Jó vétel, jó áron - Ford Focus kombi használtteszt

1998-as piacra lépésekor a Focus igencsak felrázta a kompakt kategóriát: az éleket és töréseket újraértelmező New Edge dizájn, valamint a zseniális irányíthatóságot biztosító multilink hátsó felfüggesztés 1999-ben toronymagas pontelőnnyel megszerzett Év Autója címet ért. Azóta már a harmadik generációjánál jár a sorozat, mostani használttesztünk alanya 2004-ben, az első széria utolsó évében épült. Józan 1,6-os benzinmotor, kombi karosszéria és az elegáns kivitelt jelentő Ghia felszereltség jellemzik, 200 000 kilométeren túl is megbízhatóan szolgál, de azért kilenc év az kilenc év, egy viszonylag fontos alkatrész pont a használtteszt készítése során adta fel a szolgálatot. Ez volt az első nem várt kiadás, mióta harmadik tulajdonosa egy évvel és egy héttel ezelőtt megvásárolta. [BANNER type="1"]
A divat és a formatervezés egyik alapvetése az aktualitás: ami adott pillanatban sikeres, az pár év múlva már avíttnak fog hatni, amivel pedig nem így történik, azt idővel klasszikusnak nevezzük. Vagy retrónak, de az más tészta. Ez az autó sem azért tűnik korosnak mert ütött-kopott, hanem mert újdonsült mivolta óta új trendek, új irányvonalak és nem utolsósorban két újabb generáció tűnt fel belőle, amiknek köszönhetően megfakult a New Edge egykori különlegessége. Mégis azt kell mondanunk, hogy az első generációs Focus igazi klasszikus, csak épp nem alakjának, hanem még 15 év távlatából is kivételesen pontos vezethetőségének köszönhetően.
A Ford mérnökei a Control Blade fantázianevű, a kompakt kategóriában akkor még nem szokványos, speciális multilink hátsó felfüggesztéssel járultak hozzá a Focus sikeréhez: alacsony súlypontot, mérsékelt gördülési zajt, jól kontrollált karosszéria mozgásokat és nagyon precíz kormányreakciókat garantált. És ez az az élmény, amiből még 9 év elteltével is kiemelkedőt nyújt az autó, apró kormánymozdulatokra is azonnal reagál, iszonyú közvetlen, mégsem ideges, és még 200 000 magyar kilométer után sem zörög.

Múltját nem ismerjük töviről-hegyire. Első két évében a Ford Szeleczkynél szolgált cégautóként, ez idő alatt 90 000 kilométert tekertek bele, és feltehetően karbantartását sem hanyagolták el. Második tulajdonosánál már nem volt ennyire roham a tempó, ő 6 év alatt további 105 000 kilométerrel tolta fel az óra állását, az elmúlt egy évben pedig még 12 ezer került bele, vagyis szerencséje van, mert ahogy öregszik, úgy kell egyre kevesebbet teljesítenie. A hasonló Focusokra a hasznaltauto.hu-n most vetett pillantás alapján kijelenthetjük, hogy a tavaly év eleji 850 000 forintos vételár teljesen korrekt volt, ma sem lehetne olcsóbban megkapni ezt az autót. Leharcolt téli gumikkal érkezett, ezek azonnal cserére kerültek, majd a tavasz beálltával egy szett vadiúj nyári is került hozzá, de ezen kívül eddig nem tartogatott kellemetlen meglepetéseket. Persze a vétel előtt átesett egy átvizsgáláson, majd utána egy gyors szervizen, de az olajcserén kívül csak apróságokat kellett cserélni: annyira apróságokat, hogy a tulaj már nem is emlékszik a leváltott alkatrészek nevére.

Az első váratlan eseményt hogy, hogy nem, a használtteszt idejére tartogatta. Egy fotóhoz lehúztam a jobb hátsó ablakot - egyébként mind a négy motoros, automata és becsípődésgátlós - az első pár centit még motorosan tette meg, majd a gravitáció magával ragadta az üveget, és az menthetetlenül beesett az ajtóba. Szerencsére nem teljesen, így pár kartonlappal ki lehetett ékelni felhúzott helyzetben. Másnap pedig irány a szerelő: nem túl meglepő módon az egyik bovdeneket vezető műanyag adta meg magát, a pótalkatrész pedig egy bontott manuális mechanizmusból érkezett 12 000 forintért. A munkadíj 8000 forint volt, mindent egybevetve ez nem olyan veszélyes tétel 1 (vagy 9?) év nyugodt, problémamentes használatért cserébe.

A Ghia régóta az elegáns kivitelt jelzi a Fordnál, ezt az autó felszereltsége is tükrözi. 9 évvel ezelőtt a négy villanyablak mellé a hifi kormányoszlopra tett kezelőgombjai, négy tárcsafék, ABS, kipörgésgátló, első és oldallégzsákok, légkondi, elektromos tükrök, CD-s gyári hifi, két gumírozott pohártartó és állítható deréktámasszal felvértezett ülések jártak. Utóbbi amennyire jó hátfájósoknak, annyira rossz a dinamikusan vezetőknek, mivel esetükben az oldaltartást áldozták fel a komfort oltárán, ezt vásárláskor érdemes szem előtt tartani, és inkább Ambiente vagy még inkább a sportosnak szánt Trend kivitelű autókat nézegetni. A kezelőszerveket viszont ügyesen helyezték el, minden könnyen elérhető, bár a feltűnően csak az utolsó centiken fogó kuplung a szerkezet valamely részének lassú elhalására utal.
Ebben a példányban az amúgy teljesen jól használható, eseménytelenül lendülettelen (gyorsulás 10,5 másodperc/végsebesség 185 km/h) közlekedést biztosító 1,6-os benzinmotor (100 LE/145 Nm) sem volt tökéletes. Alapjáraton és alacsony fordulaton érezhető bevibrálásai alapján valamilyen gyújtásprobléma feltételezhető, jövő héten megy szervizbe, majd kiderül a pontos ok. A gyengélkedés a fogyasztás növekedését is meghozta, míg korábban úton-útfélen elment 8-8,5 literrel, manapság inkább 9-9,5 a jellemző, remélhetőleg ezt is sikerül visszaállítani a normál szintre. Félig-meddig most is cégautóként szolgál, kis üzletet fenntartó tulajdonosa rendszeresen megpakolja az osztott támlás ülésdöntéssel 520-ról 1580 literre növelhető csomagtartót.

Bár hibátlanul szolgál, s egyelőre minden igényt kielégít, nem biztos, hogy sokáig marad jelenlegi gazdájánál. Az ok egészen egyszerű, hamarosan valószínűleg belefér a költségvetésbe a csere. A karosszéria-kivitelen nem, a méreten is csak kicsit változtatna, de a benzinmotort dízelre cserélné, a kék ovált meg négy karikára. Óvatos-asszonyos vezetési stílusához még az automata váltó is passzolna, legalább nem csúsztatná szét az igénybe vett kuplungot. Ez azonban még a jövő zenéje, de ígérjük, megírjuk, ha egyszer befut az A4 Avant 1.9 TDI.