Ilyen, amikor a másolat szinte jobb - Hyundai i30
Nem ér másolással vádolni senkit, a Hyundai i30-nál is inkább úgy mondanánk, kiválogatták azt, ami jó, és becsomagolták egy ismerős, de ezen a szinten kívánatosnak mondható formatervvel.
Harmadik generációs, de emlékszik valaki az előző kettőre? Ez már talán más sorsra jut, hiszen ez szép, erről már lehet beszélni
Mint a talajvíz. Szokás emlegetni a koreai márkákkal kapcsolatban, mert így is van, folyamatosan egyre följebb helyezik a mércét. A Hyundai és a Kia egy konszernen belül egymást támogatva, mégis nem feltűnően azonos autókat gyártva óriási léptekkel nyargal az európaiak által megszokott, vagy elvárt szint felé, de az is lehet, hogy már simán meg is haladták. Ha letakarjuk az i30 emblémáját, akkor bármelyik európai gyártó palettájába beilleszthető, pont annyira semmilyen, annyira elegáns, letisztult és kimért, mint egy Volkswagen Golf, vagy egy Opel Astra. Igaz, a VW nekem túl szögletes, jobban vonz a villámos, de ezek után, ha kompaktról van szó, bátran mondhatom, hogy az i30 is, méghozzá azért, mert olyan finom, elegáns és nem túlzó megoldásokkal rajzolták meg, ami mindenki számára ehetővé teszi.
Semmi cifra, három kis kerek lencse egy valamilyen formájú bura alatt, egyszerűen szép és kész, ahogy az aprólékos, masszívan krómozott hűtőrács is
A hátsó légterelőt feketében kapja és még oldalra is lenyúlik a fekete betét, ezzel szélesebbnek hat, mint amilyen valójában. Egyszerű, egységes, mégis érdekes részleteket is találunk rajta
Európai. A formaterv a koreaiak németországi támaszpontján született, európai tervezők által, így ez nem is csoda, kreáltak egy olyan kocsit, ami gond nélkül beillik az európai sztenderdbe. Nézzük meg az első i30 mellett, szó szerint másik földrész, az elnagyolt, egyszerű, jellegtelen formáktól nagyot lépett előre. A második i30 számomra annyira kimaradt, hogy sokáig azt hittem, ez a két generáció van csak, na, ott beszélhetünk csak igazán jellegtelenségről. Méreteiben nem sokat változott, de azzal nem is volt baj, minden máson gondolkoztak jó sokat és a végeredmény egy korrekt, mindenki által elfogadhatóan használható ízléses kompakt lett. Csúcsfelszereltségéhez már LED-es fényszórók járnak csinos króm kerettel, néhány arasszal lejjebb LED nappali menetfénnyel és indexszel.
Kicsit csicsásak a krómozott kilincsek, de most ez is valamilyen divat, a tolatókamera megoldása sem túl rossz, de az embléma ugyanúgy ki van emelve, mint az Astránál
Szolid villantás. Van azért króm, főleg ezen a szinten, a sok gyártóéhoz hasonló formájú hűtőrács már önmagában elég mutatós, de az ablakok köré és a kilincsekre is fröccsent a villantós bevonatból, de ennyi még talán elfér, és valamelyest prémiumos hatást kelt, ahogy egyébként a patent összeszerelés is, ami már messziről látszik. Ugyanez folytatódik odabent, de az utastér részletesebb kidolgozású, mint a külső. Egyetlen téren konkretizálódik a származása, az pedig a szag, ami egyértelműen az olcsó alapanyagokból árad, de ha túl tudjuk tenni magunkat rajta, akkor valódi értékeket találunk. Szeretem a Kiánál, hogy szép formákba képesek ezeket az anyagokat önteni, ez az i30-nál is megvan ráadásul itt kétféle árnyalatban, amitől egyrészt szellősebb, másrészt jobb hangulatú az utastér, mintha teljesen fekete lenne. Van ugyanez sötétkékben is, talán nem lehet olyan jó a hatás, mint az 520d tesztautóban, de az sem lehet rossz.
Hangulatos a kéttónusú, világos beltér, ami így még tágasabbnak hat. Az ülések jól tartanak és tág határok között mozgathatóak, ahogy a kormány is. A kék lábtér-világításra is mondhatjuk, hogy dizájnos
[BANNER type="1"]
Az ergonómia magasiskolája. Olyan szépen másolták le a konkurensek jó pontjait odabent, hogy az már-már mesteri. Volkswagenekben, Skodákban van általában az az érzésünk, hogy ott minden jó helyen van, pont ott, ahol keresnénk. Na, ezek az i30-ban is pont jók. Nagyon tetszik az előrefelé emelkedő könyöktámasz az ajtón, aminek a csúcsán a tükröket állíthatjuk, pont kézfej magasságban, szinte alig kell levennünk a tekintetünket az útról hozzá. Semmiből sincs sok, vagy túlgondolt megoldás, talán csak a kormány gombjai, amik zavaróak, de szinte mindegyik autójukban ez a megoldás erre, így tanulandó, bár a négy billenőkapcsoló továbbra is indokolatlan. Hangulatos kék lábtér világítást kapunk és egy viszonylag jól és egyszerűen kezelhető multimédiás kijelzőt tolatókamerával és navigációval, meg persze okostelefon tükrözési lehetőséggel.
A sokgombos kormány fogása és borítása legalább jó, egyértelmű a klímakonzol, a kiálló kijelző inkább mercisen odavágott tablet, ezt is inkább a Volkswagentől leshették volna, de a rendszer nem rossz
A hétfokozatú duplakuplungos váltó nem a legjobb, csak ha már elindultunk, az 1,4-es turbós benzines ereje elég, sőt, bár fogyasztása nem a legbarátibb
„Szelném a dombokat.” Automata váltós kocsikban szeretek kicsit tespedni, az i30 vezetőülését is jócskán hátratoltam, de tudtam vele együtt húzni a kormányt is, így tökéletes pozíciót kaptam. Ja, és így maradt 20 centis térdtér a mögöttem ülőnek. Tágas, nagyon. Pedig méretei odabent is változatlanok, ebben senki nem fog nyomorogni, vagy rosszul érezni magát, esetleg felhúzott lábakkal ülni. Komfortból sem lehet hiány, hiszen akár elektromos állítású és fűthető meg szellőztethető üléseket is kaphatunk, persze csak előre, de ezeket szinte el sem várnánk a koreaiaktól, mégis megkapjuk. Az i30 egyébként is a prémiumos vonalra igyekszik felszereltségével, van vészfékasszisztens, hatékony, a sáv közepén vezető aktív sávtartó asszisztens is. Lehet hazai, a Bosch által fejlesztett távolságtartós, radaros tempomat, de ez 260 ezer forintos extra, így nekünk csak normál tempomatunk volt, persze az is megteszi.
Kényelmes, látható helyen az ajtó kapcsolói, megjegyzem, mindegyik ablak automata. A váltó tartó (hold) állása pozitív pont, ilyen minden autóba kéne, dugózásnál nagyon jól jön
A legerősebb. Az 1,4 literes turbós négyhengeres T-GDI motor 140 lóerejével bőven elégnek bizonyult, hangja is szép, alul-, felül jól húz, bár fogyasztásával nem vagyok kibékülve. 5,5 liter a gyári vegyes érték, normál használat mellett 8,7-et sikerült kihozni belőle amellett, hogy folyton 9 liter feletti értékekkel riogatott a számítógépe. Ebben leginkább a váltót hibáztatom, ami ugyanaz a 7 fokozatú duplakuplungos, mint a legutóbb próbált Optimában. Ugyanúgy nem tudta néha, mit is kéne tennie, ráadásul az elindulás is nehezére esett, ha éppen kicsit lendületesebben szerettem volna startolni. Villámgyorsan kapcsol, ha éppen minden ideális számára, de nem érzem túl kiforrottnak. Futóműve ugyanakkor remek, még a 17-es felnikkel sem rázott, vagy ütött, mindent szépen kimozgott és a kanyarodás is jól ment, nem lehet belekötni, tisztességes munka, ahogy az egész kocsi. Nagyon kerek, nagyon összeszedett, szerettem vezetni, mert masszív, ugyanakkor könnyed járgány. Tisztességesen elvégezték, amit kellett, és árban sem szálltak el túlságosan, ami ugyancsak pozitív.
