Cikk2018. 07. 06.

Hagyjuk elporladni? Vétek! – Honda Civic 1.5i

Ha valamivel nincs gond mechanikusan, akkor biztos, hogy rozsdál. Szörnyű látni, ahogy a finom technika körül eltűnik a karosszéria, a népszerű békalámpás Civicet sem kíméli az idő.


Hogy is kezdődik az autókeresés? Legyen olcsó, fogyasszon keveset, nézzen ki jól, menjen is, na meg legyen tartós. Mindannyian ezekre vágyunk, ráadásul egyetlen autóba gyúrva, és ezen modellek keresztmetszete igencsak szűk. Mégis van olyan, ami a legtöbbnek meg tud felelni, de akkor is lesz egy porszem a gépezetben, ami elgáncsolja az egész koncepciót, még mielőtt bármi visszafordíthatatlanul elromlana. Naná, hogy a rozsda, a legalattomosabb ellenség, ami csak egy autóval kibabrálhat. Nem csak mendemonda, hogy a japán autók idő előtt mennek tönkre és a motor még menne, amikor a karosszériát már csupán egyetlen rozsdás csimbókon húzza maga után.

A népszerű békalámpás Civicnek is meg vannak számlálva a napjai.


Nem is volt olyan túl rég, amikor lépten-nyomon jöttek szembe az utcán, gyáriak, kicsit és nagyon tuningoltak, de jelen voltak. Ma? 42 darabot hirdetnek a legkívánatosabb háromajtósból, a ’96 és 2000 között gyártott hatodik generációból a Használtautón. Mindig is megosztó volt, hisz a nagyhifis, kiherélt kipufogósok nem építették a Civic hírnevét, ugyanakkor tudtuk, hogy remek járgány, és nem mellesleg olcsó sem volt új korában, még egy hasonlóan motorizált és felszerelt 4-es Golfnál is többe került, de még 10 éves korhoz közelítve is magas áron mentek. Ez a példány jövőre tölti a 20-at, és már erősen kijárna neki egy alapos lakatolás, fényezés, hogy ennek akárcsak a negyedét még az utakon tölthesse. Már most rá lehetne költeni azt az összeget, amennyibe került, ugyanis a teljes lakatolás karcolná a félmillió forintot. Hogy megérné-e? Tizenkettő egy tucat, mondhatnánk, de van itt valami, ami különlegessé teszi, ugyanis

a 42 hirdetett példányból jelenleg csak egyetlen ugyanilyen van.



A motor minden Honda legjobb pontja, mivel a legtöbb verzióban megtaláljuk a híres változó szelepvezérlést, vagyis a VTEC rendszert. A próbált példány egy 1.5i LS, D15Z6 motorkóddal, más néven az egyik korai VTEC-E rendszerű, egy vezérműtengelyes SOHC négyhengeres benzinmotor. A technika nem valami egyszerű, bár kevésbé összetett, mint a dupla vezérműtengelyes VTEC motorok, ez is hasonlóan működik. Hengerenként négy szeleppel dolgozik, ha éppen szükség van rá, ám a váltózó szelepvezérlés miatt folyamatosan variálja a szelepemelőket. Alacsony fordulaton képes hengerenként csak három szelepet használni, de az SOHC amúgy is csak szívó oldalon variálja őket. Magasabb fordulaton összezárnak a szelepemelő himbák és a vezérműtengely nagyobb bütykének megfelelően nyitnak.

Ilyenkor lehet kihasználni a maximális teljesítményt 6500-as fordulatnál, ami az 1,5-ös esetében 114 lóerő, amihez 134 Nm nyomaték társul 5400-nál.


[BANNER type="1"]
Kimondottan takarékos üzemre készült ez az egyszerűbb változó szelepvezérléses négyhengeres, gazdaságos üzemben világít is egy kis zöld lámpa a műszeregységben. Hatékonyságát használójánál is bizonyítja mind a mai napig, hosszabb úton 6 liter alatti fogyasztást produkál, városi dugózás mellett sem megy sokkal 7 fölé.

Tempósan megindul, ha úgy akarjuk, mindig meglepő, hogy egy ilyen japán vas mennyire könnyedén is mozog egy némethez képest.

Motorjával nincs gond, ma is fürgén pörög fel, egy pillanatnyi torpanás nincs a 19 éves vasban, ahogy a váltó is olyan, akárcsak egy új Hondában, ezekkel nem is lesz jelentős probléma. Kormányművével már voltak gondok, felújították a rudazatot és a szervófolyadék is elfolyt egyszer, a technika viszont nem kért ennél több törődést.

Kormányzásán érezni is, hogy rendben van, bár a volán a kor autóihoz hasonlóan nagy, nem rossz terelgetni a Civicet. Zavaró viszont az anyagok öregedése, mivel a kormány is erősen foszlásnak indult már, ám annál rosszabb rész nincs odabent, ha nem nézzük a karbon fóliázást, amit még az előző tulajnak köszönhetünk. Az ülések jól mutatnak és tartásuk sem rossz, persze nem is a sajátjai, ezek a sportos VTi modellből valók, ahogy egyébként a külső színre fújt lökhárító és küszöbtoldatok is. A külső nem szép, ami nagy kár, mert a hatodik generációs Civic az egyik legjobb forma a csapotthátúak között. Itt nem nyílik kétfelé a csomagtérajtó, mint elődjénél, viszont tágasabb, így még a mélyláda mellett is marad némi hely a hátizsáknak.

Rendbe lehetne rakni, és talán egy következő tulajnak meg is fogja érni. Hisz milyen más autót találunk, ami valamilyen szinten a cool faktort is kimeríti, megy is, de ha nem fontos, akkor nem zabálja le a tulaj nadrágját is? Lehet, hogy egyedül vagyok azzal, hogy egy ilyen Civicben még látok potenciált, de a sok egynégyideges között ennek a motornak még értelme is van, ráadásul kevés ilyen háromajtósban találjuk meg. Még kényelmes is, vannak elektromos ablakok, amik hibátlanul működnek, a tükröket is villanymotor állítja, egyedül a klímával kéne foglalkozni, és minden meglenne, ami a komfortérzethez szükséges.

Első autónak még kiváló lehet egy friss jogsis sofőr számára, ezzel lehet közlekedni, és még a vezetést is megtanít élvezni.