Hazai és éjszakai menetpróbán az Opel Astra K

Sportos külsőt kapott az új Astra. A piros szín is jól áll neki, az igazán nagy változtatások azonban a kívülről láthatatlan dolgokban rejlenek

Szép lassan csöpögtette az információkat a megjelenés előtt az Opel a legnépszerűbb kompaktjáról, mellyel már több alkalommal is találkozunk. A statikus bemutatón kellően körbeszaglásztuk, másfél hónapja pedig külföldön sikerült meghajtani. Most azonban hosszabb távon, hazai útviszonyok között teszteltük. Az Opel hazai történelmének legfontosabb helyszínére, Szentgotthárdra látogattunk, ahol egy újdonságot is sikerült szemügyre venni. Erről majd egy külön cikkben beszámolunk, lássuk mit tapasztaltunk a 2x250 km-es, plusz 30 km-es éjszakai menetpróba során.
[BANNER type="1"]

A kormány fogása kényelmes, bőrözése finom, puha, prémium minőségű. A váltógomb is tenyérbemászó, melyet elődjétől örökölt a K széria

A rendelkezésre álló 1,0 illetve 1,4 literes turbós benzines és az 1.6 CDTI közül utóbbi kettőt sikerült hosszabb időn keresztül vallatni. Mindkét motor alapvetően jó, a benzinestől kicsit többet vártam, a dízel pedig pozitív meglepetést okozott. De menjünk szépen sorban. A 150 lóerős turbós benzines a kis lökettérfogatnak és az Euro 6-nak köszönhetően kissé nyomatékszegény, a turbó ellenére is forgatni kell, 3000-4000 környékén kezd el élni igazán. A dízel a maga 136 lóerejével és 320 Nm forgatónyomatékával kellően fürgén mozgott, dízeles karaktere pedig csak bizonyos fordulatszámoknál hallatszott.

Lényegesen átalakult a középkonzol. A korábbi függőleges légbeömlők eltűntek, a gombok száma pedig szintén redukálódott. Szebb és jobban áttekinthető lett

A benzines fogyasztása KRESZ szabályokat betartva 7,4 l/100 km volt, amelyben volt autópálya, országút, és számos városon, falun mentünk keresztül amíg elértünk Szentgotthárdig. A dízel ugyanilyen körülmények között 4,9 literrel megelégedett, amelyben ráadásul automata váltó volt. Ha már a váltónál járunk, érdemes megemlíteni, hogy a hatgangos automata tökéletesen látja el feladatát, a szintén hatos manuális pedig könnyen, pontosan kapcsolható. A váltási érzet jobb lett, mint elődjében volt. Hazaúton egy manuális dízellel szeltük a kilométereket, dinamikus tempót autózva 5,4 l/100 km-re adódott az átlag Szentgotthárd és Budaörs között. A dízelt ráadásul élmény is vezetni. A háromhengeres 1,0 literes turbóst nem sikerült kipróbálni, a kollégák elmondása alapján 7,2 l/100 km-es átlagot sikerült kihozni belőle.

A multifunkciós kormány gombjai első ránézésre zsúfoltnak tűnnek, alaposabb tanulmányozás után viszont minden a helyén van, érthetők a funkciók

Az előző Astraban is nagyot alkottak az ergonomikus sportülésekkel, a K-ban ezt továbbfejlesztették. Bőrkárpit esetén a fűtés mellett szellőzést is kap, amely hatékonyan, 1-2 perc alatt megszabadít a kellemetlen izzadástól. A változtatható hosszúságú combtámasz, a jó oldaltartás és az elektromos állítás mellett a masszázs funkció már csak hab a tortán. Zseniális lett az új ülés, amely még alapesetben is kényelmes. Nagyjából két órát ültem benne egy huzamban, és közben nem ficánkoltam ide-oda, hogy már elültem volna a hátsómat. Aki teheti, válassza az AGR üléseket, mert öröm bennük ülni, az alapváltozattól sem kell ugyanakkor félni, abban is jól fogjuk magunkat érezni.

A mutatós műszerek átmérőjét egész kicsire szabták, szemmel láthatóan a kijelző került a központba, amely szép képet ad vissza, rendben van a felbontása

A fény a tét. Pontosabban a megfelelő látás. Természetesen sötétben. Folyamatosan rövidülnek a nappalok, szerencsére már nem sokáig, a téli időszakban viszont akár tetszik, akár nem, lényegesen többet autózunk sötétben, mint az év többi szakaszában. Miért jó ilyenkor az új Opel Astra? Mert egy vadonatúj világítási rendszert kapott, amelyet IntelliLux LED-nek hívnak. A J Astrába is nagyságrendekkel jobb Xenon világítást építettek a mérnökök, mint a kategóriában lévő versenytársak, most pedig szintén nagyot villantott az Opel. Az új mátrix LED-es világítás ismételten jól sikerült. Ebben a szegmensben többnyire csak a prémiummárkák kínálnak LED fényszórókat, nem kell azonban drága prémiumautót venni ahhoz, hogy jól lássunk sötétben.

Hátfájósaknak kötelező az AGR ülés, ugyanis masszázsfunkcióval is ellátták. Emellett a fűtés mellett szellőztetés is jár hozzá, amely nem csak nyáron hasznos

Nagyszerű a látás éjszaka, távolsági fényt használva lényegében egy fényalagútban haladhatunk a legsötétebb helyeken is. Ha jönnek szembe vagy utolérünk valakit, akkor semmi dolgunk nincs, az automatikus távolsági fényszóróasszisztens dolgozik helyettünk, szembe forgalomnál pedig senkit sem vakítunk el, mindezt úgy, hogy nem kell lekapcsolni a távolsági fényt. Csak azon a helyen szűnik meg a reflektor, ahol a szembejövő vagy előttünk haladó halad, a többi terület pedig továbbra is fényárban úszik. Lehet spórolni a metálfénnyel vagy egy dizájn csomaggal, esetleg a bőrüléssel, ezzel semmiképp nem tenném. Kötelezővé tenném ezt a világítást az összes autóban. Ezt az extrát vétek kihagyni!

A csomagtartó méretében jelentős különbség adódhat attól függően, hogy kérünk-e pótkereket vagy sem. Itt az utóbbira látunk példát

Kényelmes, jól világít, a dízel jól szedi a lábát és még keveset is eszik. Mindez természetesen a tömegcsökkentésnek is köszönhető. Az előd valóban kicsit túlsúlyosra sikerült, az új modell érezhetően könnyebb lett. Könnyebb vezetni, kanyarban is érződik, hogy lefogyott, a futóműve is jobb lett, a beltér is sokat szépült, nőtt a hely mind elöl, mind hátul és fejtérben is. A vezetőülésben ülve végre minden jól kézre áll. A kormány jó fogású, akárcsak a váltógomb. Látszik, hogy sok munkát tettek bele a mérnökök, de ideje volt már egy jó autót összerakni, nem is értem, miért vártak ezzel idáig. Pozitív csalódásként éltem meg ezt az 500 km-es túrát. Jó dolga lesz mostantól azoknak, akik céges autóként egy Opel Astra K-t kapnak a mindennapi feladatok elvégzésére, természetesen a privát vásárlók is jó vásárt csinálhatnak vele, hiszen tudjuk: nem drágább, mint elődje.