Fúróval tekerték? Range Rover Evoque használtteszt

Bő 3,5 évvel ezelőtt teszteltem a már frissített Range Rover Evoque-ot, a Range Rover első crossoverét, ez ugyanis a terepjáró márka (első) kompakt luxus crossover modellje. Már utóbbival is szinte minden fontosat elmondtam róla, de a 2014-es teszt minden szavát vállalom a mai napig. Most pedig egy 2,5 éves, közel 80 ezer kilométert futott példányt mutatott használt autói közül az importőr. Bár ez az autó korával és futásával simán beleférne a márka Approved kínálatába, mivel első és hátsó lökhárítóján is van karc, hátsó ablaküvegének gumijánál sérülés, bal hátsó ajtaján pedig egy minimális horpadás, ezek miatt nem illik rá a "hibátlan külső" jelző. Mint azt, Götz Pétertől, a forgalmazó használtautó üzletágának vezetőjétől megtudtam, ezeket még számukra sem éri meg javítani, jobb eladni így, hiszen a használati értéket egyáltalán nem befolyásoló, nem is feltűnő sérülésekről van szó. A vevő pedig így még kellően jó árat kap.
Ezt az Evoque-ot most 11,49 millió forintért kínálják, még októberig érvényes gyári garanciával. Nyilván most sem olcsó, de ha azt nézzük, hogy újonnan 19,75 millió forintba került, most tényleg egészen jó ajánlat. Állapota nagyon meggyőző, ami nyilván az okos kárpitválasztásnak is köszönhető: az ülések szélét sötét, belső részét világos és perforált bőr borítja. A kárpit állapota olyan, mint sok 20 ezer kilométer környéki futású tesztautóban. Ebben viszont utóbbi négyszerese van. Oké, a kopás mértéke nyilván a használótól is erősen függő. Az viszont az autó érdeme is, hogy hibátlanul megy. Futó- és kormányműve nem kopog, nem morog, nincsenek kellemetlen zörgések. Egy hajszálnyi cicergés a műszerfal felől kikapcsolt hifivel felfedezhető volt, de - tudom, nagyon durván hangzik - 11,5 millióért ez jobban elnézhető, mint ennek a duplájáért, ugyanis ilyen kaliberű új autóknál is elő tud fordulni. [BANNER type="1"]
Az Evoque hajtáslánca ismerős: a 2,2-es Ford/PSA eredetű dízel kellemes, 420 Nm nyomatékot és a 9 fokozatú automata váltóval elég hosszú áttételezést, autópályán (130 km/óránál) is 2000/perc alatti fordulatot ad. A fogyasztás az ígért 6 literest csak országúton tudja hozni, városban inkább annak másfélszerese - az önsúly közel 1,8 tonna, a 100-as sprint pedig 8,5 másodperc. Tehát valamit valamiért! Az új autónál megjegyeztem, hogy magas a gördülési zaj a 20 colos kerekekkel, ezzel most vizes úton mentem egy rövidebb kört, egyáltalán nem volt bántó. A hajtáslánc (elektronikusan zárható központi osztóművével) egyébként sokkalta többet tud, mint amit a Dynamic lökhárítói a terepszögekkel engednek. Az is biztos, hogy közúton is tud segíteni a négykerékhajtás, ami itt különféle programokat is kínál - utóbbiak természetesen az ESP vezérlését is befolyásolják. Ezeket a középkonzol érintőképernyőjén magyar nyelvű, a műszerblokk egérmoziján angol feliratokkal követhetjük. Kettős a navigáció is: a menürendszer magyar, a hangutasítás angol nyelvű. Viszont legalább ékes brit kiejtéssel beszélő, tehát nyelvleckének is felfogható. A rendszer működik, de maga a menü elég lassú, dugókerülésben nyilván jobb a Waze, itt viszont a parancsok a head-up display-re is kikerülnek. Kipróbáltam, tökéletesen működik a kihangosító is, ami szintén iszonyat fontos, mert nem mindegyik gyári rendszer az.
Tudásával pont hozza azt az Evoque, amit egy 2-3 éves autótól elvárunk, állapotával ez a példány azt az érzést keltette bennem, hogy

szinte fúróval tekerték bele a kilométereket.

Az első és eddigi egyetlen tulajdonosnak számító forgalmazónál meg is kérdeztem: mit lehet tudni az autóról. Péter nem csak azt árulta el nekem (és persze minden érdeklődőnek), hogy az autót bérautóként egyetlen használó, egy hazánkba rendelt svéd nagykövet hajtotta a karbantartást is tartalmazó havidíjas konstrukcióval, hanem azt is, hogy eddig mit és mikor csináltak rajta. Két kötelező szervizelést, közeleg a harmadik. Ezen túl csak téli-nyári gumicserék voltak, egy visszahívásos ellenőrzés, valamint egy szélvédőcsere kavics miatt, illetve egy ajtózár cseréje, aminek az oka szintén lehetett akár külső behatás. Ilyen az, ha egy autónak tiszta az előélete. Nálunk ez csak a fiatal használt autók esetén adott, esetükben is csak akkor, ha márkaszervizben tartották őket karban. Milyen jó lenne, ha minden szerviz egy központi adatbázisba írna, úgy talán minden autótulajdonos kérne is minden karbantartásról számlát. Ez persze már egy másik történet...
Az Evoque 2,5 évesen, újkori árának nem egész 60 százalékáért jó ajánlat. Pétertől pedig azt is megtudtam, hogy nem egyedi a hibátlan Evoque, ez a modell már a konszerntulaj Tata által ígért minőségjavulást hozta. A cél az volt, hogy a Lexust érjék utol, a jelek szerint pedig sikerült, a tapasztalatok alapján a terepjárós márka leginkább elpusztíthatatlannak mutatkozó modellje lett a közútra szánt Evoque. Hogy milyen lesz 10 évesen, az persze még a jövő zenéje.