Itt az olcsó autózás titka, ugyanitt idő kapható!

Nem egyszer hallottam már, hogy valaki nem engedheti meg magának, hogy lassan menjen, az ő ideje ugyanis drágább. Valóban? Hát most ki is számoltuk, hogy mibe kerül a nagyobb tempó. Én magam mindig a pillanatnyi fogyasztásmérőt árgus szemekkel figyelve vezetek, s bevallom, számos autóval nem szoktam kihasználni az autópályán megengedett 130 km/órás sebességet sem, mert annak túl nagynak találom a többletfogyasztás kapcsán jelentkező árát. Jelen cikkünk alapját azonban egy kollégánk saját mérése adta, ő egy számára új, amúgy már néhány éves, a középkategóriában ma is az eladási listákat vezető Ford Mondeóban találkozott először a fogyasztásmérővel. Nem is a pillanatnyival, hanem az átlagmérővel, s egy amúgy unalmas utazást kívánt csak érdekesebbé tenni a két személlyel végzett méricskéléssel. Aztán meglepődött, hogy döbbenetes értékek jönnek ki, s át is adta precíz dokumentációját. Tempomat segítségével sík úton, egyenletes haladásnál szakaszátlagokat regisztrált, illetve diktált a mellette ülő fiának, majd átlagolta a precízebb eredmnyekért az oda-vissza úton mért értékeket, hogy kimutassa azt, hogy a tempó növelése milyen fogyasztásnövekedést eredményez. [BANNER type="1"] Drasztikusat, de jegyezzük meg, a mérés hiába zajlott a valóságban, így is - nem - kissé laboratóriumi. A valóságban nem lesz olyan drasztikus százalékos különbség az egyes tempóválasztásokhoz társuló átlagok és útiköltségek között, mint amilyenek táblázatainkban, kalkulációinkban szerepelnek. Míg ugyanis országúton és autópályán a választott tempó nagyon jelentősen befolyásolja azt, hogy mennyit fogyaszt az autónk, városi forgalomban - ahol újra és újra lendületbe kell hozni a meghatározott tömegű járgányt - kevéssé tudunk hatással lenni az étvágyára. Megfelelő guminyomás, fölösleges cuccok kipakolása, óvatos gázpedálkezelés - természetesen a fogyasztáscsökkentő trükkök mind-mind számítanak, de ezekkel messze nem tudunk olyan szignifikáns fogyasztáskülönbséget elérni, mint autópályán azzal, ha a megengedettnél lassabb - de természetesen egyenletes - tempóval megyünk. Meg kell jegyezni, hogy nem minden esetben tudjuk magunk megválasztani tempónkat, mert a forgalom nem mindig engedi azt. Például nyáron, pláne hétvégén az M7-esen. Ilyenkor az a legjobb megoldás, ha fel tudjuk venni a forgalom ritmusát, s tudunk jelentős gyorsítások és lassítások nélkül autózni. A legkomolyabb gond pedig akkor van, amikor épp egyáltalán nincs ritmus, azaz áll a forgalom.
Az egyenlet természetesen a megengedett 130 km/órás tempó túllépésekor is érdekes. Valóban megéri a sokak szerint „még belefér” kategóriájúnak tartott 140 km/órás értékre állítani a tempomatot? Nos, mérésünk szerint azzal - még az amúgy ideális autópályázónak számító, 140 lóerős 2.0 TDCi motoros, hosszúra áttételezett hatfokozatú váltós, légellenállás szempontjából is kedvező formájú, ötajtós Ford Mondeo esetén is - 0,8 literes többletfogyasztást, 100 kilométerre 334 forintos többlet üzemanyagköltséget kapunk, s a Budapestről 100 kilométernyire lévő Balatont 46,1 helyett 42,9 perc alatt érhetjük el. Hangsúlyozzuk, laboratóriumi körülmények között, ugyanis az csak álom, hogy indulási ponttól a célig, az első pillanattól kezdve a választott tempóval haladhassunk. A képlet azonban már így is beszédes: 100 kilométeres távon ebben az ideális esetben is mindössze csak 3,3 percet kaphatunk 334 forintért. Kinek éri meg? Kinek van bő 6000 forintos órabére, csaknem 50 ezer forintos napidíja, azaz közel egymillió forintos fizetése, hogy megérje 130 helyett 140 km/órával autózni? Ha az autópályákra nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy vannak bőven ilyen honfitársaink, dübörög a gazdaság, jólét van. Ők persze nyilván nem e képlet alapján, s sanszosan nem is mindig mennek ilyen gyorsan. De akkor éppen sietnek, nem is feltétlen a korábban odaérésért, hanem azért kell nekik a tempó, hogy úgy érezzék, most aztán haladnak, s az üzemanyagköltség sem feltétlen érdekli őket, mert azt nem ők, hanem munkáltatójuk fizeti.
Mibe kerül a nagyobb sebesség?
Láttuk, hogy már a 130 helyett 140 km/órás tempó is komoly többletköltséget jelent, ám vannak olyanok is, akik még ennél is gyorsabban tudnak, kívánnak menni. Márpedig minél gyorsabban mennek, annál többért vehetnek újabb időspórolást. A sebesség növelésével ugyanis nem csak a légellenállás nő (négyzetesen), hanem a vele egyenesen arányos fogyasztás is mind jelentősebben emelkedik. A 140 és 150 km/órás tempó között ugyanis mérésünk szerint már nem is 0,8, hanem kereken 1 literes fogyasztáskülönbség adódik. Hogy 70 és 150 km/óra között milyen fogyasztáskülönbséget jelent (az említett Ford Mondeo 2.0 TDCi esetén, két személlyel, felhúzott ablakokkal) a sebesség fokozása, azt az alábbi táblázat tartalmazza. Jól látható, hogy minél magasabb tempóval haladunk, annál többe kerül a sebesség fokozása.

Milyen távon nyerhetünk egy órát, ha 130 helyett 140 km/órával megyünk?
Egy órát nyerni 130 helyett 140 km/órás tempóval természetesen csak hosszú – 1820 – kilométeres távon lehet, hiszen ilyen távon jön ki egyező szorzatként a 13x140, illetve a 14x130 kilométer. Egyenletes, gyorsítások nélküli haladás esetén azonban 6072 forintunkba kerül, ha az említett távot 14 helyett 13 óra alatt, 130 helyett 140 km/órával szeretnénk megtenni. Ekkor még nem is nagyon rizikózunk bírságokkal, a még magasabb tempóval azonban sanszosan az is jár, meg még magasabb üzemanyagköltség. A tempomatot 150-re állítva 1820 kilométert meg tudunk ugyan tenni alig több mint 12 óra alatt is, ám az üzemanyagköltség így további 7589 forinttal magasabb lesz.

Ha az 1820 kilométeres út üzemanyagköltségét a 130 km/órás tempó fogyasztásával nézzük, akkor az 47 054, ha a 140 km/óráséval, akkor 53 126, míg ha a 150 km/óráséval, akkor 60 715 Ft a most aktuális 417 forintos gázolajárral, s a citált Mondeóval. Megéri gyorsabban menni? Aligha, hiszen a 130 és a 150 km/órás tempó közötti költségkülönbségből még akár egy nyugat-európai étteremben is megebédelhet egy négytagú család is. Ráadásul azt még nem is vettük alapul, hogy 130 km/órás tempóval a 70 literes üzemanyagtankból több mint 1100, 140-nel már (tartalék nélkül is csupán) 1000, 150-nel a tankot csont szárazra ürítve is csak 875 kilométert tudunk megtenni. Magyarán, míg 130-as és 140-es tempó esetén 1820 kilométer alatt elég egyszer tankolni (még ráhagyással is), magasabb tempóval legalább kétszer kell útközben tölteni, azaz a drágán vett időből legalább 10 percet rögtön el is veszítünk. (Természetesen ezzel is lehet vitatkozni, hiszen 1820 kilométeren azért mindenképp meg kell állni pihenni.)
Miként nyerhetünk egy óra menetidőt hazai távoknál?
Bár itthon nem fogunk tudni 1820 kilométeres egybefüggő autópályás utat tenni, komolyabb sebességkülönbség esetén itthon is tudunk faragni egy óra menetidőt. Reális, hogy oda-vissza távon (például Budaörs-Nagykanizsa-Budaörs viszonylatban) 400 kilométernyi autópályás úttal számoljunk, ezért ilyen távon néztük meg, hogy mennyiért nyerhetünk egy órát.
Láthatjuk, hogy kifejezetten lassan nem nagyon éri meg menni. Amennyiben az autópályán már veszélyesen lassúnak számító, még a kamionok mögötti hátszélben utazáshoz is kevés 80 km/órás tempót választjuk, akkor az utat 5838 forintból és 5 óra alatt fogjuk tudni abszolválni. Csupán 1168 forintos „felár”, ha 5 helyett 4 óra alatt, 80 helyett 100 km/órás tempóval tennénk meg a távot. Viszont innen újabb órát nyerni, 4 helyett 3 órás menetidőt elérni már drága mulatság, 100 helyett 140 km/órás tempó kell hozzá, és a 100 km/órával még 7006 forintos üzemanyagköltség 11 676 forintosra nő (+4670 Ft). Egy másik alternatívaként a 110 helyett 150 km/órás tempó (3,7 helyett 2,7 órás menetidővel) 13 344 (+5504) forintos üzemanyagköltségbe kerül. Egy olcsó vidéki csárdában ez is lehet akár egy családi ebéd ára, ha viszont sietünk, nem csak az üzemanyagra fordíthatjuk ezt, hanem egy gyorsétteremben is könnyedén otthagyhatjuk négy főre a gyorskajáért.
Ismét feltehető a kérdés, hogy megéri-e. Megéri-e a többletfogyasztáson, a nagyobb költségen túl jelentkező nagyobb környezetszennyezés, a nagyobb zaj és a több légörvény keltése, valamint az autó nagyobb amortizációja? A válasz szerintem egyértelmű nem, ugyanakkor tény az, hogy sokszor, sokaknál szükséges. Mert éppen minél több úttal kellene beleférni egy munkanapba, s a munkatempó is azt diktálja, hogy minden perc számít. Viszont azért érdemes időnként megállni, és végiggondolni, hogy valóban így van-e! A takarékos vezetési stílus további előnye, hogy – legalábbis autópályán – a traffipaxoktól sem kell rettegni, elegendő a városokban, a 30-as tábláknál. Ha viszont valaki siet, már 150 km/órás tempóval is jó eséllyel akadhat fent egy sebességellenőrzésen, s növelheti "útiköltségét" még drasztikusabban. Lehet, hogy így járt szerencsétlen kollégánk is, aki talán a "tudomány érekében" épp a fogyasztásméréskor futott bele egy traffipaxba. Egyelőre várjuk a csekket, ha megérkezik, beszámolunk, hogy mennyiben módosítja az a kalkulációt. Addig is várjuk alább a hozzászólásoknál a saját tapasztalatokat!