Franciáznál 3,5 millióért? Citroën C5 Tourer HDi használtteszt

Minap írtunk a legnépszerűbb importmodellekről, egyetlen Citroën sincs a top 20-ban, a márkák között pedig 11. helyen szerepel a francia márka. Nem ez kell a népnek, de azért látható, nem mindenki zárja ki a gallokat. A franciáknak ugyanis úgy általánosságban van egy óriási előnyük: az átlag feletti értékvesztésük. Hátrány ez az első tulajdonosoknak, előny a használtan vásárlóknak. De - a jelentős újkori akciókkal - azért az újonnan vásárlók sem mindig járnak rosszul. A legtöbb magánvásárló újban persze nem is gondolkodhat, marad a használt. Láttuk, vágyautó a 3-as BMW és a Volkswagen Passat. Aki befutott(nak szeretné érezni magát), az már BMW-t szeretne, aki "csak" egy tisztes családi autóra vágyik, az Passatot áhít - legalábbis a legtöbb esetben. Előbbre szerepel (sokszor), a márka, mint maga az autó, amit kapunk a pénzért. Sokan például nem is gondolják, hogy nyugodtan lehet venni francia autót is, a germánoknál olcsóbban és ma már egyáltalán nem rosszabb megbízhatósággal, nem ritkán jobb ellátmánnyal, kényeztetőbb szolgáltatásokkal.[BANNER type="1"]
A középkategória legkényelmesebb (nem mellesleg szintszabályzós, hidropneumatikus) futóművét kínálja például a Citroën C5, négykerék-kormányzással is elérhető volt a mostanság kifutott Renault Laguna III, hibridként (úgy ráadásul összkerékhajtással) is létezik a Peugeot 508 - csak néhány példa arra, hogy igenis lehet érdekesség egy francia középkategóriásban is. Ezúttal egy Citroën C5 került látóterünkbe, aminek különlegessége, hogy az erősebbik 2,0 literes dízellel szerelt, megvan benne a csak a nagyobb motorokhoz kínált hidropneumatikus futómű, és nem mellesleg nem külföldről behozott, hanem hazai, első gazdás. Nem túl meglepő módon valahai céges, egy bank vezetőjét szolgálta. Minden kötelező karbantartást megkapott, 3,5 év alatt 111 ezer kilométert futott, éves átlagban tehát 31 ezer kilométer került bele, ami teljesen reális. Ha a mai autókat nézzük, sajnos azt kell mondjuk: elismerésre méltó, hogy ez alatt a kötelező karbantartásokon túl nem igényelt lényegében semmit.
További előny, hogy ilyen óraállással még senki sem kell úgy érezze, hogy "időzített bombában" ül. Még bőséggel van tartalék a kuplungban, a váltóban és a motorban is. A kívülről makulátlan autóban egy-egy utastéri műanyagon látszik csupán, hogy nem teljesen új autóban ülünk, azokon sem vészesen. Ma is ez a C5 fut még, pedig a széria nem friss, 2007-ben jelent meg, 2008 óta van piacon. Viszont hiába volt ez a C5 az elsőnél jóval németesebb autó, még mindig annyira francia, hogy formája kellően avantgárd volt, nemigen öregedett meg. Kopásmentesek a kárpitok, a fix közepű, ott sok gombbal tarkított kormánykeréken még csak nem is igen fényesedett ki a bőr, ahogyan a váltógombon sem.
Marasztaló az utastér, olyan kényelmesek a masszív oldaltartású első ülések! Hátul sem rosszak, lábhely korrektül van, a középső padlódudor minimális, ám kategóriaátlag, hogy csenevész a középső hely. Az elektromos ablakokból nincs kispórolva az egyérintéses végigfutás, a kétzónás klímánál nem csak a hőmérséklet, a fújás iránya is oldalanként szabályozható. Apróságok ezek, de azért fontos kényelmi tényezők. Ez az autó márpedig a kényelemről szól. A Hydractiv III hirdropneumatikus futómű a 17 colos kerekekkel is messze átlag feletti csillapítást ad, ugyanakkor imbolygás sincs. Van viszont gombnyomásra változtatható hasmagasság, és ez már nem az a generáció, ami a parkoló autót a járdára ereszti. Ha úgy tetszik, a hagyományos kombi egy rejtett szabadidő-autó, gombnyomásra növelhetjük a hasmagasságát, 70 km/óra felett persze automatikusan is enged abból, hogy kisebb legyen a légellenállás, a menetzaj és a fogyasztás is. Ilyet bizony konkurensei nem tudnak, egy kategóriával feljebb, prémiummárkáktól kapnánk - jóval drágábban - hasonló lehetőségeket adó légrugózást. Ha azokhoz mérjük a Citroën rendszerét, tökéletesen megbízható, nem drágábban javítható, de már az elektronikusan vezérelt lengéscsillapítós társaihoz mérten sincs elmaradása.
Milyen a motor? A hagyományos gyújtáskulcsot elfordítva azonnal megerősíthető: a franciák dízelt nagyon tudnak gyártani. Lágyan jár a 2,0 literes, itt 163 lóerős, 10 másodperc körüli 100 km/órára gyorsítást adó HDi. A 340 newtonméteres nyomatékcsúcs 2000-3000 1/perc között konstans, de lejjebb sem lusta a motor. A váltó semmi extra, de nem is rossz, kicsit hosszú, kicsit bizonytalan úton, de akadásmentesen kapcsolható; talán lehetne hosszabb áttételezésű, a 130 km/órás autópályás tempónál hatodikban is közel 2500 1/perc a fordulatszám. Nem kérdés, hogy onnan is combos a gyorsítás. A fogyasztás (szabálykövetően) így is csak 6 liter körüli pályán is, városban persze 1-1,5 literrel többel kell számolni - ez is kategóriátlag.
Átlag feletti viszont a jól pakolható, a futóművel liftezhető küszöbű, sík felületekkel határolt (535-1490 literes) csomagtérméret, az alatti a vételár. Ezt az autót ugyanis 3,49 millió forintért rakta ki egy kereskedés. Hasonló méretű és teljesítményű, ilyesmi korú autók vannak ugyan ennyiért, de nem ilyen futóművel. Ha kényelemre vágyunk, netán időnként fontos az átlag feletti hasmagasság, de nem kívánunk SUV-val járni, akkor a C5-nél nincs jobb választás, de a kétség kívül odaítélhető, a "a kategória komfortbajnoka" cím miatt is érdemes lehet gondolni rá.