Használtteszt: Opel Astra 6 év és 300 ezer km után

Törzsközönségünknek talán már csömöre van az Astrákból, hiszen december elején egy ötajtós Astra Classic II-est mutattunk be, majd a tavalyi évet egy alig, de használt Astra Classic III próbájával zártuk. Mostani cikkünk, azaz az idei év első használttesztjének alanyát azonban nem éreztük kihagyhatónak.
Olvasónk, Attila az ötajtós Astra Classic II kapcsán írt, hogy a megkímélt példány helyett inkább egy sokat látottat lenne érdemes tesztelni, például az ő, februárban hatodik életévét betöltő, immár mintegy 300 ezer kilométert futott 1.7 CDTI motoros kombiját. Lecsaptunk a lehetőségre, s a tavalyi év utolsó napjaiban sikerült is összefutnunk Attilával.
Sokak számára elképzelhetetlen lehet, hogy hogyan tehet meg 50 ezer kilométert évente egy autó - hiszen a 300 ezer kilométeres futás 6 évre vetítve pont ennyit ad. Az átlagvásárló azonban összességében szeretne ennyit látni egy ilyen korú példányban. Nos, ez az extrémnek tartott futás simán adódhat, például jelen esetben úgy, hogy Attila futár. Az Astra újkorában még városon belüli utakkal is fárasztotta magát és autóját, manapság azonban inkább hosszútávú, nemzetközi utakra specializálódik.
Előfordul (szerencsére nem is ritkán), hogy Attila partnerei közül kap valamelyik építőipari alkatrész-gyártó egy hívást vagy internetes megrendelést: kellene egy-két, akár nagyobb méretű alkatrész 2 napon belül Németországba, Lengyelországba vagy akár Csehországba. Ilyenkor Attila begördül a Classic II Caravannal, ledőlnek a hátsó ülések, van olyan, hogy még az első is, és az alapesetben 480, üléshajtással 1500 literes csomagtérbe hosszúvillás targoncáról akár a nem magasra pakolt Euro-raklap is befér vagy (meg ne próbálják...) a műszerfal alá, fölé akár 3 méteres vasrúd (legtöbbször menetes szár) is betolható. Utána pedig 8-10 óra elteltével a kért áru esetleg egy Frankfurt környéki építkezésen kerülhet beépítésre.
Nos, ha csak két ilyen oda-vissza út adódik egy héten, akár 4 ezer kilométer is befigyelhet. Ennyi azonban nincs, az előbbi szám inkább „csak” a havi átlagfutást alulról súroló érték. Magyarán még ez a példány sincs a csúcsra járatva. Ha azonban megnézzük a Használtautó.hu statisztikája szerinti átlagfutásokat, az Astra közel háromszor annyit tett meg, mint a hasonló korúakban bevallott kilométer, s a 6 éves korra becsült (az első 4 évben 25, utána 15 ezer kilométeres éves futással kalkulált) 130 ezres kilométer-teljesítménynek is több mint kétszeresét adja. Állapota ennek tükrében különösen érdekes: vajon egy kifejezetten munkavégzésre használt, nem titkoltan nem óvott példány egy rakás szerencsétlenség? Ezt hihetné az átlagvásárló, hiszen használt autókat keresve sokszor a megkíméltnek hirdetettek is lehangoló állapotban vannak. [BANNER type="1"] Nem kell azonban megijedni. Hiába jóval szerényebb a Használói Véleményeink között választ adó (ráadásul 9 éves átlagkort mutató) 838 Astra G-tulajdonos 125 ezer kilométeres futása a jelen példányénál, azért messze nem ez az eddigi legaggasztóbb kinézetű. Igazolódik, hogy a mai autók vannak olyan tartósak, hogy még az átlagosnál jóval fokozottabb, áruszállítós igénybevétellel is tűnhetne akár úgy, hogy csak 150 ezer kilométer van a kocsiban.
Látványosan kopott ugyan a kormánykerék, az egyik kürtgomb már ki is szakadt rajta, de a pedálgumik vagy a váltógomb egészen jó bőrben vannak, és ez az utóbbi a valóban bőr szoknyájára is igaz. Inkább pakolási sérülések, mint kopási nyomok láthatók a műszerfalon, természetesen az utas oldalán, nem pedig a sofőrnél. Ott az ülés egyik varrása engedett el nemrégiben, de az extrém használat nyomaiként mindössze ennyit említhetünk az utastérből. A gyakori nehézáru-rakodás névjegyei hátul is tetten érhetők: a fényezett lökhárító sarkai többszörösen leütöttek, a csomagtér kárpitjai sok helyen karcosak, néhol töröttek, ez azonban a sokszori áruszállítás, nem pedig az idő nyoma.
Amennyire viharvert a karosszéria és az utastér, olyan meglepően jó a sokat futott Astra műszaki állapota. Megy egyenesen, tűrhetően kanyarodik, futóműve nem kopog, pedig eddig mindössze kormányösszekötő gömbfejeket kellett benne cserélni. A már közös nyomócsöves befecskendezésű, alacsony nyomású turbóval töltött motor gyári izzítógyertyájával minden esetben hibátlanul indul, a hajtáslánc gyakorlatilag érintetlen amúgy. Mindössze előírás szerinti olaj- és üzemanyagszűrő-, 150 ezer kilométernél megejtett vezérműszíj- és feszítőgörgő-cserével, valamint két, megállást is okozó hibával kellett eddig számolni. Egyszer a befecskendező-rendszer egy kábelszakadás, egyszer pedig a hűtő egy cső repedése miatt állt meg. Szerencsére mindkettő itthon adódott, orvoslásuk nem volt vészes kiadás. A szerviztörténetben 150 ezer kilométernél szereplő első féktárcsa-csere hamarosan ismét elkövetkezik, ahogyan az egyszer túlzott terheléssel és rossz úton döngetéssel kivégzett hátsó lengéscsillapítók is újfent csereérett állapothoz közelítenek – most lehet, hogy már az elsőkből is új kell majd. A hibalistán még egy olyan tétel említhető, ami sokaknak örömöt okozna: mintegy 40 ezer kilométerig nem adott jelet az első kerékagyba épített kilométer-jeladó –e zért mutat ma ennyivel kevesebbet a műszerfal. A kerékagyat végül – nem csak a jeladó hibája miatt – cserélni kellett, így azóta ismét pörög az óra. Mindenesetre ez az eset is rámutat arra, hogy hiába rögzítik ez évtől az autók kilométeróra-állását műszaki vizsgán és tulajdonosváltáskor is, kiskapuk mindig is lesznek.
A sokat futott, közepes árú példány azonban másra is rámutat: nem feltétlenül kell hátat fordítani egy autónak, ha csak az alapvető szervizelést és akár intenzív, de nem pusztító használatot kapott, még ilyen kilométeróra-állással, állapottal is lehet jó – persze akkor, ha az ára ahhoz igazított...
A vásárlók persze inkább vesznek vonzónak tűnő és ki tudja milyen autót, így aztán a látványosan és nem titkoltan használt Astra ára is átlag alatti lenne – ha Attila eladná. Nem teszi azonban, hiszen tisztában van vele, hogy őt így szolgáló példányt csak elképesztő szerencsével kaphatna, és még az esetben is költhetne az autóváltás költségeire, például a még ilyen korú autóknál is emelkedett vagyonszerzési illetékre. Minek? Hiszen ez az Astra ma is hozza gyári értékeit, az 1,7 literes, 80 lóerős, 165 Nm nyomatékú CDTI-vel 165 km/órás végsebességét Németországban most is simán megfutja az Astra, bírja tartósan a 150 km/óra feletti utazótempót. A 15 másodperces 100 km/órára gyorsulás ráadásul valójában jobbnak érződik a katalógusértéknél, közben pedig fogyasztása továbbra is levihető némi odafigyeléssel a gyári 5 literes értékre, igaz normál használatban - terhelve, hajszolva inkább 6-7 liter körül alakul. Költségei, gépjárműadója, alkatrészárai szintén alacsonyak. Végszóként kijelenthető: ilyen futással sem kell félni az Astrától.