Hirdetés
Mobil Banner (300x250)
Cikk2012. 03. 02.

Így parkol a paraszt

Mindennapos sztori sajnos, hogy egyesek a többiekkel mit sem törődve két-három helyre parkolják autójukat. Kár, hogy nem büntetendő.

Így parkol a paraszt
Jövök be reggel a dolgozóba, állítanám le a méregdrága tesztautót az iroda külső, kamerával védett parkolójába, azonban nincs hely. Azaz lenne, ha egyesek úgy hagyták volna ott kocsijukat, hogy esetleg más is használhassa a közterületet. Tudom, mindennapos dolog, de akkor is felháborító. Hát mi a jó büdös francért nem lehet odafigyelni arra, miként parkolunk? Tényleg felemelő magasról tojni a többiekre? És ha a drága delikvens fut hasonlóba, mit szól hozzá? Elismerően, önigazolón hümmög? Hej, de szépen parkolt valaki, én is így szoktam... Nem, nem hiszem, hogy ez a reakció. Sokkal inkább kap idegrohamot, s küldi el a vérbe az illetőt, még jó.
A két(-három) helyre parkolásra egy mentség van, na jó, kettő. Az első, hogy mozgáskorlátozott az "elkövető", több helyre van szüksége tán a kerekesszék miatt. A második, hogy emberünk akkor állt be, amikor még üres volt a placc, s azután érkeztek a többiek. A látott-fotózott tényállásra egyik sem helytálló. A felfestés hiányával pedig önmagában nem ér magyarázni az elégtelen bizonyítványt, mert segédvonalak nélkül is muszáj illik tudni, merre hány méter.
Sajnos nem muszáj. Sajnos nem szabálytalan, nem büntetendő, mint a tilosban megállás. A KRESZ csak ennyit ír általános rendelkezéseiben: "A közlekedésben résztvevő köteles úgy közlekedni, hogy másokat indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon." Szerintem a parkolás közlekedés. Szerintem engem például baromira zavar a paraszt parkolás. (Elnézést kérek azoktól, akiknél a paraszt szó használata kiveri a biztosítékot. Az igazi parasztokat tisztelem és becsülöm.)
És nem azért zavart a bunkóság, mert nem tudtam odaállni, ahová, mert nekem nem fáj egy sarokkal odébb parkolni és párszáz métert gyalogolni. Akkor bizony jobban zavarna, ha sehol máshol nem lenne hely, akkor még egy cetlit is otthagytam volna a szélvédőjükön, hogy legyenek szíves legközelebb odafigyelni, különben véletlenül le fog törni a visszapillantó tükör... Természetesen csakis azért, mert nyilván lesz próbálkozó, aki a csenevész helyre is megpróbál majd beállni.
A többesszám pedig azért jogos, mert ezen a reggelen ketten is megcsinálták azt, amit ideális esetben egynek sem szabadott volna. Egy corollás és egy focusos. Mindkettő négyajtós. Összefüggés? Semmi, csak a történeti hűség és a sztereotípiák kedvelőinek kedvéért jegyeztem meg. Mit tehetünk? Semmit. Nyelünk. Sőt, örülünk, hogy nem a járdával párhuzamosan parkolnak ezek a szerencsétlenek, hiszen azt is megtehetnék, s azzal még több helyet foglalnának el.
Amúgy ha már parkolás, van rosszabb. A legrosszabb, amikor leparkolsz, elmész, visszajössz, s az autó nincs ott. Nem azért, mert elment szétnézni vagy bűnüldözni vagy Májkelért, mint K.I.T.T., nem is azért, mert tilosban hagytad, s ajándékképp elszállították, hanem mert ellopták. Na, az nagyon nem jó. Én átéltem, senkinek sem kívánom az érzést. Aztán az sem az igazi, ha "csak" megtörik, meghúzzák, végigkarcolják, stb. Meg ha úgy állnak rád, hogy nem tudsz kiállni. Valahogy még bekászálódtál, mondjuk a csomagtartón át, de ennyi, satu. Vársz, dudálsz, beleőrülsz. Velem ilyesmik történtek, lássuk, a kollégák hogy jártak.
Van rosszabb - Gruber úr esete a járdaszegéllyel
Bárcsak minden helyet elálltak volna a március 1-jén elátkozott irodaház körül, ahol az Autónavigátor szerkesztősége található, és ahol egyesek két helyet foglalnak el, mások pedig a magas padkával és az úttest közepe fele mélyülő aszfalttal fűszerezett, főbejárat előtti öbölbe kényszerülnek. Mások, mint én a délutáni órákban, aki a munkába visszaérve ez utóbbi helyre akart parkolni: tempósan, hiszen mögöttem jöttek, és ellentétben egyesekkel, én általában igyekszem figyelni a környezetemre is. Most azonban jobban jártam volna, ha csak magamra, illetve a padkára figyelek.
Nagy igyekezetemnek sírás lett a vége, mert tolatás közben felakasztottam az első lökhárító sarkát a járdaszegélyre. Miután a szörnyű hangok hallatán kiszálltam és szemrevételezéssel megállapítottam, hányadán is áll az inkriminált elem, óvatosan leevickéltem. Szerencsére csak pár oldalsó patentszemet pattintottam pozdorjává azon az oldalon, ahol már eddig is hiányoztak az alsók, úgyhogy legfeljebb kicsivel jobban fog zörögni, mint eddig, de nem kell szerelőhöz rohanni. Úgyhogy én emiatt szentségeltem parkolás közben, de a saját lelkiismeretemmel úgyis könnyebben tudok elszámolni, mint máséval.[/szlista]
[/keret]
[BANNER type="1"] Most, hogy kicsit kidühöngtük, kiszomorkodtuk és kiemlékeztük magunkat, még néhány alaptanács a parkolással hadilábon állóknak: nem ciki ám kétszer-háromszor rápróbálni a helyre, csak ne tartsuk fel vele túl sokáig a népet. Használjuk okosan a tükröket, párhuzamosnál hajtsuk is lejjebb őket, rükvercben is arra indexeljünk, amerre a kormányt tekerjük, jelezzük a parkolási szándékot előre, ne csak beletapossunk a fékbe. Hosszú helynek ne a közepén állapodjunk meg, de szélesnek se, hogy más is ki tudja nyitni az ajtót. Kis gázzal, lassan manőverezzünk, ha bizonytalanok vagyunk, szálljunk ki, mérjük fel a terepet. Nézzünk körbe, figyeljünk a gyalogosokra, bringásokra, vonalakra, járdára. Illetve van már egy csomó olyan ultramodern autó, ami úgy-ahogy magától parkol - sokaknak jól jöhet a gépi segítség.