Hogyan szuperál egy 10 éves, dízel prémium SUV?

Senki nem maradhat ki a SUV őrületből, tudták ezt a Volvónál is, sőt a svédek úgymond élen jártak ebben, hiszen a kombijaik emelt változatával már az első valódi „bakancsforma” SUV-juk előtt „feltalálták” a szabadidő-autót. Gondoljatok csak az V70 Cross Country modellre, amit 1997-ben kezdtek forgalmazni. Ám ez nem volt elég a vásárlóközönség számára, ahogy egyre csak szaporodtak a komoly terepjárókat utánzó SUV-ok, ahogy egyre inkább mindenki státusszimbólumba akart ülni, megnőtt az igény egy, a V70-nél is nagyobb gépre, úgyhogy 2002-ben bemutatták az XC90-est, ami az S80 platformjára épült. Ez akkori szemmel egy hatalmas szabadidő-autó volt, na persze még manapság sem kicsi, teszem hozzá gyorsan. Ugyanis majdnem 5 méter hosszú (4807 mm), 178 cm magas és 193 centiméter széles az XC90. Szóval egy termetes terepes, igen, azért ő még nem fél a sáros utakra szagolni, ráadásul a praktikumra is gondoltak a tervezői. Nem véletlenül szereti a gazdája az alábbiakban bemutatott 10 éves példányt. Szóval az aktuális használtteszt főszereplője egy 2011-es évjáratú Volvo XC90, amelynek a hátsóján a D5 és az AWD felirat is ott szerepel. Ezek árulkodnak a motorizáltságról és a hajtásmódról, viszont mielőtt ezekre rátérek, nézzük az autó állapotát simán csak a szemünkkel. Sérülések? Rozsda? Ha nem is nagyítóval, de azért árgus szemekkel jártam körbe az autót, ugyanis a tulaj állítása szerint hibátlan. Kerestem a rozsdát a küszöböknél, a sárvédőíveken, de tényleg sehol nincs. Sérülésnek sem találtam nyomát, egyedül az első lökhárítón látni csak kavicsfelverődés okozta kis szeplőket, de ezek már tényleg a nagyítóval észrevehető hibák. Az ezüst fényezés pedig tényleg egészen jól palástolja az autóra rakódott szennyeződést, ugyanis a fotózás előtt csak egy gyors zuhanyra volt idő, alapos tisztogatásra nem. Persze az állagmegóvásra innentől kell majd még jobban figyelni, ahogy öregszik az autó. SUV-hoz méltóan fényezetlen műanyag elemekkel szegélyezték körbe az autót, de még ezek sincsenek összekarcolódva, pedig a jelenlegi gazdája földutakon is használja, amit örömmel hallottam, hiszen valóban a funkciójának megfelelően „él” tehát az autó. Egyetlen szépséghibát találtam csak, ami nem vészes, könnyen orvosolható, ez pedig a bal első fényszóró búrája, ami bár még csak halványan, de mattulásnak indult. [BANNER type="1"] Bent már nem úszta meg ilyen szépen az idő múlását, illetve a használat kopását. A műanyagok mondjuk szép állapotban őrződtek meg, a műszerfalon karcmentes, sérülésmentes. Az ajtóburkolatokon már nem annyira patika állapotú, de valójában a bőrkárpit a gyenge láncszem. Ez az egyik olyan negatívum, amit a tulaj is megemlített, hogy nem szereti az autóban: „a silány anyagok”, és valóban, a prémium kategóriában egy kicsit többet várna az ember. Az ülések egyébként félig bőr-, félig szövetkárpitosak, a vezető oldalán már felfeslett a bőr, de a gazdáját aggasztja a szövet része is, ami nehezen tisztítható. Ezektől a negatívumoktól függetlenül viszont nagyon kényelmesek a fotelek, hátul is, ráadásul a második üléssor tologatható, így nagyobb raktér alakítható ki. Amennyiben nem használják a harmadik üléssor két helyét. Bizony, az XC90 hétüléses is lehet, a hátsó üléseket egy karral lehet eltüntetni, vagy felállítani. Amikor a hátsó üléseket is használják, akkor 249 literes a csomagtér, de egészen 1837 literesre bővíthető. Magyarán jó nagy. Ebben az autóban használják is rendesen, cipekednek (vontatnak is) vele, de még a csomagtérben is szép állapotú a kárpit. Viszont a hátsó ajtó alsó részén így elkerülhetetlenül megjelent néhány karc. Remélem sokan felkapták a fejüket a hátsó ajtó oszthatóságán. Igen, mint egy pickuposan, lehajtható része is van, ötletes megoldás, mondom az XC90 egy praktikus autó. Visszatérve még kicsit előre, a bőrkárpit silányságán kívül azért sok szó nem érheti a ház elejét. Bár kifényesedett a kormány karimája is, illetve az automata sebességváltó karja, azért összességében elfogadható egy 10 éves autótól ennyi kopás, ráadásul minden gomb, minden funkció működik. Persze ez egy alapfelszereltségű változat, így nem is pakolták tele olyan extrákkal, amik potenciális hibaforrásokká válnak az évek múltával. [BANNER type="2"] Ugyanígy a dízelmotor is megbízhatóan működött az eddigi 274 ezer kilométeren. Na, most visszatérhetünk az autó hátsóján látható jelzésekhez. A D5 a 2,4 literes, turbódízel motort jelöli, ami kerek 200 lóerővel és 420 Nm forgatónyomatékkal szolgál. Ezt az erőt hatfokozatú, automata sebességváltó továbbítja mind a 4 kerék felé, tehát összkerékhajtású az autó. De ez nem állandó összkerékhajtás, hanem oda juttatja a több nyomatékot, ahol tapadásvesztést érzékel. Ez a motor is szerepel a tulaj „nagyon szeretem benne” listáján. És tényleg rendkívül egyenletesen, finoman jár. Hangos persze (bemelegedve azért javul a helyzet), de semmi rezonancia nincs, igazi kényelmes utazóautó, ha pedig úgy hozza a helyzet, akkor kiváló igásló. A jelenlegi gazdája nem az első tulaj, így vásárlás után természetesen a kötelező szervizt elvégezték rajta, cserélték a vezérlést, már indokolt volt a fékek cseréje (tárcsa és betét), illetve friss fékfolyadékra cserélték a régit. Kicsit később felhívták a figyelmét arra is, hogy a szelepfedél-tömítést cserélni kell, ez volt az első váratlan hiba. Hamarosan cserélni kell a motortartó bakokat is, bár ez természetesen csak idő kérdése minden autóban, viszont nemrég elkezdett furcsa, kopogó hang érkezni a kormánymű felől. Hamarosan ránéz majd a szaki, de ennél több probléma még nem volt az autóval, tehát eddig nagyon elégedett vele a tulaj. Negatívumként még annyit említett, hogy nem szereti az „égve maradó lámpákat”, korábbi autóiban hozzászokott, hogy a gyújtást levéve azok is elalszanak. Végül egy komolyabb hiányosságra is rávilágított: a rögzítőfék lejtőn nem működik tökéletesen, ez a járda felé fordított kerékkel orvosolható persze. [BANNER type="3"] Végső soron azonban elégedett az autóval, mint oly sok SUV-tulaj, ő is szereti, hogy magasan ül, könnyű a ki- és beszállás, kellőképp erős és nyomatékos az autó felhasználási igényeihez, miközben a 8-8,5 literes átlagfogyasztást is elfogadhatónak tartja. Végül eljutottunk az ár kérdéséhez. A hasonló, 2011-es, dízel XC90-esek a Használtautó.hu felületén 4,3-4,7 millió forint körül mozognak. A drágábbak kicsivel 200 ezer kilométer felett, a kedvezőbb árúak viszont jóval 200 000 km feletti futásteljesítménnyel.