Gumid mindig legyen! – MX-5 2.0

Ilyen egy igazi élményautó. Akkor tudok igazán jót szórakozni egy kocsival, ha közben nem érzem azt, hogy minden pillanatban meg akar ölni vagy minimum bántani. Oltári jó egy BMW M2, a GT-R-ről meg ne is beszéljünk, de egyrészt irgalmatlanul drágák, ráadásul utóbbi árából akár két M2 is kitelhet. Persze, az egyik alig több mint négy, a másik meg kevesebb mint 3 másodperc alatt százon van, de közúton még meg se lehet közelíteni a határaikat, vagy egyáltalán kihasználni, amit tudnak. Egy MX-5 viszont bármelyik pillanatban, akárhol hatalmas élményeket tud okozni, és közben nem akarja sem letépni a fejemet, sem elveszteni a jogosítványomat. Most az erősebbik motorral, a kétliteressel próbáltuk. Te jó ég!

Passzol, mint egy jó ruhadarab. Annyira pici az egész autó, nincs négy méter, ráadásul csukott tetővel is csak 1 méter 23 centi magas, konkrétan a derekamig ért. Az egész olyan, mint egy cipő, inkább felhúzni kell, mint beleülni, de ha sikerült bemászni a szűk ajtón, már csak a fantasztikus tartású Recaro bőrülések alját kell megtalálni, ami olyan bokamagasságban lesz. Csak ereszkedünk lefelé, aztán amikor átlagosan jó lenne, onnan még van 2-3 centi. Minden nagyon közel, tenyérrel kormányzásról le kell szokni, mert beleér az ujjunk a szélvédőbe, ugyanígy az integetős elengedés is elmarad.

Patent a beltér. Muszáj a belsőről sokat beszélni, mert annyira jó az egész, ha jobb oldalon ülnénk, akkor egy araszon belül lenne a kormány, váltó, kézifék, így át kell nyúlnunk a kéziért a váltón, de persze szokható. A kormány annyira jó méretű és vastagságú, ennél jobb már nem is lehetne, ahogy a váltógomb se. A kis gombóc vékony rúdon alapjáraton remeg, mintha apró motorokkal direkt rezegtetnék, kétlem, hogy ez véletlen. Ráadásul erősen, simán zsibbasztotta a tenyeremet, de ezzel tökéletesen azt éreztem, hogy az ott már maga a vas, amit terelgetek.
Minek a nagy hifi? Nem túlzottan érdekelt a multimédiás rendszer ilyen vezetési élmény és hangok mellett. Az utolsó napokban kapcsoltam csak be, meg babráltam a rádiót. Pontos, könnyen használható, ahogyan a Mazdánál ezt megszoktuk, a kijelzőt viszont szívesen elpakoltam volna. Kilátni amúgy inkább vicces, mint zavaró, mivel pontosan tudjuk, hol van az autó orra, nem hoz zavarba, hogy a motorháztető és a középső tükör között például néhány centis résen látunk csak előre, de jól van ez így, a két domborulat az orrán is csak mosolyra fakaszt. Nem is kéne a középső tükör, a két oldalsóban látni, mi történik a kocsi mögött, mert a fara nagyon szűkre húzott.

[BANNER type="1"]
Vezetni nem egy álom. Annál sokkal, de sokkal valódibb, közvetlenebb és hatalmas élvezet. A kormányzás tűpontos, mindig tudjuk, hol járnak az első kerekek, a váltót keményen kell kapcsolni, a gázreakció rettentő gyors, a hangja meg letaglózó. Nem mély, nem hangos, ércesen, durván, rekedtesen szól a kétliteres, amivel lehet gazdaságosan is közlekedni, de mégis ki akarna, ha 4-5 ezerig pörgetve ennyire jól szól? A gatyánkat úgysem eszi le, tuszkoltam én benzint a torkán, de nem ment följebb a fogyasztása 8,5 liternél, ami egyszerűen zseniális.

Riszáló. És ott az önzáró differenciálmű, a kétliteres 160 lovas verziót már ezzel szerelik. Nem kell küzdeni azért, hogy kitegye a fenekét. A kormánytól balra kapcsolható ki egyrészt a start-stop automatika, amit nyomva kell tartani, hogy deaktiváljuk, másrészt a kipörgésgátló, ami szinte érintésre is kikapcsol. Ebből is látszik, mi volt fontosabb, és pont olyan helyen van, hogy egy kormánytekerés közben épp csak ki kelljen nyújtani az egyik ujjunkat, hogy elérjük, ha jön egy keresztben is vehető kanyar. Ezt a kocsit kilinccsel előre tervezték!
Megéri! Bent egyáltalán nem érezni azt a dőlést, amit a karosszéria egy kanyarban művel. Ezzel a motorral már épp egy kicsit nehezebb egy tonnánál, de nem sokat számít. Futóműve, ha kell kemény, ha kell, akkor meg nagyon lágy. Nem tudom, hogy csinálja, de nem is érdekel. Csak az, hogy borzasztó masszívan és fantasztikus tapadással lehet vele csapatni erdős szerpentineken, közben meg nála finomabban semmilyen sportautóval nem lehet átevickélni egy fekvőrendőrön. Aki a számokban hisz és attól érzi jól magát, ha minél hamarabb százon lehet, annak nem fog tetszeni az MX-5. Mi többiek, akik a mindennapokban is a legális élményeket keressük, gyűjthetünk egy ilyen kétliteres ND-re. Én már elkezdtem!