Jó, de minek és kinek? Suzuki Swift dízel teszt

Teszteltük már a legújabb Swiftet három és ötajtós benzinesként, várjuk a minap beárazott sportváltozatát, jelen cikkünk főszereplőjét, a dízelmotoros mi autónkat pedig megversenyeztettük a szintén Fiat-lelkű Opel Corsa CDTI ecoFLEX-szel, s a Suzukit hoztuk ki győztesnek. Mindkettőt hárman is vezettük, hárman is alkottunk róluk véleményt, most bezzeg csak ő van és én. Nézzük, meg tudott-e győzni az együtt töltött majd' két hét alatt! A DDiS-CDTI meccset elsősorban fogyasztásra kívántuk kihegyezni, de persze mindenestül foglalkoztunk a merőben eltérő karakterű két kisautóval. A Swiftet pedig mostanra csak az nem ismeri, aki a létezéséről sem hajlandó tudomást venni, így, ha megengedik, eltekintenék külsejének, belsejének, méreteinek, minden porcikájának mélyreható elemzésétől. Azt azért ezúttal sem tudom nem felróni a típusnak, hogy rövid ülőlapú vezetőülése nem engedhető elég mélyre, hogy magas rakodóperemű csomagtartójának 211 literes befogadóképessége finoman szólva is elégtelen, s hogy a kalaptartó madzag nélkülisége rossz vicc, nem más. A karácsonyi forgatagban két - régebbi - swiftest is láttam felhajtva felejtett kalaptartóval - egyiküknek, egy középkorú hölgynek szóltam is, hogy esetleg döntse már a helyére, mert nem árt, ha hátrafelé is kilát... Bólogatva megtette, s mondta, hogy mindig ez van. Amúgy akkora káosz volt, hogy percekig meg sem mozdult a sor, én kiszállhattam, s értesíthettem, ő kiszállhatott, s lehajthatta - mire nem jó egy dugó?!
Szerettem volna még megkérdezni arról, hogy szokta-e látni a közlekedési lámpát a messzi tető miatt, de rájöttem, nyilván nem szokta - nézni. Mert ugye a kalaptartó sem zavarja. Számomra viszont városi szaladgáláskor a sokadik Swift-vezetés is egyet jelent a tanulással: meg kell tanulni, elsőként a piroshoz érve milyen távolságra álljon az ember, ha a zöldre váltásról nem kíván lemaradni. A karosszéria átláthatósága máskülönben egész jó, a gigászi tükrök parádésak, igaz, parkoláskor néha tolatóradarért kiált a korszerűen magas far és a modern autóktól elpuhuló sofőri én.
Idegesítő, a már említett madzaghiányon túli fillérharapó megoldás a csillapítás nélküli kapaszkodó, a gyatrán dolgozó ablaktörlő, miként a centrálzár belülről működtetése is az. Beszálltunk, magunkra és értékeinkre akarjuk csukni az összes ajtót, hát megnyomjuk a gombot. Biztonságban érezzük mindenünket, megyünk, odaértünk, gyújtás levéve, kilincs húzva - és a Swift nem enged ki, nem oldja automatikusan a zárat. Sofőr dühöng, gomb újra megnyom, távozik. Azt gondolom, nem kerülne sokba ennek orvoslása, temérdek modellben lehet már találkozni az automata be- és kireteszeléssel. Ergonómiai baki, magyarul kényelmetlen még, hogy a fedélzeti számítógép adatainak lapozásához - kifacsart pózban - át kell nyúlni a kormányon. A gyári hifi nem annyira hi-, az ablakemelők közül csak a vezetőé automata és az is csupán lefelé, esős időben (teli utastérrel) a szellőzőrendszer klímázva, az ablakokat résre leengedve is nehezen birkózott meg a párásodással.
Másfelől a Swift egy ügyes és élménydús kis autó, hiszen nem túl nagy, ennek ellenére két, átlagos termetű felnőtt hátul is vígan elfér benne, továbbá futóműve, kormánya és váltója is a jobbak közé tartozik. Kifejezetten üdítő vezetni - még orrában dízelmotorral is. A 75 LE és az 1750-es percenkénti fordulatszámnál jelentkező 190 Nm abszolút elég. Hidegben persze kistraktorként csörömpöl, lassan melegszik be, s némi turbólyukas késedelemmel is számolni kell, azonban a rövidre vett fokozatoknak is hála gyorsulása jobbnak tűnik a közölt 12,7 másodpercesnél, rugalmassága pompás, s a megengedett autópálya-tempóig zokszó nélkül, töretlenül hasít. Sztrádán mondjuk 3000-et forog, elkélne egy hatodik sebesség, úgy halkabb, s még szerényebb fogyasztású lehetne.
Kéthetes tesztátlagunk kereken 5 literre jött ki, miközben a computer 5,6-os értéket jelzett... A viszonylagos hitelesség kedvéért a záró tankolást is ugyanazon kút ugyanazon töltőoszlopánál ejtettük meg, ahol a Corsa elleni háborúban csatát nyert, s noha ez az 5-ös vegyes fogyasztás nem 4,2 l/100 km, mint a Suzuki ígéri, télen, (175/65 R15-ös) téligumin, sok várossal és pályás döngetéssel egyetemben szupernek titulálható. Ráadásul "zöldségmentesen", bármiféle stop-start rendszer, váltási segédlet és egyéb praktika nélkül, 1065 kilós saját tömeggel, tehát nem pehelysúllyal.
Ezzel együtt a modellközi dízelfelár és a gázolaj magyarosan szánalmas adótartalommal terhelt horrorára is megkérdőjelezi az 1.3 DDiS racionalitását a "mezei", szintén visszafogott étvágyú, 1,2 literes benzinessel szemben. A három- és ötajtós, benzines GC alapára menetstabilizáló elektronikával, 7 légzsákkal és manuális légkondival, de például magasságállítós ülést, központi zárat, fordulatszámmérőt (!) nem adva 2 790 000, illetve 2 990 000 forint. A már távirányítós centrálzáras, elektromos mozgatású és fűthető tükrös, MP3-as hifis, osztottan dönthető hátsó támlás, bőrözött multikormányos, USB-csatlakozós - ötajtós, benzines - GLX-é 3 390 000. A dízel egyedül GLX-ként és öt ajtóval érhető el 3 950 000 forintért, azaz 560 ezer Ft a többletköltsége, amit alig enyhít, hogy az ő GLX szintje egy ködlámpával és egy hátsóablak-sötétítéssel több a benzines GLX-énél.
Tehát 3 950 000 forint - bátor ár. Bátor, mert a riválisok többsége is megkapható ennyi pénzért. És ha már valaki csengetne közel 4 milliót egy kis Suzukiért, a benzines GS 3 890 000 forintos áron automata világítással, hátul is elektromos ablakkal, Bluetooth-kihangosítóval, ülésfűtéssel, tempomattal, tengelyirányban is állítható kormányoszloppal, kulcs nélküli nyitással/indítással, automata klímával kényeztet. A dízelhez ezek nincsenek - csupán tesztautónk volt olyan hibrid, hogy majdnem GS-szintre extrázták a Bluetooth-t és az ülésfűtést kihagyva. A műszaki adatlapon ezért becsült, 4,4 milliós ár szerepel a vonatkozó rovatban. [BANNER type="1"] Ahogy a Corsa-Swift összehasonlítóban is kinyilvánítottam, én benzines Suzukit vennék GLX-csomaggal, tán úgy 3,2 millióra alkudva utólagos ülésfűtéssel és tempomattal, és ránéznék a gyári tartozékok listájára, hogy biztosan ne válasszak popszegecses Aruba dísztárcsát 9196 forintért. Az antracit Wind inkább bejön. A temérdek gyári kiegészítő közül hátsó kerékpártartó is választható. Igaz, nem olyan, mint az Opeleké, amit már Astránál és Merivánál is megelégedéssel próbáltunk, hanem vonóhorogra szerelendő. Kár továbbá, hogy borsos az ára, közel 150 ezer forint - sokan nem engedhetik meg maguknak. Mint magát a dízel Swiftet sem, hiába jó kocsi.