Ilyen az, amikor a látszat és a futott kilométer is hazudik

Tudom, nem érdemes sztereotípiák mentén autót venni, de valahogy én sose voltam kibékülve a nagymama-nagypapa autókkal. Amikor lebeszéltem használttesztre ezt a keveset futott, gyönyörű Ibizát, akkor még magam sem tudtam, hogy épp ennek a tapasztalatomnak lesz iskolapéldája az autó. Pedig tipikusan az a helyzet, ami ilyenkor lenni szokott: ha ez az autó mesélni tudna, könnyes szemmel vigasztalnánk a sérelmeit hallgatva. Szerencsére már jó kezekben van, új tulaja pedig még el is hozta nekünk, hogy mi mesélhessük el a történetét, na meg persze, hogy aki ilyen SEAT-ot keres, az megtudhassa, mire számítson. [BANNER type="1"] Nem teljesen friss szerzemény már a kis Ibiza, jelenlegi tulaja a nagymamájától örökölte meg még 2018-ban, az első útja az autóval az akkor esedékes műszaki vizsgára vezetett. Az autó állapotáról és szervizmúltjáról ekkor még nem sokat tudott, mindösszesen annyit, hogy a nagymama "félig" tartotta be az olajcseréit, a 15 ezer kilométert szigorúan figyelték, ám a "vagy 1 év" kitétel elmaradt. Így 2001-ben, 2003-ban, 2008-ban és 2013-ban kapott új olajat, ezért a sikeres vizsga után gyakorlatilag a második út az alkatrészboltba vezetett, a szervizelést ugyanis azóta az autórajongó tulaj végzi egy barátjával. Bár az előző olajcsere óta még csak 5 ezer kilométert tett meg az autó a tulajváltáskor, gyorsan kiderült, hogy minimumszint alatt volt az amúgy egészséges színű kenőanyag. A csere után néhány, állítólag friss szivárgást elhárítottak, azóta hibátlanul teszi a dolgát a kis 1,4 literes motor, olajfogyasztása pedig 10 ezer kilométer alatt sincs meg egy liter. Ez a kipufogón is látszik, kevés 20 éves autó rohangál ilyen tiszta véggel sportos, városi használat mellett. Benzinből így a tulaj állítása szerint körülbelül 8 litert eszik, ami megsüvegelendő, de azt hozzá kell tenni, hogy kizárólag prémium üzemanyagot kap. [BANNER type="2"] Az autó legkomolyabb hibája viszont még mindig elhárításra vár: a váltórudazat és a kuplung érzete a kilométer-milliomos egyes és kettes Golfokéhoz hasonlít, főként a nagyi erőteljes váltásainak és a tipikusan az idősebb generációkra jellemző, halálba forgatva kuplungcsúsztatós elindulásoknak hála. Ha eladó autóként találtam volna rá, és nem tudnám az autó múltját, akkor az első méter után hagytam volna ott, és eszembe sem jutott volna elhinni az óraállását. A kuplung bowdenjét már cserélték a fiúk, de még nem lett tökéletes, a váltórudazat cseréje a következő lépés lesz, amihez az alkatrészek már a polcon pihennek. Érdekesség, hogy a néhány hete nálam járt gazdasági totálkáros futár Polóban ez a két alkatrész fele ennyire sem volt kikopva a közel 300 ezres óraállás ellenére. Ettől viszont működőképes az autó, így ez csak amolyan hétvégi projekt egyelőre. Az Ibiza belterében is akadnak komoly használatra utaló nyomok: a "szokásos helyen" feslik az üléskárpit, a tapintásjavító bevonatok pedig még az átlagosnál is jobban bomlanak, ezen kívül viszont nincs semmi különös, még így is egy átlagos állapotú utastérnek mondanám. Van tehát baj szatyorral, én mégis korrekt alapnak gondolom ezt az Ibizát, ráadásul három különböző okból is. Egyrészt ismert előélete miatt nem érheti túl sok meglepetés az új tulajt. Másrészt maga a típus egy kellőképp praktikus, szép küllemű, vidám kisautó, amit még vezetni is jó. Harmadrészt pedig igen ritkán találni ennyire gyönyörű, kívülről szinte makulátlan 21 éves autót. [BANNER type="3"] Már-már komikumszámba ment át, amikor a fotózás előtt a tulaj a hajszálkarcokat és az apróbb lakkhorzsolásokat mutogatta a fényezésen hibák gyanánt, hiszen gyakran a párezer kilométeres tesztautókon csúnyábbakat találni. Éppen ezért rozsdát is hiába kerestem az autón, néhány hónappal ezelőtt egy megelőző kezeléssel egybekötve győződtek meg erről, egy-két hiányzó gumidugónál kellett a pótlás mellett javítani is az Ibiza alját. Sérülésmentesnek sajnos mégsem nevezhető, kétszer is ütközött már ez a SEAT, egyszer ráadásul egy busszal gabalyodott össze, de a javítás mindig szakszerűen történt, nem lehet róla műszer nélkül megmondani, hogy hol volt sérült. Így nyugodtan kijelenthető, hogy ez a kisautó - ha egyszer sikerül a kuplungprobléma végére járni - remek állapotban fog még valószínűleg sok-sok évet szolgálni, nem is akármilyen színvonalon. Az Ibiza ugyanis 21 éve is azt adta, amit ma: egy feszes futóművű, szórakoztató, ám mégis praktikus kisautó ez a kékség, amelynek nem kell sok erő ahhoz, hogy mosolyt csaljon az arcodra. Nem csak a küllem modern és merész a korához képest, hanem a belső is. Ennek fő oka, hogy egy igen méretes monokróm központi kijelző foglal helyet a műszerfal közepén, amelyen az aktuális dátum mellett a fűtésről és a kazettás magnóval szerelt, korrekt hangzású rádióról is kapunk infókat. Ehhez társul a színes üléskárpit és a merész dombormintás légzsákfedél a háromküllős kormányon. Ha a képernyő egy színes LCD lenne, és az egészhez még egy digitklíma is járna, akkor elég sok évet tagadhatna le az utastér. Mindehhez viszonylag olcsón lehet hozzájutni, benzinmotorral a tesztalanyhoz hasonló, már frissítés utáni második generációs Ibizából 20 darabot hirdetnek jelenleg a Használtautó.hu oldalán 250 és 750 ezer forint közti áron. Az 1,0 literes, 50 lóerős benzinmotor mai szemmel már gyenge bele, de szerintem az 1,4 literes, 60 lóerős változat, amivel itt is dolgom volt, a legtöbbeknek már elég lehet. Ugyanígy 1,4 literes lökettérfogattal, de 16 szeleppel és 75 lóval már tényleg kellemes, de az igazán sportos Ibizára vágyók örömére ebből a generációból már 1,8 literes turbómotorral szerelt Cupra változat is volt, ezek 1 és 1,5 millió forint közt mozognak épp. A dízellel sem igazán lehet mellélőni, a VW csoport 1,9 literes, adagolós szívó- és turbódízeleivel forgalmazták 68, 90 és 110 lóerővel, minimális karbantartás mellett mindegyik elpusztíthatatlan, így jelenleg 4 darabot hirdetnek 330 és 810 ezer forint közti szórásban. Az új Ibizával ellentétben erre az autóra nem tudnám azonnal rávágni, hogy magamnak is megtartanám, de attól még egy korrekt kocsi, főleg amikor ennyire szép, és tényleg tudja minden titkát az ember.

Igazából a közeli rokonság miatt ugyanazoknak ajánlható, akiknek a harmadik Polo, talán annyi különbséggel, hogy egy ilyen Ibiza valamivel különlegesebb, stílusosabb gép.

Napi használatra nyilván egy átlagos küllemű, és még véletlenül sem így használt példányt javasolnék, még akkor is, ha azokban valamivel több a futott kilométer. Az itt bemutatott hibákat ugyanis gyakran csak hosszas keresgélés és szenvedés, vagy a teljes érintett rendszerek cseréjével sikerül orvosolni, arról nem is beszélve, hogy erre a kiemelkedő állapotú fényezésre ennyi idős autón már igenis vigyázni kell a ritkasága miatt. Hobbiautónak viszont nagyon jó lehet így is, egy átlagos állapotú Ibiza küllemét ehhez hasonlóra helyrehozni ugyanis sokkal drágább, mint egy szett hibátlan belteret összevadászni és az idő előtt elhasznált alkatrészeket kicserélni ezen az autón.