Iránytű a biztosítók útvesztőjéhez

Arról már korábban írtunk, hogy mi a teendő baleset esetén, most pedig következzék az első sokk után előjövő kérdés: hogyan, milyen útvesztőn keresztül fizet a biztosító? Összegszerű válasszal nem tudunk szolgálni, ám azt igyekszünk részletesen leírni, hogy mi a teendő ahhoz, hogy a pénzt megkapjuk.
Első lépés: a baleset megtörténtét követő 5 napon belül jelenteni kell a kárt, ez a károsultra és a károkozóra is kötelező előírás, alóla csakis az akadályoztatás, például a kórházi kezelés ad felmentést, illetve külföldi baleset esetén a hazaérkezéstől kell számítani az 5 napot. A kár bejelentéséhez (ami a legtöbb biztosítónál interneten, e-mailben, telefonon, a szerződött partnereknél, személyesen az ügyfélkapcsolati pontokon vagy levélben is történhet) kötelező adat a biztosítási szerződésszám, a biztosított és a károsult neve, címe, telefonszáma, gépjárműveik rendszáma, a káresemény helye, időpontja, leírása. Továbbá meg kell adni azt is, hogy hol lehet megtekinteni, „szemlézni” a károsult autót, illetve annak időpontját kivel, milyen telefonszámon lehet egyeztetni. [kepallojobb=431367]Biztosítói kifizetéshez nem elegendő az Európai baleseti bejelentő, annak kiegészítéseként egyéb adatokat is kérnek a társaságok[/kepallojobb]
A szemle helyszíneként természetesen megadható a javítást végző műhely is, ám bármely olyan esetben, amikor nem az autó tulajdonosa jár el a szemle kapcsán, az azt intéző személynek írásos, két tanú előtt tett, a képviselet körét pontosan meghatározó meghatalmazást kell adni. A javítást az első szemle elvégzéséig nem szabad megkezdeni, kvázi teljes mértékben a balesetkori állapotban kell hagyni az autót – kivéve, ha a részleges javítás vagy helyreállítás kárenyhítés miatt szükséges lenne. Az első szemlét követően rendszerint következik a pótszemle, ekkor a már megbontott autó vizsgálata alapján pontosítják a kár összegét. A biztosítási ügyintézéshez a balesetkor kitöltendő „Európai baleseti bejelentő” nem elégséges dokumentum, annak kiegészítőjét rendszerint a biztosítók weboldaláról is le lehet tölteni és abban az autó előéletéről (hányadik tulajdonosánál van, meddig érvényes a forgalmi engedélye, korábban volt-e sérülése az autónak), valamint arról kell nyilatkozni, hogy az autó hol tekinthető meg, történt-e rendőri intézkedés a baleset kapcsán. Ha ugyanis történt, akkor a biztosító annak jegyzőkönyvét is várja és csakis az alapján fizet, továbbá amennyiben szabálysértési vagy büntetőeljárás is kapcsolódik az esethez, annak jogerős határozatára is szüksége van a biztosítónak – ez akár hetekkel nyújthatja az ügy elindulását.
Speciális esetek bőven vannak még, Casco esetén például az autó ellopása esetén speciális, „teljes gépkocsi lopáskárhoz” tartozó kárbejelentő lapot kell kitölteni, továbbá szükséges a rendőrségi feljelentés másolata, a nyomozást megszüntető határozat, a forgalmi engedély, a rendszámtáblát visszavonó határozat, továbbá az autó (beleértve riasztójának és egyéb vagyonvédelmi berendezéseinek) kulcsai. Elemi tűz- és robbanáskár esetén pedig a tűzrendészeti hatóság határozatára van szükség.

Casco biztosításnál a káresemény jogalapját a fenti dokumentumok alapján az adott biztosítás feltételei alapján bírálják el. Bonyolultabb a helyzet a kötelező biztosítás esetén. Ha a károsultak meg tudtak egyezni abban, hogy melyikük a hibás és azt rögzítették is, továbbá a vétkes biztosítása rendezett, akkor a vétlen félnek (elvileg) fizet a biztosító. Ha azonban a felek nem tudtak megegyezni vagy egyéb okból (például jelentős anyagi kár, személy sérülés folytán) rendőrségi intézkedés történt, akkor a biztosító annak, illetve a felektől bekért álláspontok alapján bírálja el, hogy melyik fél milyen mértékben felelős a káreseményért, s amennyiben a vétlen is vétkes valamennyire, az ő kárát sem fogja teljes mértékben téríteni. Fontos megjegyezni, hogy a biztosítót a rendőrségi határozat nem köti, a jogalapot mérlegelheti az abban foglaltaktól eltérően is. (A kötelező felelősségbiztosításról szóló 2009. év LXII. törvény 12. § szerint: „A biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak.”)
Amennyiben már a kár kifizetésére kerül sor, az autósok háromféle kárrendezési módot is választhatnak.

1. Egyezséges kárrendezés: számla nélküli kárrendezés, amely során az anyag- és alkatrész árak, valamint munkadíjak alapján a biztosító az általa megállapított javítási költséget ajánlja fel egyezségre. Ez rendszerint nem fedezi a teljes javítást és meghagyja a lehetőséget, hogy az autós ne a kár kijavítására fordítsa a kapott pénzt. E kifizetési mód ellen sok autószerviz, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete, illetve az Autós Nagykoalíció is lobbizik, hiszen általa részlegesen, hiányosan javított autók kerülhetnek vissza a forgalomba.
   
   
   
2. Számlás kárrendezés: a kárt a károsult nevére kiállított – a kárfelvételi jegyzőkönyvben rögzített helyreállítási módnak megfelelő – javítási számla alapján rendezi a biztosító. Magyarán ilyen esetben az autó tulajdonosa meg kell hitelezze a javítást, s a biztosító a már kiállított számla ellenértékét fizeti ki a tulajdonos számára. Az alkatrészek beépítését akár javítás közben, vagy utólag, a sérült alkatrészek szemléjével, esetleges bekérésével ellenőrizheti a biztosító, a gyári alkatrészek eredetének igazolásához azok beszerzési számláját is csatolni kell.
   
   
   
3. Hitelleveles kárrendezés: Voltaképp a számlás kárrendezés fajtája, amelyben az autó tulajdonosának kérésére a biztosító hitellevelet állít ki a megjelölt szerződött javító partnere felé. Ebben az esetben a biztosítót terhelő javítási költséggel a biztosító és a javító közvetlenül számol el egymással. Gyakorlatilag ez a legkényelmesebb kárrendezési mód, hiszen a jármű helyreállítását követően csak az ügyfelet terhelő költséget (pl.: önrészesedés, avulás, saját megrendelés, stb.) kell megfizetni a javító részére. A biztosítók szerződött partnerei weboldalaikon, ügyfélszolgálataikon megtekinthetők, de a kinézett műhelyeknél is csupán egy kérdés: van-e szerződésük az adott biztosítóval?

Végezetül egy speciális eset: a totálkár rendezése. Erre akkor kerül sor, amikor a gépjármű javítása meghaladja a gazdaságos javítási határt (ezt rendszerint a kárkori érték 50-60 százalékában állapítják meg), illetve amennyiben a javítás műszakilag nem javasolt vagy a gépjárművet ellopták. Ebben az esetben a megállapított káridőponti érték maradványértékkel csökkentett összegét jelenti a kifizetés. A maradvány piaci értékének meghatározását jellemzően roncsbörze adja, a roncsért kínált legmagasabb vételi ajánlat jelenti a maradványértéket. Amennyiben a roncsautó tulajdonosa a károsodott gépjárművet értékesíteni kívánja, úgy a kárügyben küldött tájékoztató levél alapján tudja a maradványért legmagasabb árat kínáló ajánlattevővel felvenni a kapcsolatot, de megvan azon opciója is, hogy az autót megtartsa, s azt esetleg a kapott összegből kijavítsa. Ennek ugyanaz a hátránya, mint az egyezséges kifizetésnek: vélhetően nem tökéletes jármű fog elkészülni.