem is költünk az Intens alapfelszereltségén túl, a Pure Vision ledes lámpákra mindenképp megéri.

Erősen ajánlott is, mert az alap lámpák fénye finoman szólva is hervasztóan gyenge. Jó pont viszont a Megane-nak fénytechnika terén, hogy elöl-hátul van nappali menetfénye.
Ha már nappali, érdemes az utastérbe huppannunk, mert ez minden francia autónál egy lényeges sarokpont. A bőrülés az, ami nem épp lényeges a Megane-nál, feláras is, elégedjünk meg az Intens alap kárpitjával, akkor is többet kapunk, mint más márkánál felárért.

Az ülések borítása javarészt plüss, amivel megidézi a klasszikus modellek hangulatát.

Ez a tűző napon sem melegszik fel égetően, a nyári melegben sem fáj ráülni, a tapintása kellemes és a mintázata is szép látvány. Jól formázottak az első ülések, én még állítanám lejjebb is, de szerencsére még mindig alacsonyabb a legalsó pontja, mint mondjuk egy Skodában. Hátul hatalmas a lábtér, fejtér is van tisztességgel, a hangulat sem rossz, mivel a fekete kárpit mellé világos plafont kapunk. A kormány mögött ülni jó, ha már nem zavar semmi és nem kényelmetlen hosszú távon, akkor jól ki van találva, hiszen tömegtermékről beszélünk, ezt kell tudnia. [BANNER type="1"]
A Megane anyaghasználata nem rosszabb egy Talismanénál, szögre ugyanazokat a kapcsolókat és kezelőszerveket kapjuk a multimédiás egységekkel együtt. Az Intens ráadásul már Multi Sense rendszert is ad változtatható színű hangulatvilágítással, szóval a hangyányi prémium beütés azért megvan. Multimédiából kétféle létezik, ez a kisebb, 7 colos és fektetett kijelzős, ennél tovább nem is mennék, mert már erre is kérhetünk navigációt, Apple Carplayt pedig alapból tud, és így legalább megmaradnak a klímapanel részben fizikai kapcsolói. Ez a félig érintőgombos középkonzol szerintem még mindig nem a legjobb, a matt felület gyűjti az ujjlenyomatokat, nem szép látvány, bármennyit is takarítsuk. A kormány bőrborítása kellemes, jól formázott a karimája és az átmérője is pont ideális. A kormányzás elektronikus rásegítésű, de ennek a semleges kezelhetőségnek itt valahogy helye van, a könnyed kormányzás jól áll a Megane-nak.
Pontosan és akadásmentesen kapcsolható a hatfokozatú kézi váltó, egészen más ez, mint az R.S. Trophy-ban. Nem rossz terelgetni, ez a fajta semlegesség kellemes élmény, amikor csak a közlekedés és az A-ból B-be való eljutás a lényeg. Futóműve lágy rugózású, a 16 colos felniknél véletlenül sem vennék nagyobbakat, a ballonos abroncsok is elnyelnek néhány hibát, ami szintén jót tesz a komfortnak. Az egyszerű futóműnek persze vannak határai, amik a Megane szedán esetében túl hamar érhetőek el, elég egy egészen apró úthiba, vagy csak egy hupli a legenyhébb kanyarban, és máris elpattog. A menetstabilizáló folytonos működését a teszthét végére már megszoktam, de nem jó érzés, amikor 70-nél érezzük, hogy egy kerék biztosan nincs már az aszfalton. Erre figyelni kell, de a legtöbb helyzetben, amikor jó az útburkolat, akkor pihentető az utazás. Csöndes az utastér és kiváló a klímakomfort, szinte az indítás pillanatától hideget fúj, hamar lehűti az utasteret, ami a 40 fokos hőséget kerülgető teszthéten áldás volt.
A Megane legfontosabb részlete természetesen az új motor, ami a Daimler-féle 1,3-as turbós benzines. Ma már nincs szívó a Megane-hoz, ez a belépőmotor 115 lóval, most viszont az erősebbik, 140 lóerőset próbáltuk.

A hengerűrtartalomtól nem kell félnünk, pláne úgy, hogy ez négyhengeres,

míg például a PSA csak egy decivel kisebb motorja már háromhengeres. Ennek az 1,3-asnak a járását szinte észre sem lehet venni, alapjárati rezonanciája alig van, kiforgatva is egészséges, semmi kellemetlen nincs benne. Erőből is van elég, 1600-as fordulatszámnál tetőzik a 240 Nm nyomaték, könnyen megindul és magasabb tartományokban is lendületesen használható, autópályán 6. fokozatban bátran indítható előzés. A több mint 900 kilométeres teszthét alatt 5,3-5,5 literes fogyasztásokat írt, ezzel szemben tankolás szerint 6,3 litert evett. Tekintve, hogy autópályán úgy 400 kilométert tettem meg vele, ez messze nem mondható soknak, már-már dízeles érték. Összességében kellemes autó, még így, 2-3 évvel az első negyedik generációs Megane tesztautó után is ugyanaz az érzésem, hogy korrekt, és az is biztos, hogy ennél jobb motor sosem volt még benne.