Irányjelzéssel a balesetek ellen

A féklámpát, ami automata, szerencsére mindenki tudja használni, még a helyzetjelzők nappali vagy az országúti esti felkapcsolása, esetleg a fényszórók időben történő kikapcsolása is egész jól megy általában, ami viszont nagyon elkezdett kimenni a divatból, az az irányjelzés. Pedig nem csak szabálytalan, de veszélyes, és kifejezetten udvariatlan is elmulasztani az indexelést.

[BANNER type="1"] A szabály elég egyszerű, indexelni kell, ha elhagyunk egy utat egy másikért vagy sávot váltunk, vagyis kanyarodunk. Körforgalomba bemenet nem kell, mert egyértelmű, hogy milyen irányban haladunk tovább, kifele viszont igen: nem magunkért, és nem akkor, amikor már elkezdtünk kikanyarodni, hanem akkor, amikor elhagyjuk az általunk használni kívánt kijárat előttit, és azért, hogy a bejövetelre várakozók, illetve a mögöttünk haladók tudják, mire készülünk. Akkor is jelezhetünk, ha a főút élesen elkanyarodik, de a kanyar előtt van egy egyenes alsóbbrendű letérési lehetőség. Viszont ne indexeljünk összevissza, és ha indexelünk, cselekedjünk annak megfelelően. Ugyanakkor vigyázat, balesetnél nem hivatkozhatunk arra, hogy a másik résztvevő irányjelzése alapján mozdultunk!

Az irányjelzés elmulasztása nem csak nálunk jellemző. Az Egyesült Államokban a SAE (Society of Automotive Engineers, közlekedéstudományi szakembereket, fejlesztőket tömörítő szervezet) múlt héten rendezett konferenciáján ismertették egy helytelen indexhasználatból, illetve az irányjelzés elmulasztásából adódó balesetekről beszámoló felmérés eredményeit.
Összesen 12 000 kanyarodó és sávváltó autót figyeltek meg, és megállapították, hogy a kanyarodók 25, a sávot váltók sofőrök 48% százaléka nem fárasztotta magát irányjelzéssel. A tanulmány ezután ezeket az arányokat az USA-ban közlekedő autók számával összevetve arra jut, hogy évente 2 millió balesetet okoznak az index nélküli, balesetveszélyes irányváltások országszerte. Ha figyelembe vesszük, hogy a tanulmányt előadó személy a vezetője egy új terméket, az intelligens irányjelző-emlékeztetőt fejlesztő cégnek, akkor nem biztos, hogy minden következtetését érdemes készpénznek venni, de saját tapasztalataink alapján egyet tudunk érteni az irányjelzés-szabotőrök megfigyelt arányával.
Az irányjelzés abszolút nem csak a KRESZ-előírás miatt fontos. Mint neve is mutatja, ezzel jelezhetjük – nem magunknak – hanem a közlekedésnek hívott társasjáték többi szereplőjének továbbhaladási, megállási, parkolási szándékunkat. Ha nem így teszünk, akkor a többiek joggal nézhetnek csúnyán, rázhatják öklüket vagy dudálhatnak, hogy mi a nyavalyának ugrunk váratlanul a fékbe vagy egyik sávból a másikba, viszont az indexeléssel a saját dolgunkon kívül másokét is megkönnyítjük. Igen, körforgalomból kijövet tényleg kényelmetlen, hiszen miközben a kormányt forgatjuk balra, ellentétes irányban kell meghúzni a cica bajszát, de azért nem kivitelezhetetlen feladat.
Ha parkolóhelyet keresünk, és azért cammogunk, akkor is tegyük ki, és lehetőleg autópályán is használjuk szorgosan. Igyekezzünk kerülni a parasztindexelést, mely az egyetlen villanásnyit jelenti, de ne is felejtsük kinn feleslegesen hosszú-hosszú métereken át sima figyelmetlenségből. A repülőgép-pilóták feladata valamivel összetettebb, mint az autósofőröké, mégsem restek le- és felszállási szándékukat a megfelelő fényekkel jelezni: a mi felelősségünk sem kisebb, viszont adott pillanatban sokkal több jármű vesz körül minket az úton, mint őket a levegőben. Az irányjelző az egyik legsokoldalúbban használható - egyben a leginkább emberfüggő - eszköz az autósok közti kommunikációban, és mint oly sok más folyamatban, a kommunikáció hiánya, illetve a félreértések itt is megakaszthatják, de minimum nehezítik a társasjáték normális működését.
Néma gyereknek az anyja se érti a szavát, figyeljünk egymás jeleire, és mi se titkolózzunk a többiek előtt, vagyis használjuk az irányjelzőt, ha ezzel segíthetjük mások közlekedését.