Ivott, vezetett, egy labdázó kisgyereket ütött el

A hazai, tavalyi baleseti statisztikák szerint az esetek 10 százalékában játszott szerepet az alkoholfogyasztás, amivel egyébként nem számítunk tragikusan rossznak, hiszen az Egyesült Államokban például 40 (!) százalékos arányról adott hírt 10 évvel ezelőtt az NHTSA (National Highway Traffic Safety Administration). Az okokat, azaz az alkohol sofőrre gyakorolt hatását szinte minden vezető kívülről fújja: megnő a reakcióidő, csökken a koncentrációképesség, nehezebben megy a vészhelyzetek felismerése és azok kezelése is. Mégis sokan nem tudnak ellenállni egy-egy felkínált italnak, amivel még nem is lenne probléma, ám sokan utána nem képesek letenni autójukat, megvárni, amíg kiürül szervezetükből az alkohol, átadni másnak a kormányt, esetleg sofőrszolgálatot hívni.
Ráadásul szavakkal, érveléssel nehéz is meggyőzni bárkit is, és sokakon az sem segít, ha a rendőr egyszer, esetleg kétszer lemeszeli őket. Befizetik a bírságot, újra megszerzik a jogosítványt. Eddig ugyanis valódi tragédia még nem is történt, amikor pedig arra kerül sor, akkor már késő a bánat, ha tényleg bekövetkezik a valódi baj, azaz valaki ittasan okoz balesetet, akkor komolyan felelnie kell, s a felelőtlen sofőr börtönbüntetése során már vélhetően belátja, tényleg nem olyan dolog az alkoholfogyasztás, illetve az alkoholos befolyásoltság alatti vezetés, amit lehet kezelni. Addig azonban sokan bíznak magukban, jönnek a kifogások, már egy órája ittam, teljesen józan vagyok, tudok én vezetni, figyelek, stb. Aki megússza, az akár legyinthet is másnap a dologra, hazaért, nem is volt semmi gond. Úgy tűnik, létezik szerencse és talán őrangyal is. Mi viszont biztonságos keretek között, ha nem is tudományosan, de objektíven meg kívántuk nézni, miként hat sofőrünkre az alkohol. [BANNER type="1"]
A biztonságos kereteket olyannyira komolyan gondoltuk, hogy a teszthez nem is használtunk autót, helyette egy profi autóvezetői szimulátor segítségével hajtottuk végre kísérletünket. A vészhelyzetek, váratlan helyzetek begyakorlását balesetveszély nélkül lehetővé tevő, hárommonitoros, "force-feedbackes", azaz erővisszajelzős kezelőszervekkel szerelt autókabin számítógépes háttere pontosan mutatta meg, miként hat sofőrünkre az alkohol. Alapvetően két teszttel is vizsgáztattuk az alkoholfogyasztást vállaló cimborát, egyik volt a jelzésre fékezés, mely a reakcióidő mérésére szolgált, a másik pedig egy jóval komplexebb feladat: városi vezetés sok-sok váratlan helyzettel, hirtelen pirosra váltó lámpával, az autó orra előtt keresztben bekanyarodó renitensekkel. A rendszer már a józan vezetőnél is meggyőzött minket arról, hogy nagyon hasznos, az autóvezetés-oktatásában kamatoztatható berendezésről van szó: bár (az amúgy még szonda szerint is alkoholmentes) sofőrünk nagyon jó, az átlagosnál kétszer gyorsabb reakcióidővel fékezett, egy hirtelen váltó piros lámpát benézett, és egy gyorshajtása is volt.
Következhetett az italozás, már egy feles után is 0,03 százaléknyi, azaz 0,3 ezreléknyi véralkoholszintet mutatott a digitális szondánk, azaz ha azt egy valódi sofőrrel egy rendőr mérte volna, 30 ezer forintos bírság adódott volna. Utána még lecsúszott két sör, még néhány feles, a tesztre vállalkozott cimboránk is kezdte munkásnak érezni a feladatot, döbbenet, hogy a sok helyen, például Németországban engedélyezett 0,5 ezrelékes véralkoholszinthez tisztességesen kellett azért fogyasztani, bár hozzátesszük, sok időt nem hagytunk az alkohol felszívódásának, illetve az italozás közvetlenül evés után történt. Végül még egy sör és újabb felesek segítettek – összességében bő 1 dl vodka fogyott a teszthez, elértük a 0,8 ezrelékes véralkoholszintet, ami után már egy igazoltatás után sem csupán szabálysértési bírságot kapna a sofőr, hanem büntetőeljárás indulna.
Egy tanulság már rögtön van, az alkoholt ugyan nem ritkán fogyasztó tesztelő még egészen jól érezte magát, amikor már olyan szintű véralkoholszinttel rendelkezett, amivel nem csak pénzbírságot kapott volna, hanem jogosítványától is búcsút vehetett volna. Ilyen szempontból tehát érthető a hazai zéró tolerancia, nem kell matekozni, aki iszik, az nem vezethet és kész.
Arra pedig pontosan tesztünk hivatott választ adni, hogy miért nem vezethet az ittas sofőr. A délutáni italozás után például cimboránk egyáltalán nem érezte magát vezetésre alkalmatlan állapotban – ahogyan az lenni szokott, még egy kicsit bátrabb is lett, amit persze tudatosan igyekezett kezelni. Figyelme látszólag nem is lankadt – sokat, 0,5 másodperces reakcióideje ugyan nőtt, 0,7 másodpercesre, az átlagosnál azonban még mindig jobbnak számított. Jegyezzük meg, már ez a hibahatáron mozgónak tűnő 0,2 másodperces reakcióidő-különbség is 5 méteres fékúteltérést jelentene 90 km/óráról fékezésnél. A közlekedésben azonban nem csak egyértelmű helyzetekre kell számítani, a városi vezetés sok egyéb váratlan szituációt is adhat. Bár a sok ital után bravúrosan ment a vezetés, még egy ráfutásos balesetet, illetve egy a szemből érkező autó elsőbbségét meg nem adó kanyarodó autóst is kivédett az ittas sofőr, volt egy helyzet, amit nem ismert fel.
Mindenki által ismert szituáció, kétsávos városi út, bal oldalt tömött kocsisor, elején pótkocsis kamion, lelassul a baloldali sáv, jobbról viszont lehet haladni, nem lassít a sofőr, aztán a kamion elejéhez érve csattanás. Nem haladt gyorsan, 40 km/órával, mégis csak a bármilyen szögből nézhető visszajátszásból látszik: kigurult egy labda, melyet gyerek is követett. A kamionos fentről látta, ezért lassított, az autós viszont nem. A kisgyerek bizony az autó orrán csattant, s bizonyára meg is halt.
Megrázó, még szimulátoron is, rögtön utána látja az ittas sofőr is, hogy olyan a helyzet, amit józanul valószínűleg felismert volna. A szimulátorba még egy pohár sörrel a kezében ült - ha már lazulunk, tegyük teljesen. Végül nincs kedve befejezni a sört, s ő már biztos, hogy nem fog ittasan vezetni. Noha a személyes – jó esetben nem valós, hanem inkább csak szimulátoros – élmény a legkomolyabb meggyőző, más se tegye!