Gyűjteménybe való BMW kabrió - 325 Ci használtteszt

Nem is olyan régen, pontosan egy hónapja írtunk egy egészen szép, de azért közel 200 ezer kilométert futott, s már 13. életévét taposó BMW E46 320i-ről (mindezt ráadásul péntek 13-án). Megnéztük továbbá, hogy „kell-e félni az E46-os 3-as BMW-től?”, s megkaptuk több forrásból, hogy kell, s aki jót akar magának, az soros hathengeres benzinessel veszi. Nem rossz a 320i, de még jobb egy 325i, s még sokkalta az egy kabrió 325 Ci. Ami ráadásul az utolsó vászontetős 3-as kabrió, hiszen az E46 utódjának számító E90-es szériából már keménytetős kabrió készült (E93-as kódnéven), a mostani F30-ból pedig már nem is lesz Cabrio, hiszen helyét a napokban kiszivárgott képeken már látható 4-es Cabrio veszi át. Így aztán egy szép E46 Cabrio, pláne 325 Ci-ként igazi gyűjteménybe való darab. Ilyet vezethettünk a héten, ráadásul egy makulátlan, s kivitelével is exkluzívnak számító, amúgy épp eladó példánnyal.
A 2004-ben itthon vásárolt, azaz hazai forgalomba helyezésű gép ma, illetve már hosszú évek óta második tulajdonosánál van. Az autónak nem az a különlegessége, hogy vezetett szervizkönyvvel rendelkezik, hanem az, hogy tulajdonosa a motorfelújításra szakosodott Fortuna Bt. ügyvezetője, Kajári Zoltán, aki a gyári előírásoknál is szigorúbban tartja karban autóit. A BMW is az előírtnál gyakrabban, 10 ezer kilométerenként kapott – természetesen a gyári normának megfelelő – olajat. A 9 éves autónál különlegesség az is, hogy a mai napig is kizárólag BMW, gyári eredeti alkatrészek kerültek bele. Csak idén komplett futómű-felújítást kapott, az összes szilent cseréjével, gyakorlatilag új benne a kuplung, de az sem kis szó, hogy másfél szezont futott Bridgestone nyári és egy telet szolgált Yokohama téli gumiabroncsok járnak hozzá, s túl van a motor összes szíjának és feszítőjének cseréjén is. Csak a friss nagyszerviz és az abroncsok értéke (kedvezményesen is) több mint 1 millió forint, de ez persze nemigen érvényesíthető a piacon. Legfeljebb megadja annak a lehetőségét, hogy az amúgy gazdag, és egyedi felszereltségnek meg lehessen kérni az árát.
A kívülről gyöngyházfekete, belülről világos bézs bőr belsős kivitel eleve különleges és ritka kombináció, de ha ez nem lenne elég, a kormány és a műszerfal fabetétes. És az ehhez az autóhoz még passzol is az. Van továbbá bi-xenon fényszóró, automata légkondi, a hifi HarmanKardon, mélynyomós, kormányról vezérelhető CD-rádiós, az ülések (még a fejtámlák is) elektromosan állíthatók, a tükrök és az ablakok ugyancsak, s a tető is teljesen elektromos mozgatású, nyitásához, illetve zárásához csak egy-egy gombot kell nyomni. A csomagtér nem kicsi, nyitott tetővel is alig kisebb, mint zárttal, 260-300 literes. [BANNER type="1"]
Zenghetünk persze ódákat a szervizeltségről, a garázsban tartottságról vagy az ellátmányról. Ezt az autót még úgy is vezethetősége adja el, hogy hibát nemigen lehet rajta látni. Na jó, ha nagyon akarjuk, akkor fel lehet őket fedezni, de inkább csak úgy, hogy azokat a nem az átverésre játszó tulaj megmutatta: a bőr kárpitozás a könyöklőn megkopott, egy festés fillérekből rendbe fogja hozni. Az első lökhárító egyik sarka picit karcos, a hátsó hajszálnyit egy oszlopot talált el. Egyikhez sem szabad hozzányúlni, egyik sem zavaró, komolyabb sérülés pedig nincs, és nem is volt az autón. Amiben viszont tényleg nincs hiba, az a vezethetőség. És ez amiatt számít különlegesnek, mert ilyen autó már ma sem létezik, s az egy-egy, ritkaság számba menő megkímélt, megtartott példányon kívül már soha nem is fog létezni.
Elöl ugyebár 2,5 literes, soros hathengeres benzinmotor dolgozik, ötfokozatú kézi váltón keresztül hajtja a hátsó kerekeket. A váltó nem egy (olcsóbban is megkaparintható, de nem ezt a luxust adó) MX-5-ösé, de azért pontos. Hiába jelentős, 192 lóerős a teljesítmény, a meglévő ESP (BMW-nyelven DSTC) forszírozott üzemben sem jellemző, hogy beavatkozna, csakis akkor, ha baj van, ha viszont nagyon bízunk magunkban, akár ki is kapcsolható. Fölösleges persze, ez az autó nem arra van, hogy elfüstöljük hátsó abroncsait. Mostani tulajdonosa sem úgy használta, hanem a hátsó üléseket nap mint nap bevetve hordta vele gyerekeit óvodába, járt vele munkába és tárgyalni, s persze jókat autózott vele, mert erre mind alkalmas.
A gázreakció olyan azonnali, amelyet néhány év múlva majd anekdotaként mesélünk, s amit unokáink érteni sem fognak, hogy miért nagy szó, hiszen a villanymotor is azonnal ugrik. Annak azonban itt még nyoma sincs, van helyette könnyed felpörgés, vérpezsdítő motorhang és 4000-nél az addig is komoly húzóerőre még egy jelentős kontrázás. Leszabályzás 7000-nél. Aggasztó zörej, lógás sehol sincs, a stabil, de egészen jól is csillapító futómű jobban egyben van, mint sok 20-30 ezer kilométert futott autóé, a kormányzás pedig precíz és szintén lógásmentes. Nyitott tetővel, erősen fülelve hajszálnyi cicergés hallható a műszerfal felől – ennek említése azonban már újautós viszonylatban is szőrszálhasogatás.
Ami pedig még a vezetési élményen felül is meglepő az a fogyasztás: vegyes üzemben, a teljesítményt nem ritkán kihasználva is 11 liter körül van az átlag. A gyári vegyes érték 9,6 l/100 km, városon kívül nem kunszt 8-9 környékén fogyasztani a 325 Ci-vel. Ez a 8 másodperces 100 km/órára gyorsuláshoz és az akár 234 km/órás végsebességhez mérten kedvező. Olcsó autónak persze nem számít az E46 Cabrio. Soha nem is volt az. A 325 Ci alapára is 12,5 millió forint volt egykor, ez a példány pedig biztosan 15 millió forint felett volt. Most 3,59 millióért hirdeti gazdája, aki teljesen tisztában van azzal, hogy van jelentősen olcsóbb példány is a piacon. Csak épp nem ilyen állapotban, nem ilyen biztosan makulátlan múlttal és nem ilyen kivitelben. Aki ezt megveszi, az biztos lehet benne, hogy tényleg műszakilag újszerű autót kap, nincs is benne semmi olyasmi, ami elromolhatna, s az E46 kabrió, pláne ezen példánnyal, valaha még valóban gyűjtői példány lehet.