Huszonöt év akár árváltozás nélkül - keleti autós körkép
Kinek a Wartburg, kinek a faros Skoda kedvesebb, a Trabi és a Zsiga persze vallás. Nézzük, mennyibe kerül az 1990 előtti KGST-hangulat.
Kőkemény nosztalgia. Ezek az autók mára kikoptak a forgalomból. Egy kocka Lada után ma már egyre többen fordulunk meg
Több év várakozás után jött az értesítő, hogy a részletekben előre befizetett autó végre megérkezett, lehet érte menni a csepeli Védgát utcába, a Merkúr-telepre. Az egész család szép ruhába öltözött, és mentek átvenni az új autójukat, ünnep volt ez. A dörzsöltebbeknek már előre volt szerelője is az áhított típushoz, sőt sokan már a telepre is autószerelővel mentek. Mert a Merkúrtól kézhez kapott autókat nem egy klimatizált szép szalonban lehetett átvenni, ó nem, még kínálós cukorka sem volt. Volt helyette örülj, hogy kapsz valamit érzés, sameszok olajos overallban, meg nagy totózás.[BANNER type="1"]
A régebbi a szebb, a Tramp a menőbb, az új meg nem ereget legalább kék füstöt. A Trabant megkerülhetetlen mítosz a magyar autós kultúrában
Anyuka kirúzsozva várt egyre türelmetlenebbül, a gyerekek rosszalkodtak, apa meg a "hozzáértő" mondjuk Dezső bácsi a kocsik alatt feküdtek és azt vizslatták, melyik lenne a kisebbik rossz. Mert a keleti ipar eleve megkérdőjelezhető minőségben előállított termékei a Magyarországra vezető hosszú út alatt már gyakran elkezdtek rozsdásodni, a szállításkor egy-két mozdítható elemet le is loptak róluk. És ezek még nem is a "küllemhibás", devalvált darabok voltak, amiket mondjuk a vasúti kocsikról legurítva összetörtek, vagy visszavittek a telepre, mert beáztak, vagy 20 litert fogyasztottak.
Az utolsó faros. A Skoda persze már rég nem az, ami a rendszerváltás előtt volt
Hogy az átvételre kínált autó színe még véletlenül sem az volt, amiben rendeltük? Nem okozott gondot, mindenki örült, hogy végre hozzájutott valamihez. A szocialista gazdaságot és a magyar autópiacot is a kereslet dominálta a hetvenes-nyolcvanas években. Éppen ezért virágzott a minimum szürke kereskedelem, és egy használt autó ára gyakran a duplája volt az újkorinak, mert az ott volt, arra nem kellett várni öt évet.
A 125p vállalati autó volt az "elladásodás" előtt. Sokak szerint jobb, mint a Togliattiban szerelt kihívója, pedig technikájuk hasonló
Na de ne károgjunk, nem volt minden feltétlenül rossz. Ha autó nem is, de paprikás krumpli mindig jutott. Az én szüleim és a barátaik ebben az időszakban voltak fiatalok. Vegyük sorba a korszak autóit, azokat, amik tulajdonképpen mind álomautók voltak a fenti helyzetben. Édesapám hosszú autós karrierjében például a nagy nyugati váltás előtt volt sok minden. Trabant, Wartburg, több Lada is, mégis a már nem kormányváltós, nem is csíklámpás, de még mindig kellőképpen olaszos Polski Fiat 125p volt a kedvence mind közül. A már-már kagylós ülésekhez nagyon ment a trapéznadrág és a barkó is.
2000-ig készült a kispolák. Maluch, azaz kisgyerek volt a lengyel beceneve, a gyártás végén meg már a típusnév is
Bár a kézifék állítása nehézkes volt, de a hátsó tárcsafék egyértelmű előny a Ladához képest. Édesapám valószínűleg nem a legjobb 1500-ösöket fogta ki, ő állítja, hogy a nagypók papíron 75 lóereje közelebb volt a valósághoz, mint a szintén Fiat-alapú Zsigulié. Az emlékek néha csalnak, a múltidézéshez tökéletesen alkalmas, kopottas példányok is kaphatóak ma már 250 ezer forintért. Egy 1975-ös évjáratú, első tulajtól származó, veteránesélyes sincs ma 500 ezer forint. A kistestvére, a 126p meg 180 ezer forint körüli árért már egész szép állapotú is lehet. A két lengyel típus újkori ára 1989 elején 216 ezer, illetve 120 ezer forint volt. Hamarosan fogunk kispókról írni, és nem akarom előre lelőni a poént, de a kollégámnak nagyon kellemes élmény volt az egérkamion.
1-800-USA-YUGO - tárcsázták több ezren a nyolcvanas évek Amerikájában. Hiszen a Yugo megfelel a fiatalok első autójának, a család második kocsijának, ingázni, vagy mert jó móka yugózni. A Yugo felspécizett, vagy ha úgy tetszik, szalonképesebbé tett változata mindezek ellenére sem lett kasszasiker a tengerentúlon. Sőt, még a Die Hard harmadik részében Samuel L. Jackson és Bruce Willis egy jelenetben emléket is állítanak az amerikai mércével sem a legvonzóbb Yugónak. Ott nem kellett 4000 dollárért, de ettől még itthon és a béketáborban, a kragujevaci gyártású Zastavák a KGST autók jobbjai közül valók voltak szinte olaszos hangulattal, lévén a Fiat 128 adta a műszaki alapjukat.
A Zastavák itthon már majdnem a nyugati autók kategóriájába tartoztak, a kocka Yugo Amerikában vicc tárgya lett. Ebből is a korábbi a szebb
Yugóból összesen négy darab van most éppen eladó a Használtautó.hu[/url] rendszerében. Egy elég lehasznált Koral akad csak mutatóba, de az 1990-es évjáratú 55 1.1 GTL, a korszakos munkásőr-szürke árnyalatban a maga módján finom darab. Alig 85 ezret futott, a hirdetés szerint első tulajos, és 150 ezer forintos árért még a gyári dísztárcsáit hordja. A típusidegen ködlámpa és a tetőrács utólagos extrák, de azokat letakarítva egy egész hangulatos járgánya lehet az erre fogékonyaknak. Veteránkorú, 1980-as Zastava 1100-asból egy vajszínű példányt kínálnak 300 ezer forintért. Gyárilag 54 lóerős kis motorjával nem is megy rosszul, és bár a volt Jugoszlávia területén nagyon sok szépen megmaradt darabja fellelhető, nálunk már nem túl gyakori.
Majdnem R12 a korai Dacia 1300. Az 1325 Liberta ferdehátút nem árulták nálunk, ahogy a hedonista kupét sem. A Dacia azóta reneszánszát éli
Ócska autóból olcsó autó lett a Dacia. Az elmúlt években a Renault leghangosabb sikereit a szegény keleti testvérrel érte el. Amit kínálnak, az ma az autózás minimuma: bevált technika, megfelelő komfort, mindez a lehető legalacsonyabb áron. Autóik ma már nem is annyira csúnyák, nem is annyira kevéssé biztonságosak, és ott a 3 év vagy 100 ezer km garancia is. Bezzeg régen. A Dacia 1300-as és különböző változatai a középkategóriás Renault 12 licenc alapján gyártott verziói. A 12-es egy nagyon finom autó, érdekessége, hogy felépítése nem a 16-os és a kis 4-es adta séma szerinti. Ez is elsőkerék-meghajtású és hosszmotoros, de a motorját az első tengely előtt hordja, hátsó felfüggesztése meg nem torziós, hanem merev tengelyes. Ez persze jól jött a kelet-európai ridegtartáshoz, amit a lovasszekeret leváltó Daciák kaptak a helyi utakon. A gyártás során változtattak, elvileg fejlesztettek az autón, de a gyakorlatban csak rosszabb lett. A román acél már a kocsi első éveiben elkezdett csipásodni, a gyártási minőséget a hetente lehaló főfékhengerek, vagy a centikkel félrefúrt futóműbekötés illusztrálja talán a legjobban. Ennek ellenére az R12-alapú dákókat csak a Logan érkezése száműzte, sőt a pick-up egészen 2006-ig készült.
Az NDK-ban nagyon értették, hogyan lehet elbarmolni egy alapvetően nem csúnya formát. Hiába a kockítás meg a plasztikelemek, az ellipszis alváz háború előtti
Az MTI archívuma szerint: "A személygépkocsi árak az importárak, a vevőszolgálati költségek növekedése és az import forgalmiadó emelése miatt átlagosan mintegy 25 százalékkal növekednek." Az 1989 év elején kiadott árlistában a Dacia 1310 TX 171 ezer forint, a Dacia 1310 TX kombi 186 ezer forint, a korabeli fullos változat, a Dacia 1310 TLX meg 183 ezer forint. Amit a címben írtam, az leginkább pont az 1310-esekre érvényes. Egy valamirevaló, 100 ezer kilométernél kevesebbet futott, lehetőleg első tulajos, 25 éves darab ma körülbelül pont annyit ér, mint amennyibe újkorában került. Csak sajnos a forint közben jó sokat romlott. A már veteránkorú és veteránképes Daciák 500 ezer forint körüli áron cserélnek ma gazdát. Ennyiért viszont színben is válogathatunk a régebbi 1300-asok közül, nem úgy, mint anno a Merkúrnál.
Samarához volt gyári és persze magyar kisipari "aerodinamikai kit" is. Már a maga korában is viccesen hatott
Skoda 105-ből és 120-ból még ma is van vagy 50 eladó. A 60 ezres "csak menjen" kategóriástól nagy a választék felfelé, a még csak youngtimer korú, de gyűjteménybe illő állapotúig, azok valamivel félmillió alatt vannak, de ha egy ritkább változat, esetleg egy még nem szétbarkácsolt Rapid kupé bukkan fel, az ennél jóval többe is kerülhet. Trabantból is van kínálat, egy kicsit kopottas, de hangulatos időgépet ma olyan 150 ezer forint körül lehet megvenni évjáratra tekintet nélkül - igaz, sok változás a Trabi gyártása alatt sem történt. Újkori ára egy 601S-nek csak 91 ezer volt, 29 ezerrel - sokkal - olcsóbb, mint a kevesebb helyet adó Kispolszkié. Innen nézve a lengyel mini volt a túlárazott divatautó akkoriban. Tovább a kétütemű fronton, egy nagyon szép Wartburg ma jó 400 ezer forint, szintén nagyjából évjárat-függetlenül.
Pipacsok közt a Volga sem egy rémisztő téeszelnök, a régebbi évjáratú Moszkvics meg egy érdekes régi autóvá vált mára
És jöjjön a szocialista autóipar csúcsa, a Szovjetunió. A népnek Moszkvics, ami 1989 januárjában 156 ezer forint volt. Még nem az Aleko, hanem a jó kis 2140-es hátsókerékhajtással. Lehetett kapni Volgát kiviteltől függően 289 és 322 ezer között, a pártvezetés ajánlásával. És ki ne maradjon a polgári luxus csúcsa, a Zsiguli. Azaz a Lada, ahogy exportnéven hívták. A hetvenes évektől a dupla kereklámpás 1500 sofőrje volt a legnagyobb király, aztán később már a krómmaszkos kocka nyerte a Ki a menőbb? versenyt. És hogy egy szépen megmaradt eredeti ma mennyit ér? Bizony bőven bele tud karcolni az egy-másfél milliós sávba is, ha egy régebbi példányról van szó. Pedig a 2105-ös 1989 januárjában 199 ezerbe került csak. Az akkor nagy pénz volt, ma meg nagy kincs bármilyen huszon-harmincéves ex-szoci autó, mert egy már letűnt kor hangulatát tudják visszaadni.