Gáztöltéssel spórol - Opel Astra EcoFlex LPG teszt

Számtalanszor járt már nálunk Opel Astra, volt három és öt ajtóval, szívómotorral, turbóval, dízellel, kombiként, és stop-startosként is ismerjük kívülről, belülről, alulról és felülről, de ilyet még mi sem láttunk. Mostani ötajtós, fekete, Sport felszereltségű tesztautónk ugyanis a már szintén jól ismert 1,4 literes turbómotorja mellé gyárilag beszerelt, s a többi részegységhez hasonlóan két év garanciával fedett LPG-rendszert is kapott. A fogyasztást növelő, üzemeltetési költségeket mégis hatékonyan csökkentő kiegészítés ára 420 000 forint, ami azért jóval több, mint amennyit az utólagos beszerelést végző műhelyek kérnek azonos motor esetén.
[BANNER type="1"]
Hogy ne ismételjük magunkat, ami eme autó esetében nem lesz könnyű, most érintetlenül hagyjuk az Astra sokak szerint sportos, szerintem pusztán aerodinamikus formáit, nem fogok a kárpitokon és gombokon rugózni, de mielőtt rátérek a lényegre, gyors ismertető a felszereltséggel kapcsolatban. Jól működő navigáció, automata, de nem kanyarodó xenon-fények, nappali menetfény, ködlámpa, kétzónás klíma külön befújással a hátul ülőknek, tárolós könyöktámasz elöl-hátul, utóbbi pohártartókkal, krómkeret az ablakok körül. Azok, mármint az ablakok egy nyomásra jönnek-mennek, elöl aktív fejtámlák védenek ostorcsapás ellen, a sofőroldali kapaszkodó valójában szemüvegtartó. A hosszú utak monotonitását 7 hangszórós hifi és tempomat segít elviselni, a sofőr kényelmét ergonomikus sportülés hivatott fokozni: én nem nagyon találtam meg az igazán kényelmes beállítást, egy ismerősöm simán németesként jellemezte a jó oldal- és combtámasztásra kialakított, de túl keményre tömött széket, és ez igen találó kifejezés rájuk.

A komfortcsomagot kormány- és ülésfűtés teszi teljessé, a komor külsejű fekete autó utasterét napfénytetővel deríthetjük. Nemcsak fény, hanem szellőztetés szempontjából is hasznos ennél a színnél a tetőablak, mivel induláskor sokkal hatékonyabban lehet kétoldalt és felül is kitárt nyílásokkal átszellőztetni a belsőt, mint amikor csak az oldalablakok állnak rendelkezésre. A kilátás a gömbölyded karosszériából továbbra sem első osztályú, erre az elöl és hátul egyaránt működő parkolóradarok kínálnak megnyugtató megoldást.

De lendüljünk túl az apróságokon, és koncentráljunk a lényegre, ami jelen esetben a csomagtartóban, az autó alján, illetve a motortérben található. A normál esetben a pótkerék elhelyezésére szolgáló üregbe rejtette az LPG-tartályt az Opel: űrtartalma 49 liter, ami azt jelenti, hogy a gázos autóknál szokásos, maximum 80%-os töltöttséggel 39,2 liter gázt vihetünk magunkkal. Azért nem töltik tele a tartályt, hogy a fellépő hőmérséklet-ingadozással és a gáz ezzel járó tágulásával szemben védett legyen az amúgy a legnagyobb európai gyártótól, az olasz Landirenzótól származó rendszer.


A tartályból egy több feladatot ellátó multiszelepen át távozik a gáz: van egy főcsapja, amivel egész egyszerűen elvágható az üzemanyag útja, innen indulnak a védekezési céllal gumiburkolattal bevont rézcsövek a motortér irányába, és velük párhuzamosan elvezetve az elektromos kapcsolatot biztosító vezetékek a speciális LPG-vezérlőegységbe. A csövek és vezetékek az autó alján az előírásnak - gázcső és kipufogó távolsága minimum 10 cm - tökéletesen megfelelően, szépen elvezetve futnak végig a motortérig, ahol becsatlakoznak a reduktorba. A reduktor amolyan nyomásszabályzó berendezés, ami gondoskodik arról, hogy a tartályból érkező gázt megfelelő nyomáson továbbítsa a rail-sornak hívott LPG-befecskendezéshez.

A rendszer még egy fontos elemet tartalmaz, a speciális gázkompjútert, melynek szerepe megegyezik az autó saját vezérlő-elektronikájával: a befecskendezési idők és mennyiségek megadásával irányítja a rail-szelepek munkáját. Kicsit olyan, mint egy élősködő, mivel a normál kompjúterhez csatlakoztatják, és annak jelei alapján adja a parancsokat a gázrendszernek, miközben az alapvezérlés továbbra is úgy gondolja, hogy ő irányít. A kenést nem igazán biztosító LPG üzemhez megerősítették a szelepeket és a szelepfészkeket, arról pedig, hogy épp milyen üzemanyaggal akarunk haladni, az utastérben található kapcsolóval dönthetünk. Azt fontos tudni, hogy a gázos autókban mindig kell, hogy legyen benzin is, egyfelől azért, mert minden esetben ezzel indul a motor, s amíg a gáz nem éri el a kompjúteren beállított 30-40 Celsius fok körüli üzemi hőmérsékletet, addig azzal is forog. A másik ok, hogy nagy fordulatszámon turbós motorba nem tud elegendő gázt fecskendezni a rendszer, ezért ilyenkor kis spriccekben benzin is jut a hengerekbe.


A harmadik ok, amiért érdemes mindig hagyni pár litert benzint, akkor is ha csak LPG-vel közlekedünk, az az, hogy az Astra ugyanazon a szintjelzőn jeleníti meg a tartályokban levő benzin és gáz mennyiségét, de míg előbbi viszonylag pontos képet ad a rendelkezésre álló naftáról, a gáz esetében jobb az óvatosság. A multiszelep belógó végén ugyanis a wc-tartályokban is látható, úszó jellegű szintjelző kart alkalmaznak, ami elég pontatlan, sőt, megbízhatatlan a tartályban maradó gáz mennyiségét illetően, ez természetesen az anyag eredendően nem folyékony halmazállapotának is köszönhető. Útközben simán volt olyan, hogy már a kútra akart zavarni, de még vígan futott gázzal, majd egyszer csak magához tért, és megmutatta, hogy még legalább 10 liter LPG lötyög a fánkban. Az autóval általunk felkeresett váci Gázautós-Centrumban elmondták, hogy ez normális és nehezen elkerülhető jelenség, ők LED-es szintjelzőket szoktak beépíteni, ami a gáz mennyiségét illetően nem túl informatív, de a végkimerülés kezdetét megbízhatóbban mutatja.

Amikor kifogy a gáz, és betérünk a töltőállomásra, akkor az autóhoz mellékelt töltőszelepet kell becsavarnunk a benzinbetöltő lyuk mellett elhelyezett gáztöltő nyílásba. Ahogy a töltőfejre is kiírják, LPG-t önállóan nem, csak a kutas közreműködésével tankolhatunk. A 80%-os töltöttséggel nem kell óvatoskodni, az LPG-kútfej automatikusan leáll, amikor elegendő gáz került a tartályba. Mivel a tartály elfoglalja a pótkerék helyét, ezért ezekhez az Opelekhez defektjavító szettet adnak, ami az első ülés alatti fiókban található. Felmerülhet, hogy miért nincs az autó elején és hátulján a gázautókra kötelező piros LPG-feliratú matrica, erre az Opelnél sem tudtak válaszolni, az autó levizsgázott, megkapta a szükséges dokumentumokat, de a szélvédő-plecsni elmaradt.
Már említettük, hogy a gyári garancia a gázrendszerre is vonatkozik, csak nem szabad elfelejteni, hogy a gázautók szerelése külön engedélyt, speciálisan kialakított műhelyt és szerszámokat igényel. Az Opel szervizhálózatában jelenleg 8 ponton tudják fogadni az LPG-s ügyfeleket, de ezek bővítése folyamatban van, s hamarosan további műhelyekben is megteszik a szükséges lépéseket, egy-két éven belül a 20-at is elérheti az opeles gázszerelők száma. És akkor térjünk át a mennyi? kérdésre, azaz arra, hogy milyen előnyöket jelent anyagilag a gázautó használata. Mivel az autót többen használtuk, és nem mindannyian LPG-vel, ezért benzinre vetítve, forintban tudjuk megadni az értékeket.

A teszthét alatt 439 kilométert tett meg az autó, a végelszámolásnál tankoltunk bele 14,83 liter 95-öst 6420, és 29,18 liter LPG-t 7292 forint értékben. Ez összesítve 13 172 forintnyi üzemanyagköltséget jelent, ami benzinárral leosztva 31,76 literes teljes fogyasztásnak felel meg, ami 7,2 l/100 km-es benzines átlagot ad. Ha ugyanebbe a képletbe az LPG literárát helyezzük, akkor pontosan 12 l/100 km az autó fogyasztása, a lényeg azonban leginkább a futásköltség, ami tesztünk alapján 100 kilométerenként 3000 forintra adódott, az pedig 6,9 l/100 km-es benzines fogyasztással egyező, magyarán 140 lóerős turbómotortól kedvező. Ezt körülbelül 20% országúti és 80% városi közlekedéssel sikerült összehozni. Az Opel által megadott vegyes érték benzinnel 6, LPG-vel 7,9 l/100 km; városra 7,9 literes benzin- és 10,6 literes gázfogyasztást prognosztizálnak, azaz az Astra egész jól hozta a gyári értékek alapján várható valós átlagot.


A gázüzemre való átállás erősített hátsó futóművet is hozott, a defekteket a már említett ülés alatti fiókban található javítószettel lehet elhárítani. Az Astra LPG körülbelül 59 000 kilométer alatt hozza vissza felárát, az 1,4-es turbós benzineshez képest 15%-kal kedvezőbb CO₂-kibocsátás mellett. Elsősorban tehát az átlagnál többet autózók számára térülhet meg a kettős üzemű Astra használata, a flottavásárlóknak nyújtott kedvezményekkel pedig akár már 50 000 km alatt is pozitív lehet a mérleg. Jelenleg a várakozásokhoz képest egész nagy az érdeklődés az Opel által kínált LPG-s változatokra, bár az is igaz, hogy az LPG árának emelésére vonatkozó legutóbbi tervek kicsit visszavetették a kedvező literáron kínált üzemanyagra váltók számát. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy nemcsak menet közben, hanem a csomagtartónál is apasztott literekkel kell számolni.