Ilyen jó még sosem volt! Opel Astra Sports Tourer 1.6 CDTI teszt

Nem újdonság az Astra Sports Tourer, konkrétan hároméves modell. Próbáltuk is már 1.6-os benzinesként és 2,0 literes turbódízelként is, azóta volt egy frissítése is a sorozatnak, igaz, az sem mai történet. Van azonban újdonság az Astrában. Megkapta a szentgotthárdi Flex-üzemben gyártott friss 1.6-os motorokat, a 170 lóerős SIDI turbó benzinest, sőt a GTC a 200 lóerőset is. De van új dízel is, a Zafira Tourerben már tesztelt 1.6 CDTI 136 lóerővel és 320 Nm nyomatékkal. Ez itt a fő újdonság, és igen, a kombi Sports Tourerben, ugyanis ma, ahogyan a piacon a vevők zöme céges kuncsaft, úgy az Astra-eladásokon belül is a kombi adja az eladások zömét. Ugyanis olcsó, az ötajtóshoz mérten 200 000 forint a felára.[BANNER type="1"]
A 136 lóerős - a kínálat alsó harmadában lévő - 136 lóerős dízel amúgy nem olyan olcsó. Csak a második, Enjoy ellátmánytól kínálják, 6,33 millió forinttól, a tesztautó árát pedig így a cikk elején inkább nem is árulom el. Inkább ámuljunk, hogy milyen rettenet nagy, igen, csaknem 4,7 méter hosszú az Opel kompakt kombija. Az avatatlan szemlélők nem is igen tudják elhelyezni. Látják, hogy nem Insignia, de Astrának sem nézik, hiszen olyan méretes, aztán megdöbbennek. Ekkora egy Astra? Hát igen, ekkora. Kívül óriási, belül elegendő helykínálatú. Négy felnőttnek kényelmes, de a második sorban már nem túlzottan tágas, mégis megfelelő utazóautó. Jelen esetben 305 000 forintos, gusztusos barna bőrkárpittal. Ami igényes, de nem minden szempontból praktikus: az övvel rögzített gyerekülés például csúszkál rajta, az Isofix-csatlakozók pedig elképesztően mélyre kerültek, komoly tortúra az üléseket becsatolni. Ha viszont végre sikerült, iszonyatosan stabilan állnak.
Nem meglepő, hogy az ötödik utas számára itt is korlátozott a helykínálat, a hátsó szélső helyek azonban kényelmesek, az első „ergonomikus sportülések” állítható combtámaszukkal pedig elképesztően jók, hosszú utazásokkor, de akár a dugóban ücsörgéskor is megszolgálják 152 000 forintos felárukat. És igazából ez az Opel trükkje, amivel mind több vevőnek nyilván mind több tételt tud eladni, hogy extralistája már-már prémiumosan hosszú, az árak rajta azonban még nem túlzóak. Szaporán ikszelve persze komoly végösszeg jön össze, arra pedig nyilván gyógyír a flottakedvezmény, s az is, hogy az autó egésze is prémiumos.
Megjelenésre, tapintásra is gusztusos az utastér, a külsőt feldobja az oldalablakok krómkerete, és persze a 18 colos alufelni is mutatós. Belül megszokott formák, már említetten jó anyagminőség, akár magyar nyelvű navigáció és tolatókamera. Kecses műszerek, a Flex-Ride futómű Sport-programjában piros háttérvilágítással. Jó fogású, jelen esetben fűthető kormánykerékkel. Nem csak guszta, praktikus is az utastér, az első ajtókba 1,5 literes palackok is állíthatók, a hátsókba 0,5 literesek férnek. A csomagtérhez 60 000 forint az „Innovation csomag” elektromosan lehajtható üléstámlákkal, az ülésekre is végighajtható, sőt a fényezett lökhárítóra is fordítható kétoldalú szövet/műbőr padlószőnyeggel – sok esetben megszolgálhatja ez az árát. Már csupán az üléstámlák lehajtásakor is közel sík raktérpadlót kapunk, ha pedig felhajtjuk az ülőlapot, akkor már teljesen vízszintes a padló; van síalagút is. A csomagtér amúgy alapból is nagy, 500 literes, amivel alig marad el a kombi Insigniától. Ráadásul 1550 literes bővített méretével még rá is licitál.
Az Astrától megszokott, hogy stabil és komfortos az elöl MacPherson, hátul Watt-rudas, de alapvetően csatolt lengőkaros futómű, pláne az elektromos lengéscsillapítókkal; közvetlen és ma már szokatlanul jó visszajelzést adó a kormány, korrekt az elöl-hátul tárcsás fékrendszer. Profi az adaptív, kanyarkövető és automata reflektoros, a menetkörülményekhez is igazodó fényszóró is. Újdonság ugyebár a motor, az Opel által „suttogó dízelként” aposztrofált 1.6 CDTI (alu blokk, 16 szelep, lánchajtás, 2000 bar befecskendezési nyomás, ciklusonként 10 dózis, változó geometriájú, 1,7 bar csúcsnyomású turbó). Zajszigetelése valóban jó, hangja egyáltalán nem zavaró, igaz van stop-start rendszer is, ami egészen gyors, egészen finoman dolgozó, így aztán az alapjárat nem is sokszor érezhető, amúgy sima. A motor erejével sincs baj, 136 lóereje és 2000 1/perctől élvezhető 320 Nm nyomatéka méretéhez képest tekintélyes, 1500-tól már komoly gyorsításra fogható a szentgotthárdi dízel, a lefelé és felfelé egyaránt aktív váltássegéd amúgy könnyedén javasol 1100 feletti fordulatot is. Sík úton el lehet lenni úgy is. Ami a Zafiránál feltűnő volt, az itt is érezhető: a jelentős önsúly és a hosszúra áttételezett váltó miatt induláskor kell egy kis kuplungcsúsztatással segíteni a motornak. A 1,5 tonnát közelítő saját tömeg a fogyasztáson is meglátszik: az 5,7 literes tesztátlag nem rossz, de nem rekorder.
Nem rekorder, hiszen ez az Astra még az amúgy a jelentős gördülési zaj miatt sem szerencsés 225/45 R18-as felnikkel is 4,2 litert kellene, hogy fogyasszon. Megjegyzem, a nálam adódott 5,7 liter is kedvezőbb, mint amit a tesztautóban előttem jelzett több ezer kilométerre a fedélzeti számítógép, majd egy kolléga is elvitte egy hosszabb útra negyedmagával, nála 6,3 lett a fogyasztás. Viszont egyvalami mégiscsak az Astra javára írható: autópályán nagyon jó. 130 km/óránál mindössze 2200-as fordulatszámon ketyeg az 1.6 CDTI. Csendes, ereje teljében van, visszakapcsolás nélkül is jól gyorsít. Országúton bezzeg jellemzően vissza kell váltani az előzésekhez. Sebaj, a váltó is jobbnak tűnik, mint az eddigi verziókban. És abszolút értékben az 5-6 literes fogyasztás azért messze nem rossz egy 100 km/órára 10,3 másodperc alatt gyorsító, 200 km/órás végsebességet tudó autótól, khm, másfél tonnás monstrumtól.
Viszont a konkurencia is erős, gondoljunk csak legutóbbi összevetésünkre, amihez az Astrát időben nem tudtuk hozzászervezni. Talán nem is baj, méretével, de igazából kifinomultságával és persze tömegével, meg persze árával is erősen kilógott volna a sorból. Ez ugyanis már egyáltalán nem egy területi képviselős céges kombi. Lehet céges, de már vezetői szinten, ez az Astra ugyanis erős álcával már nagyobb kategóriákat idéző, és igen, prémiumba hajló, sajnos az árával is, ami persze védhető. A 6,66 milliós Cosmo (sok egyéb mellett) kétzónás automata klímájával, 17 colos alukerekeivel nem rossz ajánlat, de azért számos tétel - például a Bluetooth kihangosító – fájóan hiányzik belőle. Meg lehet kapni persze, meg lehet kapni a magyar nyelvű navit is, az önmagában nem is komoly tételnek tűnő, jó hangú és 173 000 forintos Infinity prémium audiorendszert is. És könnyű is elkalandozni az opciós listán, csak 143 000 forint a „Vezető Segítő Csomag 1” táblafelismerő kamerával, alacsony követési távolságra és sávelhagyásra figyelmeztetéssel, valamint holttérfigyelővel, 50 000 forint a tolatókamera, és ezekkel tud összejönni a tesztautó esetén már jócskán 8,8 millió forintos vételár. És egy Astráról beszélünk! Vagy egy Astrának álcázott Insigniáról? Talán inkább már utóbbiról.