Jó autó, de... Suzuki SX4 S-Cross teszt

Nemrég megvolt az ünnepélyes avatás - új modellt készít az esztergomi Suzuki-gyár, s a japán márkának nagyszabású tervei vannak az SX4 S-Cross névre hallgató crossoverrel. Nem feltétlen Magyarországon, de ha egy Nissan Qashqai zajos sikert tudott aratni nálunk is, akkor akár a Suzuki is lehet megint a mi autónk, nem? De, amennyiben elérhető áron, remek akciókkal, virágzó gazdasági környezetben, ügyféloldalról előnyös hitelkonstrukcióval adják a zsíros fizetésük jelentős hányadát vidáman megspóroló „pógároknak”. Na igen, valami itt nem stimmel, de ettől még lehet jó gépkocsi az SX4 S-Cross.


[BANNER type="1"]
Az az SX4 S-Cross, amely nem az SX4 utódja. Hogy akkor mégis milyen logika mentén hívják így, azt most hagyjuk. Tehát nem az SX4 utódja. Azt is gyártják még, majd kiderül, meddig. Talán a Suzuki új kisméretű szabadidő-autójának bemutatásáig, amelynek előfutára nagyon vagány, s amely a Nissan Juke-féle kategóriába érkezik majd sokadik kihívónak. Az SX4 S-Cross pedig a Qashqai-jal és társaival konkurál. Hossza 4,3, tengelytávolsága 2,6 méter – ezek a számok tágas utasteret és csomagtartót jelentenek. Legalábbis az SX4-hez képest, ami főleg raktérben kisautós.

Az S-Cross széltében is nőtt, bezzeg magassága és hasmagassága is csökkent (190-ről 165 mm-re), hogy ezzel alaktényezője és fogyasztása javuljon, cserébe kevésbé legyen némi terepezésre alkalmas. No de mi a fontosabb az átlagfelhasználónak, a fogyasztás vagy a terepképességek? Nem kérdés. Mindenesetre egy sebtiben meginterjúvolt SX4-tulaj azonnal felrótta az S-Crossnak, hogy annak orra-hasa közelebb került a földhöz, továbbá azt is megjegyezte, hogy a divatosabb építésmóddal sérülékenyebbnek, nem annyira védettnek tűnik úgy a karosszéria, mint a felni. Utóbbiból csinos 17 colos szürkét viselt a tesztautó 205/50 R17-es méretben, emberünk 2007 végi SX4-esén meg 205/60 R16-osok vannak, ergo a kisebb és ballonosabb kerekek a mindennapos padkára állásoknál, parkolásnál, a fekvőrendőrökön átbukdácsolásnál is inkább adják az ezt aztán nem kell félteni érzést. Azon túl, hogy a rugózáson sem rontanak, de erről majd később.

Különben az S-Crosst is lehet /60-as acél vagy könnyűfém kerekekkel rendelni, a felettébb látványos LED-es nappali menetfény meg a harmadik, GLX felszereltségi szinten vonzza a tekinteteket. És még amit az autó külsejével kapcsolatban tán érdemes megjegyezni, hogy ez a medvebarna metálfény mintha „butítaná” a formát. A plakátokon látható lime vagy épp egy kék színben sokkal mutatósabb a kocsi. Persze ez szubjektív, ne is pocsékoljunk több időt a dizájnra, az ezüstös meg a krómszerű dekorelemekre, a fekete körbeműanyagozásra és az összképre.

Helyette nézzük, milyen az utastér. Nos, átlagosan kényelmes. Átlagos a helykínálat, átlagosak az ülések, átlagosnak tűnik az anyag- és az összeszerelési minőség is. Átlagosan jónak, szóval ez itt nem kritika, hanem elismerő hümmögés. A műszerfal, a középkonzol vagy mondjuk a kilincsek és a részint műbőrös ajtók díszítettsége is rendben van, aztán a későbbiekben elválik, hogy mi mennyire fog zörögni vagy lógni. Az ülések bőr/műbőr kárpitozásának nívóját le lehetne húzni, hiszen tényleg nem valami hű de klassz, viszont halló, az S-Cross nem a prémium ligában játszik, hiába sugallja az ellenkezőjét például a kétrészes, sok-sok fényt és ha úgy adja, levegőt beengedő, elektromosan nyitható-csukható panorámatető.

Míg az első ülések kényelmére/oldaltartására/combtámasztására a sietős kanyargózást leszámítva nem panaszkodhatunk, a hátsók már egyszerűbbek, kevésbé formázottak. Cserébe – GLX-szinten – a második sorban is van könyöklő, s a kardánalagút sem vészesen magas. Ezzel együtt három felnőtt hosszútávon biztos nem lesz ott maradéktalanul boldog, de ezért se kárhoztassuk a Suzukit, mert az átlagtól belső szélességben és belmagasságban sem marad el. A panorámatető azért jócskán elhappol a fejtérből. Csomagtartó? Dupla padlós, a hátsó üléstámla szögétől függően 430-440 literes, osztott üléshajtással bővítve síkpadlósan 1,27 m³-es. Nyílása jó nagy, pereme alacsony, két sarkában poggyászrendező, van akasztó, kampó, 12V-os elektromos csatlakozó, világítás, minden, ami kell. És szériában.

SX4-tulajunk szerint néha neki is jól jönne a nagyobb csomagtér, de alapvetően ő a 270 literes – kisautós - puttonnyal is elvan. Az S-Cross beltéri dizájnja tetszett neki, azt azonban pár másodperc után konstatálta, hogy a hifi fejegysége és kezelhetősége mit sem változott. Egyébként gyári alapnak nem is olyan rossz ez a rendszer, olvas CD-t és MP3-at, van USB és Bluetooth is. Utóbbit sajnos többen többszöri kísérletre sem bírtuk párosítani a telefonunkkal, de később azért (egy kezelési útmutatóval ellátott új, mármint faceliftes Swiftben) kiderült, hogy nem lehetetlen, csupán bonyolult, nehézkes feladat.

És milyen az S-Cross felszereltsége? Egész korrekt, sőt, gazdag. Széria (Comfort/GL) a menetstabilizáló elektronika és a térdlufistul 7 légzsák, az elektromosan állítható és fűthető tükör, a fedélzeti számítógép, a mélységében is állítható kormány, a távirányítós központi zár, a hátul is elektromos ablak (csak a vezetőoldali automata), a manuális klíma, a rádió, az USB-port, a vezető és utasoldalon is állítható magasságú ülés, az elöl tologatható könyöklő, a hátul osztott üléstámla és a két szélen az Isofix gyermekülés-rögzítés, még a sebességhatárolós tempomat is. Ez azért nem gyenge csomag. A Premium/GL+ szint már alufelnit, mindenféle külső-belső dekort, ködlámpát, elektromosan behajtható, integrált irányjelzős tükröt, bőrkormányt, nyomógombos indítást, kétzónás automata légkondit, változtatható dőlésszögű hátsó üléstámlát, hátsó kartámaszt, az ESP-hez nagyon hasznos visszagurulás-gátlót is ad. Egyebek mellett.

Majd jön az Elegance/GLX pakk LED-es nappali menetfénnyel, a B-oszloptól sötétített üvegezéssel, fény- és esőszenzorral, telefonkihangosítóval (tessék a kereskedővel a vásárláskor beállíttatni…), elöl ülésfűtéssel, hátsó fűtőcsatornákkal, elöl-hátul parkradarral. (A frontradar a budapesti dugóban túlérzékenynek bizonyult, állandóan sípolt, kikapcsolás lett a vége.) És még ezt is megfejeli az Elegance Plus/GLX Panorama szint 17 colos kerékkel, napfénytetővel, bőrrel/műbőrrel, intelligens kulccsal és (gyors, finom) stop-start rendszerrel. A manuális váltóhoz. Mert automata, pontosabban fokozatmentes CVT is elérhető a benzineshez, míg a dízelhez stop-start van, CVT nincs.

Motor? Kettő. Egy benzines, egy dízel. Könnyű rásütni, hogy szegényes a paletta, de fogjuk fel úgy, hogy minek több motor, ha az jó, ami van. Sőt, továbbgörgetve: minek a 800 ezer forinttal drágább, ugyancsak 120 lovas, de 320 Nm-es dízel, ha a benzines úgy jó, ahogy van? Tényleg teljesen jó. Turbó nélkül is. Teljesítménye ugye 120 LE, nyomatéka 156 Nm, 100 km/órára fronthajtással 11, 4x4-esen 12 mp alatt gyorsítja fel az üresen szerencsére pehelysúlyúnak számító, 1,2 tonna alatt tartott S-Crosst. (A CVT-váltósok valamelyest lustábbak, de legalább nem fogyasztanak többet, elvileg.) Szóval 120 LE - percenkénti 6000-es fordulaton, azaz van kraft, pörgetve. A 156 Nm percenként 4400-as fordulatnál van meg. A fogyasztás gyárilag 5,7-5,9 l/100 km (az alacsonyabb érték az alacsonyabb gördülési ellenállású gumis verzióé), a tesztátlagunk 7,1 lett sok várossal, kevesebb terepezéssel, országúti autózással és sztrádán bosszankodva.

Igen, bosszankodva és hamar 100-110-re lassítva, mert a megengedett sebességhatáron már elég nagy a zaj. A 130-nál 3300-at pörgő motor felől, a gumik irányából, mindenünnen. Hogy jó volna egy hatodik fokozat? Ilyen szempontból valóban. (Dízelpártiaknak örömhír, hogy a DDiS váltója 6 sebességes.) És még egy bosszantó tényező a tempóval párhuzamosan: a próbált SX4 S-Cross egyenesfutása finoman szólva is gyenge volt - a kormány nem az a közvetlen fajta. És még egy csöppet lelombozó darabja a kirakósnak: taposva a motorhang pléhdobozos.

A (hosszú áttételezésű, az ötödiket 60 alatt is elbíró) váltó suzukisan picit karcos, mégis elég pontosan kapcsolható, a kar rövid utakon jár, a kuplung könnyű. A váltásiesedékesség-jelző - rossz - szokás szerint egyedül fölfelé javasolja a minél előbbi gangolást. Az elöl MacPherson rugóstagos, hátul csatolt lengőkaros, semmi extra futómű hangolása feszes, a rugózási komfortnak bizonyára jót tesz, ha nem ezeken a relatíve nagy és peres abroncsokon fut az autó. A hátul is tárcsás fék adagolhatósága jó, a visszagurulás-gátló (vagy dombsegéd vagy hegymeneti elindulássegítő) funkcióval ellátott menetstabilizáló bolondbiztosan fogja a kocsit. Kikapcsolva aztán némi mókázásban is partner az S-Cross, s a mókát Allgrip fantázianevű összkerékhajtás is támogatja. Jelesül a Sport üzemmódban, amikor is a kanyarokból kigyorsításnál küld egy kis nyomatékot hátra, hogy attól jobban „betapadjon” és sportosabban, ráadásul optimalizált gázpedál/nyomaték-karakterisztikával vezethető legyen a gép. Automata módban kizárólag tapadásvesztésnél kap segítséget az első tengely, a Snow/Mud állás hóban/sárban, csúszós úton nyújt baráti jobbot. A váltó mögötti nyomó/forgótárcsán a Lockot választva 60 km/órás sebességig fixre zárható a hajtás, ekkor 50:50 százalékban dolgoznak az első és a hátsó kerekek mondjuk a hóból vagy homokból kiszabaduláson.

Mi van még? Trendin magas üléspozíció, kényelmes ki/beszállás, egész jó körkörös kilátás, két nagy tükör az ajtóra költöztetve, kis fordulókör, kellő mennyiségű és méretű rekesz és pohártartó és... És magas ár. Versenyképes, de magas ár. Az induló úgy néz ki, hogy kerekítve 5 millió forint, tesztautónk 7,7 milliót kóstál. Listán. Magyarországon, itt és most ez rengeteg pénz és mondjuk ki, lássuk be, sokaknak 5-8 millió forint egy Suzukiért a nevetséges kategória. Pedig jó autó. Akciósan, ilyen-olyan kedvezményekkel eladható is lehet. A garancia 3 év/100 ezer km, drukkolunk.