Így mentik meg a zöld rendszámok a világot?

A legtöbb statisztika alapján valahol 40 km körül van az egy nap átlagosan megtett táv egy városi polgár életében. Ezt a tényt soha nem is szoktam megkérdőjelezni, mert tényleg fedi az igazságot. Nagyjából. A konnektoros hibridekkel is mindig arra próbálok összpontosítani, hogy a valós felhasználás körülményeit, a célközönség szokásait szimuláljam, így történt ez a Ford Explorer esetében is. Na, meg a gyári 3,1 literes fogyasztást is szerettem volna reprodukálni. Máris elmesélem, mennyire sikerült. Semennyire. De ezen valószínűleg senki nem lepődött meg. Hiszen egy 5 méter hosszú, több mint 2 méter széles, és több mint 3 méter tengelytávolságú autót látva biztosan nem a gazdaságosság és a takarékosság fogalmak ugranak be először. Pedig zöld rendszám virít rajta. Mégis az első, ami beugrik az Explorerre nézve az az amerikai fíling. Hiába szánták globális modellnek, minden porcikájáról süt, hogy ez valójában az USA piacán lehet kelendő. Az ottani hedonizmus bálványa, a zöld rendszám pedig az itteni szabályozási anomáliákra mutat rá. Ugyanis maga az autó kedvelhető jószág. Sőt, az erre fogékonyak kimondottan szeretni fogják különcsége miatt. [BANNER type="1"] Ez a bizonyos különlegesség a már említett méreteiből is fakad, továbbá a dizájn is eltér az Európában megszokott Ford arcoktól. Tekintélyt parancsoló jármű az Explorer, a Platinum felszereltséggel ráadásul elegáns is. A fehér fényezés nem a legideálisabb hozzá, de a krómdíszek így is feltűnőek rajta. Elöl a hűtőmaszk, oldalt a koptatócsíkok és a felnik, hátul pedig a négy kipufogóvég, illetve a keretbe foglalt típusnév is szépen csillog a tűző nap fényében. Sokkal inkább illik hozzá ez a felszereltség, mint az ST-Line, pedig az ereje és a viselkedése alapján csurrant-cseppent bele némi sportosság is. Bent szintén az eleganciára mentek a tervezők. Bőr és fa, némi fémhatású műanyaggal fűszerezve. Itt is minden olyan szerethetően amerikai. Nagyautós, igényes, de nem éri el az Európában prémiumnak tekintett szintet. Ami csak azért necces, mert az ára igen, ezt majd a végén elárulom. Pozitívumai között említhetem még a fizikai gombokat a műszerfalon, ahol könnyű kiigazodni, illetve az óriási utasteret, ahová 3 üléssor is jutott, szóval hétszemélyes az Explorer. És minden ülést használva is alapból 330 literes a csomagtere, amit akár 2,2 köbméteresre is lehet bővíteni, márpedig ezt néhány kis furgon is megirigyelné. Viszont fekete pont a függőlegesen álló érintőképernyő, mert nagyon eltereli a figyelmet, ha az alsó részén kell nyomkodni, illetve továbbra sem tud magyarul a Fordok infotainment rendszere. [BANNER type="2"] Az Explorer itthon csak konnektoros hibridként elérhető. 3,0 literes, duplaturbós V6-os benzinmotor egy villanymotorral kiegészítve. Rendszerteljesítménye 457 lóerő és 825 Nm nyomaték kíséretében, amellyel 6,0 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t és 230 a vége. 10 fokozatú automatikus sebességváltója szépen végzi a dolgát, egyedül a hátramenetet veszi lassan. De hiába ez a rengeteg fokozat, a gyári fogyasztási adat felejtős. Csináltam egy olyan próbakört, amikor a 13 kWh-s akkumulátort 5 óra alatt teljesen feltöltve indultam a 100 kilométeres vegyes fogyasztást lemérni. Minden idegszálammal a takarékos vezetésre koncentrálva is épp csak be tudott kukkantani 6 liter alá. A reális adat 8-10 liter - szorgosan töltögetve az akkumulátort - a teljes tesztátlag pedig 10,1 liternél állt meg. Szóval nem, nem ezzel fogjátok megmenteni a világot ellenben rávilágít arra, hogy a zöld rendszámot túlságosan lazán osztogatják. Tény, hogy az Explorer is képes 50 kilométert megtenni tisztán a 100 lóerős villanymotorra támaszkodva, akár autópályatempóval is. Ráadásul gombnyomásra letilthatjuk a benzinmotort, ameddig bírja szusszal a villany. Viszont a realitás talaján maradva ez a gép a benzinfalók közé tartozik. Valójában nehéz is megállni, hogy ne örömautózzon vele egyet az ember, mert hatalmas termete ellenére nagyon ügyes futóművet faragtak alá, elöl-hátul független felfüggesztésekkel. Olykor lehet gázadással kanyarodni, mint egy Mustanggal, és sokáig stabil marad a tempós kanyarokban is. Persze a tömeg aztán közbeszól, de összességében kellemes meglepetés az élmény, amit nyújtani tud. Csak hát ezért alapáron 32 millió forintot kérnek. Extrázni nem nagyon lehet, hiszen ebben már minden benne van a vonóhorgon és bizonyos fényezéseken kívül. Pont a gyöngyházfehér a legdrágább, pedig ez mutatja meg legkevésbé az Explorer vonalait. Mindenesetre, aki különleges autóra vágyik, mindenképp jól jár vele, főleg a zöldrendszámos kedvezményekkel. [BANNER type="3"]